Oksana Masters 1989-ben született, három évvel a csernobili atomreaktor katasztrófája után, mintegy kétszáz kilométerre annak helyszínétől. Csúnyán deformálódott végtagokkal jött a világra. Az orvosok amputálták mindkét lábát, a kezeit viszont korrekciós műtétekkel megmentették.
Szülei lemondtak róla, és a kis Oksana hétéves koráig három árvaházban nevelkedett. Ekkor örökbe fogadta egy amerikai család (melynek nevét azóta viseli). Ahogy nőtt, Oksana egyre jobban a sportban találta meg élete értelmét. Belekóstolt az evezésbe, a kerékpározásba, a sílövészetbe és a sífutásba is. Ez utóbbiban szerdán olimpiai bajnok lett az 1.1 kilométeres sprinttávon.
„Most a mennyországban érzem magam. Olyan sokáig üldöztem ezt az aranyat, ez a legcsodálatosabb érmem, amit valaha nyertem” – mondta Masters, aki vallja, nem túl rózsás gyerekkora segítette, hogy bajnokká váljon.
„Nagyon boldog vagyok, hogy a fiatalként átélt negatív dolgokat át tudtam formálni valami pozitívvá.”