„Úgy kell tennünk, mintha nem is lenne az az olimpiai arany”

– Az olimpiai bajnokok, leginkább a két Liu testvér, Shaolin és Shaoang többször is úgy nyilatkozott, nem volt könnyű az újrakezdés az olimpiai aranyérem után – valóban nem volt az?
– Nem azért volt nehéz, mert bárki félt volna a munkától, és még az ellen sem lázadt senki, ha esetleg egy-egy edzésen több feladatot adtam. Az újrakezdés mentálisan volt nehéz, de ezt valójában tudtuk előre – meg is beszéltük, hogy ebben a szezonban a felkészülésnek ez a része kiemelten nagy szerepet kap. Folyamatosan azt figyeltük, kinek hogyan tudunk abban segíteni, hogy visszatérjen. Hogy valóban visszatérjen, hogy teljes valójában köztünk legyen, hogy ugyanúgy dolgozzon, ahogyan korábban.

– Vagyis valóban igaz az a mondás, hogy a sikert legalább olyan nehéz feldolgozni, mint a kudarcot.
– Igen. El kellett érnünk, hogy mindenki komolyan vegye az újabb olimpiai ciklust. Mert az rendben van, sőt boldogok is vagyunk, hogy elértük a célunkat, de mégsem mondhatjuk, hogy oké, rendben, kész, ennyi volt, jöhet a pihenés az idők végezetéig!

– A nulláról kellett indulniuk?
– Pontosan! Volt egy remek eredményünk a múltban, de abból nem lehet megélni... Úgy kell tennünk, mintha nem is lenne az az olimpiai arany, mintha nem lenne múlt – a munka szempontjából biztosan, mert azért azt a fantasztikus sikert nem felejti el senki sem. Fura kettősséget kellett kezelnünk, de azt hiszem, mostanra elmondhatjuk, hogy ezt az akadályt is sikerrel vettük: mindenki keményen odateszi magát az edzéseken, készen állunk az újabb olimpiai ciklusra.

– Hogy a versenyzőknek, kiváltképp az olimpiai bajnokoknak nehéz volt visszaállniuk a munkába, valahol érthető, de mindezt hogyan élte meg az edző? Önnek is nehéz volt az újrakezdés?
– Nagyon... Az olimpia után volt egy hosszabb pihenőnk, azokban a hetekben nem is akartam a munkára gondolni, ha eszembe jutott, rögtön jött a következő gondolat: pihennem kell! Három hónapom volt a megújulásra, és miközben azt végig tudtam, hogy a srácoknál nagyon oda kell figyelni a mentális felkészülésre, azon kaptam magam, hogy ez az esetemben is igaz... Ám nálam gyorsabb volt a váltás: ahogy elkezdődött a felkészülés, hirtelen minden a régi lett.

– Hogyan képes motiválni a versenyzőket? Hogy kőkemény edzéseket tart, azt tudjuk-látjuk, de valahogy a lelkükkel is foglalkoznia kell.
– Nagyon sokat kell beszélgetni velük, talán ez a legfontosabb. Igen, olimpiai bajnokok, persze, hogy megkérdezik, miért küzdjenek tovább, hiszen valóra vált az álmuk! De nem csak az olimpiai aranyérem létezik! Vannak más céljaink is, márpedig ha ezt sokszor ismételgetjük nekik, ha azt erősítjük bennük, hogy igenis vannak még álmaink, szép lassan elfelejtik a korábbi gondolatmenetet, és már nem azt kérdezgetik, miért is dolgozzanak tovább – ehelyett új álmok, új tervek, új célok születnek meg a fejükben. Abban a sportágban, amelyet amúgy továbbra is ugyanúgy szeretnek, mint korábban. Ez utóbbi egyébként hatalmas segítség nekünk, edzőknek is. Az, hogy a srácok ugyanúgy szeretik a short tracket, segített abban is, hogy mára már mindenki ugyanolyan lelkesen jön az edzésekre, mint korábban.

– Most túloz...
– Már miben?

– Hogy lelkesen jönnek az edzésekre a versenyzők.
– A munkára koncentrálnak, és ez a legfontosabb. Újra elhiszik, hogy van feljebb, és ez a folyamat másként is hat: a kemény edzések mellett már nem visszafelé néznek, csakis előre.

– Például a pénteken kezdődő dordrechti kontinensviadalra. Mennyire fontos számunkra ez az Európa-bajnokság?
– Az nyilvánvaló, hogy ez a verseny nem olyan, mint egy olimpia vagy mint egy világbajnokság, ám ettől még jelentős viadal, így is kezeljük. Azt sulykolom beléjük folyamatosan, hogy olimpiai bajnokként csak úgy léphetnek jégre, hogy márpedig nem győzheti le őket senki sem! Mindig és mindenhol a legjobbnak kell lenniük. Az Európa-bajnokságon is.

– A két Liu testvér akár tarolhat is az Eb-n, mindketten esélyesek mindhárom távon. Ezzel a megállapítással egyetért?
– Tökéletesen.

– Melyikük van most jobb formában?
– Nincs különbség köztük. Shaolin kicsit később állt vissza a munkába, mostanra viszont már tényleg visszatért. Azt hiszem, ők ketten valóban ott lehetnek mindhárom távon a döntőben.

– És a lányok?
– Jászapáti Petra és Bácskai Sára Luca indul az egyéni számokban, ha valamelyik távon valamelyikük döntőt fut és érmet szerez, már örülni fogok. De igazán elégedett akkor leszek, ha a két fiú mellett valamelyik lány is ott lesz az összetett versenyben a legjobb nyolc között. Márpedig ha így lesz, akkor szinte biztos, hogy érem is lesz a nyakában.