Nem munka, hivatás! – interjú az év edzőjével

Vágólapra másolva!

2019.02.21. 10:23

Címkék

Mindig csak élni akart azzal, amit a kezébe adtak, és sohasem visszaélni: a magyar short track válogatott mesterét, Bánhidi Ákost az év edzőjének választották, de úgy érzi, a díj sokkal inkább jár a nehéz évtizedekért, mint az első téli olimpiai aranyért.

– Milyen érzelmeket mozgatott meg önben, hogy Csang Csing Linát és önt választották meg a 2018-as esztendő legjobb edzőjének az Év sportolója gálán?
– Borzasztóan elkezdtem izgulni, amikor a műsor az edzőkategóriához érkezett. Addig halál nyugodtan ültem a helyemen, de akkor rám tört az izgalom. Ennek bizony fizikai tünetei is voltak: felment a vérnyomásom, emelkedett a pulzusszámom, melegem volt. Magam sem értettem, miért. Lehet, hogy csak azért, mert mindig hasonló történik velem, amikor tudom, hogy több ember előtt kell megszólalnom.

A CSAPAT LELKE
Liu Shaolin Sándor: – Vicces, jó fej, bolond, érzékeny, sírós. Hangos, ölelős. Összetartja a csapatot, gyakran viccelődik. Ákos a csapat lelke.
Liu Shaoang: – Remek apa, kiváló edző, nagyon jó barát. Egyszerre pszichológus, masszőr, orvos és csapatvezető. Nagyon jólelkű ember.
Knoch Viktor: – Ő volt az első olyan edzőm, akivel közelebb voltam a baráti viszonyhoz – egy sportolónak erre is szüksége van. Jószívű, ez olykor gond is lehet, hiszen nehezebben tud nemet mondani.
Burján Csaba: – Fiatalos, lendületes, az a vezető, aki nem megmondja, mit kell csinálni, hanem megmutatja. Ő az, és régen is ő volt, akinek a vállán bátran lehetett sírni.

– Pedig az látszólag megy önnek.
– Amikor odakerülök, erre én is rájövök. Egyszerűen csak őszintén kell megszólalni, és elmondani mindazt, amit az ember gondol. Ahhoz pedig, hogy mondandómat a helynek és a helyzetnek megfelelően fogalmazzam meg, hozzásegít a családi háttér, amelyben felnőttem. A szüleim úgy neveltek, hogy ilyen helyzetekben nincs okom félni.

– Örülni ez esetben annál inkább!
– Természetesen hatalmas siker az olimpiai eredmény, a sporttörténelmi aranynak pedig súlya van, én mégis úgy érzem, hogy a díjat nem azért kaptam, amit Pjongcsangban elértünk, hanem azért, mert akkor sem adtuk fel, amikor nem volt semmink. Úgy élem meg, hogy bár az elismerésünk kapcsolódik az olimpiai aranyhoz, valójában a korábbiakért jár, mert tényleg rengeteg erőt és hitet tettünk bele már akkor, amikor itt még nem volt semmi. Biztos vagyok benne, hogy nem dolgoztunk többet vagy éppen keményebben, mint Sike Andrásék a birkózóvébé-aranyért, talán az döntött mellettünk, hogy téli sportolók vagyunk, és az első aranyat szereztük Pjongcsangban – az övék legalább akkora edzői munka, mint a miénk.

– Volt idő megállni, ünnepelni?
– Mindig aznap állunk meg, másnap már nem. Akkor már újabb feladat vár ránk. Ritkán fordul elő, hogy külön összejöjjünk, hiszen látjuk egymást eleget, inkább otthon ünnepel mindenki, ilyen megfeszített menetrend mellett mindannyian a családot kívánjuk ilyenkor.

– Miért szeretik önt ennyire a sportolók?
– Ugyan láttam rá példát, de engem sohasem részegített meg mindaz, ami az edzőséggel együtt jár, a hatalomra gondolok például. Mindig csak élni akartam azzal, amit a kezembe adtak, és azok érdekébe felhasználni, akikért dolgoztam és dolgozom – visszaélni vele nem. A hosszú évtizedek alatt talán hihetővé vált, hogy ez nemcsak máz, hanem valóban így van.

AZ EDZŐ LEGYEN TUDATOS ÉS EMPATIKUS
Hosszú Katinka, olimpiai bajnok úszó: – Egy edzőnek kiváló kommunikációs készséggel és képességgel kell rendelkeznie, és nagyon tudatosnak kell lennie, hiszen csak így tudja elvégeztetni a versenyzővel mindazt, amit eltervezett. Ám figyelembe kell vennie azt is, hogy a sportoló emberi lény, vagyis a saját elvárásait rugalmasan kell kezelnie – itt jön be ismét a kommunikáció kiemelten fontos szerepe. Az edző legyen tehát tudatos és empatikus, a két tulajdonság közül az előbbi jóval fontosabb.
Petrov Árpád, Hosszú Katinka edzője: – Három fontos szerepe van az edzőnek. Nyitottnak kell lenni az újdonságokra, az új módszerekre, és ha a hasznosságukról, a „jóságukról” meggyőződik az edző és a versenyző is, ellentmondást nem tűrően be kell vezetni a programba. Vannak esetek, amikor az edzőnek objektívnek kell maradnia: egy-egy helyzet kapcsán fel kell vázolnia három-négy utat, ám onnantól szabad kezet kell adnia a tanítványának. Végül pedig egy edzőnek el kell érnie, hogy a versenyzője olyan dolgokra legyen képes, amilyenekre nélküle nem lenne – klasszikus esete ennek, hogy a holtpontokon lendítse át a sportolót. Minden versenyzőnél más az arány, hogy a három szerepkör milyen hangsúlyt kap.

– Korábban úgy fogalmazott, hogy sohasem volt megalkuvó.
– Ezt tudják is rólam sokan. Mint ahogyan azt is, hogy a versenyzőkért vállalom a konfliktusokat a legnehezebb helyzetekben is, kivált, ha igazságtalanságról van szó. A véleményemet sohasem rejtem véka alá. Persze mindenkinek vannak hibái, nekem is, a magánéletemben sok olyat követtem el, amire nem lehetek büszke, de itt, a jég mellett, ebben a környezetben nyugodtan állok a tükör elé mindennap.

– Előfordult, hogy csalódott egy versenyzőben?
– Voltak csalódásaim, de nagyon mélyek és súlyosak nem. Persze, megesik, hogy az ember bántónak él meg bizonyos helyzeteket, ám ezek többségére mindig sikerült megoldást találni. Igyekeznünk kell belegondolni a másik helyzetébe, és feltennünk a kérdést: vajon nekem van igazam? Az ember sokszor jön rá arra, hogy nem feltétlenül.

– Képes beismerni, ha hibázott?
– Igen.

– Az olimpiai aranyérmes férfiváltó tagjai úgy nyilatkoztak nemrég, hogy az évek során a társa, Csang Csing Lina kicsit puhult, ön viszont keményedett, ám továbbra is ön a csapat lelke.
– Ha valaki sokat dolgozik együtt egy másik emberrel, óhatatlanul is felvesz a szokásaiból, a tulajdonságaiból. Megvan annak a haszna, hogy Lina sok területen autokrata, ezt érzem, látom, tapasztalom. A versenyzőt valójában csak az érdekli, hogy eredményes legyen. A magyar sportban több olyan edzőről tudunk, aki kemény eszközökkel hozta a sikereket, a versenyzők mégis ott maradtak vele. Én ilyen sosem leszek, de abból, hogy apró-cseprő dolgokon nem vitatkozunk, csak kiadjuk az ukázt, hogy csináld meg, ragadt rám az elmúlt években.

– Az év edzője mit gondol, milyen egy jó edző?
– Mindenképpen tekintsen hivatásként a szakmájára, ne munkának fogja fel, már önmagában ez sok minden mást is hoz. Például, hogy egész életében fejleszti önmagát, hogy kíváncsi. Akárcsak a többi szakma, a miénk is folyamatosan fejlődik, minden újdonságnak utána kell menni, naprakésznek kell lenni. Egy jó edző jó akar lenni abban, amit csinál. És nem azért, hogy megmutassa, mit tud, hanem azért, mert óriási felelősség rejlik abban, hogy versenyzőkkel foglalkozik. Úgy kell a fizikai teljesítőképességüket növelni, hogy közben a lelkükről sem szabad megfeledkezni. Ez tényleg hatalmas felelősség, minden edzőnek át kell éreznie. Ugyanakkor csodálatos lehetőség és kihívás, hogy egy sportoló életében ekkora lenyomatot hagyhatunk.

„EGY EDZŐ LEGYEN KÖVETKEZETES ÉS SZAKMAILAG KIKEZDHETETLEN”
Szilágyi Áron, olimpiai bajnok kardvívó: – Egy edző legyen következetes és szakmailag kikezdhetetlen – ez az alap szerintem. Emellett akkor fog működni az edző-tanítvány kapcsolat, ha előbbi képes ráhangolódni a versenyzőjére. Láttam és meg is éltem már sokféle ilyen kapcsolatot, nehéz persze mindenkire érvényes sémát ráhúzni, de az biztos, hogy egy a versenyző és az edző jó összekapcsolódásából születnek a nagy sikerek.
Decsi András, Szilágyi Áron edzője: – Egy edzőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a sportoló a fontos, ő az első. Kettejük kapcsolatában elsődleges, hogy mindenki tudja, mi is a feladata, ezt az elején az edzőnek kell tisztáznia. Az edző feladata az is, hogy minél több örömöt adjon a tanítványának, hogy az edzéseken juttassa sikerélményhez. És szeretni kell azt a gyereket: csak olyat szabad kérni tőle, amit képes megcsinálni. Ki kell hozni minden napból a maximumot, de naponta változik, mi is az.
Berki Krisztián, olimpiai bajnok tornász: – Ahhoz, hogy jól működjön az edző és tanítvány kapcsolata, fontos a bizalom. Mindkettőnek sokat kell változnia és változtatnia – össze kell csiszolódniuk. Egy edzőnek már látnia, éreznie kell, milyen rezgései vannak a sportolónak, emellett ismernie kell őt jól ahhoz, hogy ne kérjen tőle olyat, amit aznap nem tud teljesíteni. Az edző szerepe, hogy sikerélményhez juttassa a tanítványát az edzéseken is. Kell, hogy példakép legyen az élet minden területén.
Kovács István, Berki Krisztián edzője: – Nagyon kell szeretni a sportágadat: akkor tudsz eredményesen tevékenykedni, ha ez a szenvedélyed, ha nem munkaként tekintesz rá, ha jólesik vele foglalkozni a nap minden percében. Fontos a nyitottság, hogy egy edző képes legyen foglalkozni az olimpiai bajnokkal, de a legkisebbel is. Mindkettőnél felelősséged van: a bajnoknál az, hogy még feljebb juttasd, de legalábbis tartsd ugyanazon a szinten, a kicsiknél pedig, hogy elindítsd az úton.