Posztok – Deák Zsigmond jegyzete

Szerény magánvéleményem, hogy életünket a virtuális térben, az interneten élni nem az igazi, mert a magamutogatásnak is megvan a határa, bár egyre rugalmasabb felfelé. Sokkal többször derül ki ugyanis, hogy nem történik velünk semmi olyasmi, ami másoknak fontos, mint az, hogy esetleg olyat mondunk vagy teszünk, ami a többiek épülését szolgálná. Akkor meg minek megosztani mindenfélét, szinte automatikusan? Abból csak a baj lehet, lásd Burján Csaba legutóbbi Instagram-posztját.

Elárulom, ismerni vélem rövid pályás gyorskorcsolyázónk lelkiállapotát, ami a sanghaji repülőtéren tapasztalt tömeget látva fogta el. Én a budapesti közlekedési dugókban érzek hasonlót, káromkodom is, mint a kocsis, de legalább rajtam kívül nem hallja senki, ha ott a család vagy bárki más, megpróbálom visszafogni magam. Nem mindig sikerül, és szégyellem magam miatta, de eszembe sem jut nagy löttyös indulatomat megosztani mindenkivel. S még csak közszereplő sem vagyok, ellentétben egy olimpiai bajnokkal, akinek híres sportolóként, sokak példaképeként legalább úgy kellene figyelnie minden egyes megnyilvánulására, mint a siklására a jégen. Egyetlen apró hiba, s jön a bukás.

Burján Csaba elfeledkezett erről, sértő megjegyzést tett arra az országra, ahol éppen járt, még abba sem gondolt bele, hogy ez a szövetségi kapitány, saját edzője hazája, két legjobb csapattársát pedig édesapjuk révén érinti. Azt azért gyorsan tisztázzuk, hogy nem volt rasszista bejegyzés, „csak” bántó, bárdolatlan megnyilvánulás, de jelezte, hogy a félreértés, a félremagyarázás lehetősége szintén ott leng a virtuális térben, s akkor a stigmát már senki sem mossa le róla. Ám az ilyesfajta megjegyzés az ikszedik sör után a kocsmában sem megy el, s itt is meg lehet bukni, lásd egy másik élversenyző, az úszó Kenderesi Tamás fenékfogdosós esetét a dél-koreai éjszakai bárban.

A korcsolyaszövetség reakciója szerintem gyors és jó volt (kiadni a közleményt, megpróbálni megtartani a lemondó szakvezetőt, hazaküldeni a versenyzőt), Burján bocsánatkérése sem váratott sokat magára. S amíg azon gondolkodik, hogyan néz ezek után Csang Csing Lina szemébe, indulatkezelési terápiaként ajánlom neki egy újabb élsportoló, Péni István reakcióját.

A kiváló sportlövő szintén Kínában, a pekingi reptéren ragadt ott csaknem egy napra a helyi vámosok „vendégszeretete” eredményeként, de durva beszólás helyett csak egy fotót osztott meg, ahogy megadóan fekszik a fegyvertartó ládáján. Ezen a poszton az ilyen poszt az illő és üdvös.