A budapesti Gyakorló Jégcsarnokban már senki sem lepődik meg, ha a short trackesek a megszokott korcsolya helyett hokicipőt húznak, ütőt vesznek a kezükben és labdát dobnak a jégre – gyakorta indítják a napot legjobbjaink bandyzéssel, vagyis jéglabdázással: az ütő és a jég kapcsolata miatt a jégkoronghoz is lehetne hasonlítani ezt a sportágat, ám voltaképpen közelebb áll a gyeplabdához, a mieink pedig azért szeretik, mert egyfelől nem kell speciális védőfelszerelés, mint a hokihoz, másrészt a nagyobb labda kevésbé üt a sportolók testén.
Ugyan két héttel ezelőtt, amikor kiderült, hogy nem rendezik meg a short track világbajnokságot, lezárult a szezon, péntekig még minden délelőtt mozogtak egyet a versenyzők, valamint Bánhidi Ákos, a válogatott edzője és menedzsere.
„Szeretünk bandyzni, felszabadít minket ez a sportág. Jó rövidebb pengékkel futni a jégen, gyorsabban lehet kapkodni a lábunkat. Hogy ki a legjobb? Természetesen én” – mondta nevetve Liu Shaolin Sándor.