Rp. gyorskorcsolya: A száz százalék nem elég! – Liu Shaolin

– Túl vagyunk az idénynyitó versenyen, amelyen remekül szerepelt, hiszen ezer és ezerötszáz méteren is nyert, és összetettben is az első helyen végzett, emellett a vegyes, valamint a férfiváltó tagjaként is odaért az első helyre. Az eredmény nyilvánvalóan elismerésre méltó, de mi volt igazán fontos Heerenveenben?
– Az, hogy megnézzük az európai korcsolyázókat, lássuk, hol is tartanak, s emellett az is, hogy „felébresszük a testünket”, régen versenyeztünk már – válaszolta Liu Shaolin Sándor (FTC). – Bár nem volt ez a verseny olyan megterhelő, mint amilyenek a világ- és Európa-bajnokságok vagy éppen a világkupa-viadalok szoktak lenni, mégis fárasztó volt, hiszen hiába teszünk bele mindent az edzéseken, ennyire nem tudjuk kihajtani magunkat. Annak meg külön örülök, hogy a verseny végére sikerült egy kis short tracket is belecsempésznem a versenyzésembe.

– Mire gondol?
– Az ezerméteres fináléra, ott nagyot alkottam, hiszen az utolsó helyről jöttem fel és nyertem.

– Vagyis jó formában van?
– Ezt egyáltalán nem mondanám, lehetnék ennél sokkal jobb formában is, de nem aggódom, mert előzetesen is úgy kalkuláltunk, hogy nem Heerenveenben kell igazán nagyot mennem.

– Azért menni tud, nem is akárhogy, hiszen alig néhány hete hatalmas pályacsúcsot repesztett a budapesti Gyakorló Jégcsarnokban az egyik edzésen.
– Mert eljutottam arra a szintre, hogy bármilyen formában is vagyok, tudok gyorsan menni, tudok jól szerepelni és versenyezni.

– Ebben valószínűleg a kivételes mentális képességei is szerepet játszanak.
– Szerencsésnek érzem magam. Lehet persze fejleszteni ezeket a képességeket, de a legjobb, ha így születik az ember – nekem ez megadatott. A sportágunk legendás versenyzője volt Viktor An, róla sem tudtuk szinte sohasem megállapítani, milyen formában van, mindig csak ment és ment előre, és mindig jól és gyorsan. Azt, hogy eljutottam erre a szintre, kezelni is kell, méghozzá mentálisan: ha nagyon jó formában vagy, nem szabad túlizgulni a versenyt, ha meg rosszban, még véletlenül sem kell keseregni miatta.

– És akkor majd eljön az idő, amikor a fiatal korisok azt mondják, olyan short trackes szeretnék lenni, mint Liu Shaolin Sándor.
– Amikor kicsi voltam, mondtam Linának, a kínai edzőnknek, hogy úgy szeretnék korcsolyázni, mint Viktor An, ő pedig azt felelte, ne a koreai-orosz fiúhoz akarjak hasonlítani, legyek én a mérce, inkább az motiváljon, hogy valakinek legyek majd én a példa – azóta így élek: nem Viktor Anhoz mérem magam, én én szeretnék lenni.

– Nem gonoszkodásból, mégis megjegyezném, hogy Viktor Annak hat olimpiai aranya van.
– Azt nem hiszem, hogy nekem lesz ennyi, de a jövő kapcsán sohasem jelenthetjük ki, hogy sosem.

– Éppen Heerenveenben startolt el az olimpiai szezon, ennek kapcsán nemrég három lépcsőfokról beszélt.
– Igen. Az első az, hogy a kvalifikációs világkupa-sorozatban megszerezzük a kvótát a férfiváltóval, a második, hogy a pekingi olimpián sikerrel vegyük az elődöntőt, és akkor felléphetünk a harmadik lépcsőfokra, hiszen ha ott vagyunk a fináléban, megnyílik az esély arra is, hogy megvédjük a címünket.

– Egyelőre úgy tűnik, egy majdnem teljesen más csapattal.
– Három fiatalt – Nógrádi Bencét, Jász­apáti Pétert és Tiborcz Dánielt – is kipróbáltunk Heerenveenben, mindegyikük futott egyet-egyet a váltóban mellettem, az öcsém, Liu Shaoang és Krueger John-Henry mellett, szerintem mindhárman nagyon ügyesen, és ami fontos, stabilan korcsolyáztak, remekül tartották a köridőket.

– Nem mehetünk el szó nélkül a hazai válogatóverseny mellett, ott ugyanis kiderült, hogy a pjongcsangi győztes váltó egyik tagja, Burján Csaba nem vívta ki a helyét a csapatban. Meglepte?
– Igen, mindenképpen, bár a versenyt látva mégsem: sajnos Csabi sokat esett, instabil volt. Remélem, mentálisan összeszedi magát.

– A fiatalok bevetésében azért van kockázat.
– Van, ez kétségtelen. Nem tudom, mennyire jó, hogy idén kerültek be a csapatba, hiszen a kvalifikációs sorozat miatt egyéniben nem tudnak versenyezni, csak a váltóban koriznak majd – érzem és látom rajtuk az izgalmat. Heerenveenben is beszélgettem velük, igyekszünk segíteni nekik, szerintem ez a legfontosabb.

– Önnek viszont már van tapasztalata, a pekingi lesz a harmadik olimpiája, és az öccse, Shaoang sem kezdő e tekintetben, hiszen Pjongcsangban már ott volt a csapatban. A korábbi élmények tovább erősítik önöket?
– Két erős Liu lehet ott Pekingben: mindketten eljutottunk arra a szintre mentálisan és technikailag, hogy képesek vagyunk jól szerepelni, igenis meg tudjuk csinálni – a bármit. Kell hozzá szerencse, ez nyilvánvaló, és az, hogy a sors nekünk adja meg az esélyt a győzelemre.

– Fejben sokszor futott már a pekingi olimpián?
– Én másként motiválom magam: a versenyen szoktam a palánk mellé képzelni a családomat, a szüleimet, a nagyszüleimet, ez rendkívül sokat segít nekem.

– Pekingben majd azok is figyelik önöket, akik négy éve még azt sem tudták, hogy mi is az a rövid pályás gyorskorcsolyázás.
– Ez nem baj, sőt! Remélem, tényleg sokan néznek majd minket, s azt is, hogy nem okozunk csalódást.

– Sokszor megkérdezték már, vajon megvédik-e a címüket Pekingben?
– Ez kikerülhetetlen, de konkrét választ erre nem lehet adni. Megteszünk mindent érte, ez egyértelmű. Kétszáz százalékot kell adni – a száz nem elég. Pörögni kell nagyon az edzéseken is, nem akarok úgy hazajönni Pekingből, hogy azt érezzem, dolgozhattam volna többet is a felkészülés során.

– A váltóról beszéltünk az olimpia kapcsán – október végén kezdődik a kvalifikációs világkupa-sorozat: van olyan forgatókönyv, hogy egyéniben nem szerzik meg a Liu testvérek mindhárom távon az indulási jogot?
– Ilyen forgatókönyv egyáltalán nincs. Jó érzéseim vannak, és szerencsések vagyunk az öcsémmel, hogy éppen Pekingben lesz az olimpia, ráadásul jövőre lesz a Tigris éve, és Ádó éppen ebben a jegyben született – szeretnek minket Kínában, nagyon remélem, hogy nekünk legalább annyian és annyira szurkolnak majd az olimpián, mint a hazai short trackeseknek.