Kósa Lajos: Csang Csing Lina visszautasíthatatlan ajánlatot kapott Kínából

– Kedden derült égből villámcsapásként ért mindenkit a szövetségi közlemény, amely tudatta, hogy Csang Csing Lina távozik a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott éléről – azóta folyik a találgatás, az elnök úr minden bizonnyal tiszta vizet önt a pohárba: miért a kínai edzőnő nélkül folytatódik itthon a munka?
– A helyzet abból a szempontból nagyon egyszerű, hogy a montreali világbajnokság lezárultával nemcsak a szezon ért véget, hanem a négyéves olimpiai ciklus is, emellett májusban tisztújító közgyűlés is volt a szövetségben – nyilatkozta Kósa Lajos, a Magyar Országos Korcsolyázószövetség (MOKSZ) újból megválasztott elnöke. – A sportolói és edzői szerződések is négy évre szóltak, az új elnökség pedig a közgyűlés után hozzá is látott a munkához, mindenkivel tárgyaltunk, aki a csapatban, így a short track válogatottban dolgozott. Mostanra nagyjából véget értek az egyeztetések, összeállt az edzői csapat is.

– Amelynek már nem tagja Csang Csing Lina.
– Megállapodtunk Bánhidi Ákossal, aki a férficsapat mellett az olimpiai keretekért is felel a jövőben, többfordulós tárgyalás után megegyeztünk a dél-koreai Dzse Szu Csunnal, és szerződtettük a női sorhoz Nicholas Goochot, aki egyúttal az utánpótlásra is figyel – itt egyébként Telegdi Attila lett a vezető. Valóban, az érdemi változás az edzői csapatban Lina távozása. Neki egyébként határozatlan idejű szerződése volt, emiatt aztán bennünk fel sem vetődött, hogy nem nálunk folytatja. Csakhogy a kínai szövetségtől visszautasíthatatlan ajánlatot kapott.

– Próbálták marasztalni?
– Természetesen mindent megpróbáltunk – reménytelen volt. Lina kínai állampolgár, Kína a hazája, az ajánlat a szó minden értelmében visszautasíthatatlan volt. Nem volt olyan opció, hogy Magyarországon maradjon, ám barátságban váltunk el, a szerződése megszüntetését is úgy intéztük, ahogy kérte. És úgy váltunk el, hogy Lina tudja, a jövőben nyitva áll az ajtónk előtte.

– Vagyis ez nem végleges szakítás?
– Kapcsolatban maradunk vele, ha a feltételek és a körülmények lehetővé teszik, akár közös edzőtábort is szervezünk a kínaiakkal. Lina nyitott is erre, ám azt még ő sem tudja, mi a kínai szövetség álláspontja e tekintetben – egy biztos, olyan közös munkában nem veszünk részt, amelyben mi alárendelt szerepet játszunk: nem szeretnénk mi felkészíteni a kínaiakat a következő szezonra, úgyhogy ez sportszakmai szempontból is további egyeztetéseket igényel.

– Nem fél?
– Kellene valamitől?

– Lina az elmúlt tíz év magyar sikereinek egyik kulcsszereplője volt.
– Ez vitathatatlan, ám az nem feltétlenül meglepő, ha ilyen hosszú idő után egy csapatnál váltás történik, inkább az lett volna szokatlan, ha Lina az idők végezetéig a magyar válogatott élén marad, vagyis sportvezetőként nem is érhet váratlanul, ha valaki váltani akar. Lina a világ egyik legjobb edzője, Kína pedig a sportág egyik nagyhatalma, nincs abban semmi furcsa, ha a hazája igényt tart a munkájára.

– Fogjuk fel inkább elismerésként a váltást? A magyar sikerek talán még inkább reflektorfénybe állították az edzőnőt.
– Így van: a kínaiak a mi edzőnkre csaptak le. Csak köszönettel tartozunk Linának, nagyon sokat tanultunk tőle mindannyian, az pedig egyértelmű, hogy a sikerekben hatalmas szerepe volt. Azt azért ne feledjük el, hogy Bánhidi Ákos is a világ legjobb edzői közé tartozik, emellett kevés olyan jó technikus és edző van egy személyben, mint Dzse Szu Csun, vagyis nem maradunk kiváló szakemberek nélkül, biztos vagyok benne, hogy szívesen szerződtetné őket bármelyik csapat.

– Nicholas Gooch hogy került a képbe?
– Ő ezelőtt Kínában dolgozott, és lejárt a szerződése. Nem ismeretlen előttünk, korábban Linával és Dzse Szu Csunnal is dolgozott együtt. Érkeztével végrehajtottuk azt a szervezeti átalakítást, ami egyébként eredendően Lina ötlete volt, csak éppen a gyakorlati megvalósításában már nem vesz részt. Kétségkívül érzékeny veszteség Lina távozása, de abban biztos vagyok, hogy képesek leszünk a korábbiakhoz hasonlóan folytatni. A korcsolyázócsaládon belül is történt már váratlan edzőváltás, hiszen például Sebestyén Júlia a 2004-es budapesti Európa-bajnokság előtt váltott edzőt, mégis képes volt aranyérmet szerezni a versenyen, a váltás nem jelenti feltétlenül a sportolók teljesítményének romlását.

– Ez igaz lehet, mi több, igaz is, hiszen példák sokasága bizonyítja, ám ez a váltás talán mégiscsak eltér a többitől, hiszen köztudott, hogy Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang második édesanyjaként tekint Linára, vagyis itt a szakmai elválás mellett minden bizonnyal érzelmi törés is van. Hogyan fogadták a testvérek Lina távozását?
– Őszintén? Elég rosszul. Kétségtelen, hogy nagyon szoros emberi és érzelmi kapcsolat is volt, van hármójuk között, a mi feladatunk az, hogy mindent megtegyünk azért, hogy a fiúk ezután is eredményesen szerepeljenek a világversenyeken. Ez most nem könnyű helyzet, ám az olimpiát követő első év sohasem egyszerű – mindenütt nehéz és zavaros ez az időszak, amelyben gyakorta ott van az edzőváltás, a motiváció keresése és persze a kérdések sokasága: merre és hogyan tovább? Sanyi és Ádó is fiatal még, egyikük sem élt át eddig hasonlót, ám mindketten remek sportemberek, a világ legjobb rövid pályás gyorskorcsolyázói közé tartoznak, természetes, hogy mindenben támogatjuk őket, már persze az anyagi lehetőségeinkhez mérten.

– Vagyis az elnök nyugodtan vág neki a következő olimpiai ciklusnak?
– Inkább azt mondanám, hogy higgadtan. Biztos mindig van a jónál is jobb megoldás, ám a hosszú egyeztetések, tárgyalások időszakát egyszer le kell zárni, azt pedig Linának is megmondtam, sőt így is búcsúztam tőle, hogy fogunk mi még együtt dolgozni. Ez nem csak valamiféle megérzés, a körülmények és a feltételek teljes ismerete mondatja velem. De amíg bekövetkezik, addig sok szerencsét kívántam neki – mert elbúcsúztunk tőle, s hogy nem nagyobb külsőségek közepette, az szintén az ő kérésére történt.