„Ez a verseny nagyon rövid idő alatt kinőtte magát, jó az időrendje, a korcsolyázók szeretnek idejönni, a szezon elején felkészíti őket a későbbi, szintén nagyobb publikum előtt zajló világversenyekre” – méltatta a magyar Láng Júlia és Ekker Léna mellett belga és orosz tanítványokkal is dolgozó Sólya Ádáma napokban megrendezett Budapest Trophyt, majd beszélt arról is, honnan szerzi az ihletet egy-egy koreográfiája elkészítéséhez:
„Az én titkom, hogy felkészülök a versenyzőkből: mielőtt eljönnek hozzám, megnézem, milyen a zenéjük, a koreográfiájuk, kivel dolgoztak együtt, mert ugye minden koreográfusnak saját stílusa, iránya van. A nyáron például ezek alapján mutattam (Láng) Julinak néhány olyan zenét, amit az ő testalkatához, képességeihez nagyon illőnek találtam, és így kötöttünk ki a tangónál.”
„Fontos, hogy a versenyző kényelmesnek érezze a zenét, a stílust, a koreográfiát, ezért az első pillanattól hagyom nekik, hogy kibontakozzanak – mondta munkamódszeréről Sólya. – Ha látom, hogy egy mozdulat kényelmetlen, egyből lecseréljük, mert fontosnak tartom, hogy a koreográfia kényelmes legyen, lendület legyen benne, és persze hogy szeressék, mert a nap végén nekik kell lefutni a programot. Az edző, a koreográfus kicsit pedagógus is, lényeges, hogy a közös munka a nyitottság, az őszinteség jegyében folyjon, mindent meg tudjunk beszélni.”
S hogy nemzetközi tapasztalata birtokában hogyan látja a mieink közeljövőbeli esélyeit?
„A fiatal magyar versenyzők jó úton haladnak afelé, hogy magas szinten teljesítsenek. A műkorcsolya a lányoknál is elment a több fordulatú, akár a négy fordulatú ugrások irányába, de ahogy mondani szoktam a külföldi versenyzőimnek, ez figure skating, nem pedig figure jumping, szóval nem csupán az ugrásról szól, a művészi oldalnak éppolyan erősnek kell lennie. A kitartáson és a jó edzésmunkán túl mást nem kívánhatok a fiatal magyar versenyzőknek, mint hogy maradjanak egészségesek, és akkor a jó úton maradunk.”