Rp. gyorskorcsolya: Jönnek még sikerek! – Bánhidi Ákos

– Így, február közepén talán gyakrabban jutnak eszébe az emlékek: szokott arra gondolni, hogy hat éve ott álltunk a történelmi siker kapujában, két esztendeje pedig már két olimpiai aranyérme volt a magyar short tracknek?
– Az életem szerves része mindez, sohasem felejtem el sem a két olimpiát, sem azokat az éveket – életem meghatározó pillanatai voltak a pjongcsangi és a pekingi történések. Meg is változtatták az életemet teljes mértékben, azokat az emlékeket viszem magammal – a dátumokban nem vagyok igazán jó, azt viszont elárulom, nincs olyan nap, hogy ne keveredne a gondolataim közé ez a két csoda szép élmény. Szerencsés ember vagyok már csak azért is, hogy egyáltalán lehetnek ilyen gondolataim…

– A Liu testvérek országváltása után azért más dimenzióba került a honi rövid pályás gyorskorcsolya, de figyelemre méltó, hogy továbbra is örülhetünk egy-egy szép eredménynek. A drezdai világkupaversenyen egy bronz­érmet szerzett a magyar csapat, mégpedig a férfiváltó – összességében hogyan értékeli azt a viadalt?
– Több olyan tényező is meghatározta a szereplésünket, amelyek leginkább abban gyökereznek, hogy fiatal a csapatunk. A mögöttünk lévő drezdai és az előttünk lévő gdanski vk-viadal környékén juniorversenyeket is rendeznek, és jövő hétvégén lesz a junior-világbajnokság is – ez az oka annak, hogy Somodi Maja már Drezdába sem utazott velünk, a Németországban pedig még velünk lévő Csizmadia Márk Gdansban már nem lép jégre. Maja mellett Jászapáti Petra sem tagja jelenleg a csapatunknak: ő szerencsére már edz, ám még nincs olyan állapotban, hogy versenyezzen. Mindez azt is jelenti, hogy a női sorból két meghatározó tag is hiányzott – a férfi pedig úgy hozta a bronzérmet, hogy egy fiatal is ott volt a gárdában.

– Vagyis ez a bronz hatalmas eredmény.
– Az. Nagyon boldogok is vagyunk. Sok mindennek össze kellett jönnie ehhez persze, még a szerencse is segített minket, de ez a short track velejárója, ennél fontosabb, hogy nagyon megdolgoztak ezért az eredményért a fiúk – az edzéseken és a drezdai futamokon is. Utóbbiakon jóformán hiba nélkül korcsolyáztak, és képesek voltak kihasználni az ellenfelek rontásait is. Megérdemelték a srácok ezt az érmet, és úgy hiszem, ha így haladnak a munkával, nem is kell túl sokat várnunk ahhoz, hogy több ilyen eredménynek örülhessünk egy-egy versenyen. Emellett azt hiszem, ez a drezdai bronz jócskán növelte az önbizalmukat.

– Ugyanakkor nem mehetünk el amellett sem, hogy néhány rutinosabb koris elmaradt a korábban megszokott eredményektől – ennek mi az oka?
– A téli időszak nagyjából hat-hét hónapon keresztül tart, nehezen megvalósítható, hogy végig csúcsformában legyünk. Emellett még előttünk van a világbajnokság, amelyik értelemszerűen a szezon legfontosabb versenye, és persze mi is Rotterdamban igyekszünk majd a legerősebb, a legjobb állapotunkban jégre lépni. Ám abban a helyzetben, amelyben vagyunk két éve, a folyamatos fejlődés és építkezés mellett nem lehet más célunk mint az, hogy mindig felmutassunk valami olyat, amiből a szurkolók, a minket szeretők és támogatók látják, érzékelik, hogy élünk, létezünk – és érdemesek vagyunk a figyelemre. De nem kerülöm meg a kérdését: Jászapáti Petra jelenléte kiemelten fontos, különösen a női sor számára, márpedig Petrára sajnos gyakorlatilag az egész szezonban nem számíthattunk, ezáltal nem tudott vezéregyéniség lenni és példát mutatni. Ebben látom a választ a felvetésére, abban pedig biztos vagyok, hogyha Petra visszatér, egyben stabilitást is ad a csapatnak.

Csaknem egyéves kihagyás után visszatért a versenyekre és a dobogóra is Suzanne Schulting: a hollandok olimpiai, világ- és Európa-bajnok rövid pályás gyorskorcsolyázója nem részletezett egészségügyi problémák miatt tartott szünetet, az elmúlt hétvégén pedig előbb 1500 méteren lett harmadik, majd ezer méteren második, aztán pedig a drezdai vk-viadal zárásaként hazája váltójával szerzett aranyérmet.