Mandula jutalma: Davenport

A borzalmas dátum közeledtével az idei amerikai bajnokság szervezői úgy döntöttek, minden addiginál szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezetnek be ott, ahol korábban rokonok, barátok és üzletfelek nyugodtan beflangálhattak a játékosok pihenőcsarnokába, ahol az volt az ember érzése, itt tényleg mindent lehet. Hát mostantól feleannyit sem.
Fejenként egy táska, melynek mérete maximált (50x50x60 centi); hátizsákok, rádiók, üvegek, dobozos üdítők egyaránt a tiltott tárgyak közé tartoznak, de a biztonsági emberek előtt végtelenített lehetőségeket nyit az a klauzula, mely szerint "bárminek a bevitelét megtilthatják, amelyet veszélyesnek tartanak.” Csipetnyi jó hír: az esernyők végül bekerültek a legjobb négy közé (ennél több bevihető "műfaj” nincs…).
A legjobb százhuszonnyolcak mezőnye mindenesetre egy napfényes hétfőn vágott neki a kéthetes viadalnak, szokás szerint mérsékelt érdeklődés mellett. A "Stars and Stripes” utolsó sorainak lecsengését követően Justine Henin avatta a centerpályát (legalábbis a borítását, azt ugyanis minden évben újraöntik): a nyolcadik kiemeltnek semmiféle gondja nem akadt az amerikai Samantha Reeves ellen. Az alapvonalcsatára korlátozódó parti során a belga pontossága szembeötlő volt, mindössze hét ki nem kényszerített hibát követett el, és annak ellenére simán hozta a győzelmet, hogy a második szettben feltűnően visszaesett az első szervája (36 százalékkal ütötte be, nyolc kettős hibával fűszerezve, már-már kiérdemli a Kurnyikova-emlékérmet…).
Hogy azért az újvilági munkamániások közül ki-, illetve ellógó kilátogatók hazafias érzelmeit ne csupán a tucatszám kitűzött lobogók korbácsolják fel, a második párban Lindsay Davenport következett, akinek az elmúlt három évben a kvaliban rendre elvérző dán Eva Dyrberg jutott nyitányként. Az esztendő nagy részét térdoperációja miatt kihagyó, az idén első Grand Slam-tornáján induló exvilágelső pompás rajtot vett, csak negyvenhárom percet töltött teniszezéssel, temérdek ásza, huszonhárom nyerő ütése gondtalanná tette a felvezetést.
Ha nagyképűen akarnánk fogalmazni, azt mondhatnók, Lindsay jutalma egy meccs Mandula Petrával – persze, tisztában vagyunk az erőviszonyokkal, már csak azért is, mert éljátékosunk igencsak küzdelmes mérkőzésen gyűrte le a holland Miriam Oremanst. Petra változatosan adta elő magát: az első szettet 4:2-ről veszítette el, a másodikat brékhátrányból hozta, hogy aztán a harmadik játszmát egészen magabiztosan takarítsa be. Magyar győzelem az US Openen: ennek igazán örülhetünk, elvégre tavaly hiába vártunk rá, négy esélyünkből egyik sem jött be. (Sávolt Attila lapzártánk után lépett pályára a fehérorosz Maksz Mirnij ellen.)
Ami a férfiakat illeti, a lapzártáig befejeződött találkozók sorából Albert Costa sima győzelmét illik elsőként kiemelni, elvégre a negyedik kiemelt az egykoron szebb napokat megélt Magnus Normant tolta félre, habár egy szettet elhullajtott. Derekasan küzdött Michael Chang: a kengyelfutó gyalogkakukk gyorsasága ugyan jócskán megkopott, vasakarata azonban a régi, és ez gyümölcsöt hozott Francisco Clavet ellenében.
Végül egy jó hír őfelsége, Pete Sampras rajongóinak: a király teniszműsorát három évre prolongálták, avagy a 13 egyéni Grand Slam-sikerrel örökranglista-vezető bejelentette, túlságosan is imádja a játékot ahhoz, hogy így, 31 esztendősen befejezze. Ha azonban jövőre vagy azután megnyeri Wimbledont, másnap leteszi az ütőt. Ezt speciel a legmesszebbmenőkig meg lehet érteni.