Juzsnij: ez maga a csoda!

Húszévesen, élete első – nyilván nem is az utolsó – nagy-nagy mérkőzésén.
Úgy ám, nem a válogatott "kincse”, Jevgenyij Kafelnyikov állt oda a sorsdöntő partira, hanem Juzsnij, aki az első két napot szurkolással, no meg edzéssel töltötte.
"Zsenya már a szombati párost követően mondta nekünk, hogy iszonyatosan fáradt. Azt javasolta, döntse el a kapitány, benevezi-e őt, avagy sem. Szó sincs arról, hogy megsértődött volna végül a döntésen, sőt szerintem abszolút helyesen járt el” – magyarázta Marat Szafin, aki az első, vasárnapi visszavágó egyes összecsapáson bámulatos játékkal verte meg Sébastien Grosjeant, 2–2-re alakítva ezzel a párharc állását.
Samil Tarpiscsev tehát döntött: Juzsnij ballagott ki a salakra, méghozzá a hozzá hasonlóan húszesztendős Paul-Henri Mathieu társaságában.
Eleinte úgy tűnt, a kispadon kőszoborként viselkedő, a legapróbb érzelmeit is eltitkoló, mogorva tekintetű kapitány "mellényúlt”, minthogy Juzsnij az első gémben bevágott két ász adogatását követően teljesen elveszítette a fonalat, a nyurga francia öt gémet hullajtott el csupán az első két szettben, de még ez sem fejezi ki, mekkora űr tátongott a két ifjonc között.
Alighanem többen megmosolyogták, amidőn Juzsnij a második szett végén – miközben úgy játszott, hogy azt rossz volt nézni – folyamatosan hergelte magát, hiszen úgy tűnt, ennek az égvilágon semmi értelme nem volt.
Dehogyisnem.
Hősünk ugyanis óriási kalandba vágott. Hihetetlen akaraterőről, küzdeni, illetve tenisztudásról téve tanúbizonyságot szépített, habár ehhez kellett Mathieu visszaesése is. Mintha fáradni látszott volna a szimpatikus francia legény, le-lemaradt a labdákól, látszott rajta, ha négyben nem tudja megoldani a feladatot, elúszik a címvédő házigazdák hajója.
Ennek megfelelően a maradék energiáját is mozgosította a negyedik felvonásban, vezetett is brékelőnnyel, két gémre állt a diadaltól.
Aztán meg két pontra.
Csakhogy az apró termetű orosz lába továbbra is hihetetlen sebességgel pörgött. Képzeljék el, milyen érzések munkálkodtak szerencsétlen Mathieu-ben, ha éppenséggel a túloldalra tekintett át. Ô egyre csak fáradt, az a srác ott szemben meg egyáltalán nem.
Elképesztő izgalmak után meg is nyerte a negyedik szettet az orosz (ezzel egy időben a lelátón többször is szomorúan bámuló Borisz Jelcin exelnökbe újra "élet költözött”), így hát következhetett az, amire 1996 óta nem volt példa a Davis-kupában.
Az utolsó meccs utolsó játszmája.
És itt már nem volt kérdés, ki kerekedik felül, dacára annak, hogy Juzsnij az elején elszórakozta az előnyét. "Mihály” 5:4 után tanári módon, nullára hozta élete eddigi legfontosabb gémét, percekkel később pedig már dobálták is őt a magasba a többiek, miközben szegény Mathieu magába roskadva bőgött a padon.
A Jelcinnel együtt gálázó vendégek között természetesen ott vigyorgott Kafelnyikov is, akit, meglehet, utoljára láttunk a pályán, hiszen fél éve azt hajtogatja: amennyiben Oroszország megnyeri az idén a Davis-kupát, azonnal visszavonul. Igen ám, de ő semmit sem tett csapata sikeréért (bukta a pénteki egyes meccsen, újabb zakó párosban), avagy méltatlan volna, ha ezek után egyszerűen leteszi az ütőjét.
Úgy is fogalmazhatnánk: ezt legalább annyira nehéz elhinni, mint Juzsnij földöntúli diadalát.

Davis-kupa, Világcsoport, döntő
Franciaország–OROSZORSZÁG 2–3
Párizs, Bercy-sportcsarnok, salak

Péntek: Paul-Henri Mathieu–Marat Szafin 0–1; Sébastien Grosjean–Jevgenyij Kafelnyikov 1–1. Szombat: Nicolas Escudé, Fabrice Santoro–Jevgenyij Kafelnyikov, Marat Szafin 2–1. Vasárnap: Sébastien Grosjean–Marat Szafin 3:6, 2:6, 6:7; Paul-Henri Mathieu–Mihail Juzsnij 6:3, 6:2, 3:6, 5:7, 4:6

Az utóbbi tíz DK-döntő

1993: Németország–Ausztrália 4–1
1994: Oroszország–Svédország 1–4
1995: Oroszország–Egyesült Államok 2–3
1996: Svédország–Franciaország 2–3
1997: Svédország–Egyesült Államok 5–0
1998: Olaszország–Svédország 1–4
1999: Franciaország–Ausztrália 2–3
2000: Spanyolország–Ausztrália 3–1
2001: Ausztrália–Franciaország 2–3
2002: Franciaország–Oroszország 2–3

Czink kikapott a döntőben

MOUNT GAMBIER. A fináléba szettveszteség nélkül bejutó Czink Melinda két játszmában, 6:4, 6:2-re kikapott a 25 000 dollár összdíjazású ausztráliai ITF-torna döntőjében. Melindát az ötödik helyen kiemelt Stéphanie Cohen Aloro verte meg, aki lassan a mumusa lesz honfitársnőnknek, hiszen a pár héttel ezelőtti pattayai WTA-torna selejtezőjében is a francia lány győzte le őt a főtáblára jutásért rendezett összecsapáson.

Női ITF-torna, Mount Gambier
(25 000 dollár)
Döntő: Cohen Aloro (francia, 5. kiemelt)–Czink Melinda (magyar, 6.) 6:4, 6:2