Mi lesz veled, Davis-kupa?

Nem új keletű dolog, hogy az egyes országok válogatottjai sokszor (egyre többször) nem a legerősebb összeállításukban állnak ki, a most következő hétvégén például a világranglista első nyolc helyezettje közül jelen állás szerint csak ketten lépnek pályára.

Novak Djokovicsról és Robin Söderlingről van szó, és bár Nyikolaj Davigyenko tagja az Indiát fogadó orosz válogatottnak, Samil Tarpiscsev szövetségi kapitány szerint kevés az esély a csuklósérüléssel bajlódó kulcsemberük játékára.

És itt meg is érkeztünk az 1900-ban életre hívott Davis-kupa – és az egész teniszvilág – egyik sarokpontjához. Az amúgy is túlzsúfolt, legkevésbé sem játékosbarát versenynaptárban a legjobbak nehezen tudnak helyet szorítani DK-szereplésüknek. Legtöbbjüknek ugyan hatalmas megtiszteltetés országuk színeiért küzdeni – legalábbis ezt hangoztatják –, sokszor azonban eleve nincsenek olyan állapotban, hogy ütőt foghassanak, más esetekben pedig nem kockáztatják meg, hogy kisebb sérülésük súlyosabbá váljon, és inkább regenerálódásra használják a DK-fordulók jelentette szusszanásnyi szünetet.

Problémát jelent az is, hogy általában csak néhány héttel az összecsapások előtt derül ki, hogy azokat hol rendezik és milyen borításon, tervezni tehát nehezen lehet. Ráadásul az is benne van a pakliban, hogy egy játékos három nap alatt három ötszettes mérkőzésbe bonyolódik bele, pszichésen pedig azért jelenthet az átlagostól eltérő megterhelést, mert itt nemcsak önmagukért, hanem egy egész csapatért, sőt országért küzdenek a teniszezők, így érthetően nagyobb a felelősségük is.

Mindezek ellensúlyozásaként ma már világranglistapontokat is lehet gyűjteni a Davis-kupában, ám ez inkább csak afféle jelképes „honorárium". A tavaly döntőig menetelő csehek két éljátékosa, Tomás Berdych és Radek Stepánek az egész éves DK-meneteléssel is csak 175 pontot gyűjtött fejenként, ennyi pedig egy ATP 1000-es tornán jár egy negyeddöntős szereplésért.

Sokak szerint a megoldást a Davis-kupa jelenlegi lebonyolítási formájának teljes megreformálása jelentené. Az elgondolás szerint a labdarúgó-vb-k mintájára egy helyen gyűlnének össze a legjobb csapatok, és nagyjából két hét alatt „letudnák" az egész tornát.

Egyértelműnek látszik, hogy megoldás csak akkor születhet, ha az ATP és a Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) álláspontjai közelednek egymáshoz, és nem egymás ellen küzd a két szervezet. Francesco Ricci Bitti, a Davis-kupát lebonyolító ITF elnöke szerint az ATP vezetőinek be kellene látniuk, hogy a Davis-kupa révén még több országban válhat népszerűvé a tenisz, ebből pedig az ATP sorozatai is profitálhatnak.

Ricci Bitti egyébként nem áll a reformok útjába, hajlandó meghallgatni minden észszerű javaslatot. A már említett, egy helyszínen megrendezett vb mellett szó van a két nyert játszmáig tartó mérkőzések és a rövidebb szettek bevezetéséről is, valamint arról, hogy az előző kiírás döntősei az első körben erőnyerők lennének. Ezeket az újításokat azonban az ITF elnöke szerint csak akkor vezetnék be, ha a játékosok szervezete is áldását adná rá.