Csak Federert nem győzte le – Budapesten a spanyol klasszis

Vágólapra másolva!

2017.04.25. 10:18

Címkék

A 2009-es Australian Open elődöntőse, a spanyol Fernando Verdasco is fővárosunkba látogatott a budapesti salakpályás ATP-tenisztorna alkalmából, de az el Clásico alatt ki nem tette volna a lábát a szállodaszobájából.

– Na de miért Budapest? Szülőhazája egyik nagyvárosában, Barcelonában rangos ötszázas viadalt rendeznek a héten.
– Mert tornát szeretnék nyerni – felelte a Nemzeti Sport kérdésére határozottan Fernando Verdasco, a budapesti 250-es viadal talán legismertebb játékosa, aki többek között Bernek Péter úszóval és Szilágyi Áron kardvívóval is lenyomott néhány labdamenetet hétfőn a Hotel Intercontinental előtt. – Tavaly nagyszerű élmény volt a bukaresti tornagyőzelmem, és az a verseny most Budapestre került. Csodálatos város, mindig el akartam jönni ide, de erre turistaként nem volt esélyem, úgyhogy megpróbáltam játékosként. Meg akarom védeni a címemet, ez volt a döntő érv.

– Első ellenfele rögtön kiválóságunk, Fucsovics Márton lehet. Ismeri őt?
– Nem, úgyhogy meg is nézem a Mihail Juzsnij elleni mérkőzését kedden, hogy többet tudjak róla, és valóban felkészülten várhassam – persze ha ő győz.

SZŐKE KISLÁNY TRÉFÁLTA MEG
Járókelők is kíváncsiak voltak Fernando Verdasco önfeledt ütögetésére, amelyhez lenyűgöző hátteret biztosított a budai Vár panorámája. A Duna-parton turisták és teniszrajongók egyaránt figyelemmel kísérték, amint Verdasco előbb kétszeres olimpiai bajnok kardvívónkkal, Szilágyi Áronnal vált néhány labdamenetet (szinte hibátlan az alapütése honfitársunknak), majd ahogy Bernek Péter rövid pályás világbajnok úszóval is megmérkőzik. A spanyol klasszis legnagyobb elismerését viszont egy rózsaszínbe öltözött ifjú szőke hölgy váltotta ki, aki ügyesen mozgott, és egy rövidítése után hibára is kényszerítette a profit. „Most kedvet kaptam egy kis teniszversenyhez – mondta Szilágyi Áron, aki azért pályát egyelőre nem szeretne váltani, a szakdolgozatát viszont napokon belül leadja a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakán. – Jó a viadalok hangulata, szeretem, hogy közvetlenek a játékosok, hogy itt, a Duna-korzón ütögethetünk. Ez közel tudja hozni a nézőkhöz a sportágat, jó lenne, ha a vívás is ilyen lenne! Bár az edzésprogramom elég sűrű, bízom benne, hogy az elődöntőket és a döntőt a helyszínen tudom nézni!”

– Hogy tetszik Budapest a román fővárossal összehasonlítva?
– Nem nagyon adódott eddig lehetőségem szétnézni, vasárnap elég későn érkeztem, és hát tudja... Real Madrid–Barcelona mérkőzést játszottak, úgyhogy nem mozdultam ki a szállodai szobámból. Talán most lesz néhány órám a városnézésre, s ha jól szerepelek a versenyen, amiben nagyon bízom, több napom is lesz, hogy megismerjem Budapestet.

– Tudvalevő, hogy óriási Real-szurkoló. Csalódott a vereség miatt?
– Igen, határozottan.

– Rafael Nadal a versenyek alatt az időeltolódással is megküzd, hogy megnézhesse a csapat meccseit. Ön is ilyen fanatikus?
– Teljes mértékben, számomra is az az egyik legfontosabb az életben, hogy győzzön a Real! A kettő kettő jó eredmény lett volna, Messi utolsó perces gólja nagyon fájt, de semmi gond, ha megnyeri az összes meccsét a Real, meglesz a bajnoki cím.

– Nadallal egy csapatnak szurkolnak, és élete egyik legjobb mérkőzését is ellene vívta 2009-ben az Australian Open elődöntőjében. Miként emlékszik vissza arra a csatára?
– Óriási volt, kiváló teljesítményt nyújtottam, de öt óra és tizenöt perc játék után sajnos nem én örülhettem. Csodás volt, Grand Slam-elődöntő, hihetetlen atmoszféra, a háló túloldalán a világ akkori legjobbja, aki szintén fantasztikusat produkált, ám a végkimenetel kicsit beárnyékolta az egészet.

Szafin: A tenisz jelenleg sehová sem tart – az NSO Tv riportja

– Ki volt eddig a legnagyobb ellenfele a pályán?
– Nem tudok egyet kiemelni. Ez már a tizennegyedik profi évem, minden esztendőben a legnagyobbakkal mérkőzhettem. Federer, Nadal, Djokovics, Murray – mindegyikőjüket le tudtam győzni, leszámítva Roger Federert. Bízom benne, hogy egyszer sikerül, amíg vissza nem vonul. Vagy én...

– Manapság a teniszben nem annyira fontos a kor. Mi a célja ebben a szezonban?
– Meglátjuk, hogy alakul, szeretném az évet jó ranglistahelyezéssel zárni. A célom jelenleg a top huszonöt, de a legjobb húsz közé kerülés sem elképzelhetetlen. Lépésről lépésre haladok, mégiscsak harminchárom éves vagyok, hétről hétre meg kell küzdenem magammal és az ellenfelekkel.

– És mit csinál, ha befejezi a karrierjét?
– Még nem tudom. Egyelőre nemigen gondolkodom ezen, több lehetőségem is van, semmi sem biztos. Ha majd kimondom, hogy vége, mérlegelek, mi legyen.

– Maradna a teniszben?
– Ez is benne van a pakliban. A tenisz a mindenem, ezt csináltam egész életemben.