Mire alapoz Nadal és Federer? – Rajt Wimbledonban!

Talán 2016 legfájdalmasabb jelenete volt a teniszpályán, amikor Roger Federer a wimbledoni elődöntőben egy labdamenet végén térdre rogyott a füvön. A svájci zsenitől a legtöbben azt várták, hogy két elbukott finálé után végre megszerzi nyolcadik trófeáját a sportág legfontosabb versenyén, ám a kanadai Milos Raonic ellen teljesen „elfogyott" az ötödik játszmára. Nem sokkal később bejelentette, hogy térdsérülése miatt nem lép pályára többet az idényben, sokan pedig biztosnak látták visszavonulását.

Ehhez képest 2017 második felére fordulva ott tartunk, hogy a korábbi kérdés, miszerint nyer-e még Federer Grand Slam-trófeát, eldőlt – az évtized talán legjobb mérkőzésén, csodálatos teljesítménnyel győzte le Rafael Nadalt az Australian Open fináléjában, s szerezte meg a tizennyolcadikat –, most pedig az a bizonyos nyolcadik wimbledoni siker sem tűnik irreális gondolatnak.

A 35 éves játékosnak egyszer már bevált a megfontolt döntés, féléves kihagyása és teljes gyógyulása után fantasztikusan sikerült a visszatérése – Melbourne mellett nyert az Indian Wells-i és a miami mestertornán is. Utána ismét bölcsen választott, amikor a salakszezon helyett a pihenésre, majd a fűre koncentrált. Nadal ellen esélytelen lett volna a Roland Garroson, Federer pedig már korábban is elmondta, neki a nagy trófeák fontosabbak a világelsőségnél, a wimbledoni meg pláne. Döntésének hála nem kellett kemény borításról salakra, majd salakról fűre váltania, sokkal rugalmasabban alakíthatta az edzésprogramját. Tavaly például az Australian Opent követően két salakos mestertornára is nevezett (egyiken sem teljesített jól), a Roland Garros előtt hátfájás miatt visszalépett, és fizikailag jóval megterhelőbb időszak után indult Wimbledonban – az elődöntőre pedig elfogyott az ereje. Idei döntésének hála ezúttal talán az utolsó két lépcsőfokot is bírni fogja, ami a sorsolás alapján Novak Djokovics elleni elődöntőt és Nadallal szembeni finálét jelenthet.

Persze ehhez még rengeteg eredménynek kell a papírformának megfelelően alakulnia, Federer például már az első fordulóban is megszenvedhet az ukrán Alekszandr Dolgopolovval, az meg egyáltalán nem biztos, hogy Nadal ilyen parádés, egyben rettenetesen kemény salakszezon után megfelelő állapotban érkezett Angliába. Viszont ne lepődjenek meg, ha Wimbledonnal kapcsolatban egyre többen emlegetik majd 2010-et – Federer és Nadal, a sportág két legnépszerűbb szereplője legutóbb hét éve osztotta el egymás között a négy Grand Slam-torna trófeáit. Az idén egyelőre csak ők nyertek, ami jelentős változás ahhoz képest, hogy 2015-ben és 2016-ban Djokovics mellett csak Andy Murray és Stan Wawrinka ünnepelhetett. Csakhogy miközben a szerb későn jött rá, hogy mégis kellene egy rendes edző – mondjuk, Andre Agassi – a teniszoktató/szeretetguru/kuruzsló Pepe Imaz mellé, a címvédő Murray pedig a csípőjével és a könyökével is küzd, Federer és Nadal az állandóságra, a megfontolt és jó döntésekre, a megfelelő mennyiségű pihenésre alapoz.

Ez persze még nem jelent feltétlenül wimbledoni trófeát, de lebecsülni sohasem lehet őket – 33 Grand Slam-győzelmet nem a szél fúj össze...