US Open: Folytatom, amíg csak tudom – Nadal

2006, 2007, valamint 2010 után idén ismét Roger Federer és Rafael Nadal uralta a Grand Slam-tornákat. Amíg az említett három esztendőben egyikük három, másikuk egy nagy tornát nyert, idén testvériesen megosztoztak egymással: a svájcié lett Melbourne és Wimbledon, a spanyolé Párizs és New York.

„Egyszerűen hihetetlen, ami idén történt. Bajokkal, sérülésekkel és rossz játékkal teli évek után minden összejött” – lelkendezett Nadal, aki a US Open vasárnapi döntőjében két és fél óra alatt könnyedén verte 6:3, 6:3, 6:4-re a dél-afrikai Kevin Andersont, ezzel megszerezte pályafutása 16. GS-elsőségét.

Az amerikai nemzetközi teniszbajnokság volt az utolsó, amelyre Rafát nagybátyja, Toni Nadal készítette fel, 2018-tól már az 1998-as Roland Garros-bajnok Carlos Moyá fogja. „Toninak nem tudom megköszönni azt a sok mindent, amit értem tett. Ha ő nincs, valószínűleg sohasem lettem volna teniszező. Biztosan az egyik legfontosabb ember az életemben” – nyilatkozta Rafa Nadal.

Elmondta, az, hogy ilyen mélységből, ennyi sérülés után visszatért a csúcsra, azt bizonyítja, sohasem szabad feladni. „Köszönöm az életnek ezt a lehetőséget, és innen szeretnék küldeni bátorítást a mexikói földrengés és az Irma hurrikán érintettjeinek. Erősnek kell lenni és harcolni az újrakezdésért.”

Nem szereti összehasonlítani a győzelmeit, mert mindegyik egyedi és különleges, de azt elismerte, a US Open csodálatos befejezése egy remek idénynek. „Szuper szerencsés ember vagyok, hogy ennyi jó történt velem idén, szeretem a teniszt, és folytatom, amíg csak tudom. Próbálok egészséges maradni, mert ez a versenyképességem alapja. Ha a fizikai állapotomban ismét változás állna be, és se erőm, se kedvem nem lenne harcolni, akkor visszavonulok. De most még megvan bennem a szenvedély, izgulok minden alkalommal, amikor pályára lépek.”

Azt mondta, cseppet sem zavarja, hogy Federer hárommal több Grand Slam-címet birkokol, egyáltalán nem az motiválja, hogy utolérje a svájcit. „Sohasem gondolok erre. Mindketten járjuk az utunkat, majd meglátjuk, mi lesz, ha mindketten befejezzük. Úgy gondoltam, 36 éves koromban nem leszek képes arra, amire most Roger. De 26 esztendősen sem hittem volna, hogy öt évvel később még itt leszek a csúcson.”

Kevin Anderson a mérkőzést követően meghatottan gratulált ellenfelének. „Mivel azonos korúak vagyunk, gyerekkorunk óta sokszor találkoztunk, s egész éltemben néztem és csodáltam a játékod. Te vagy a tenisz és a sport egészének az egyik legismertebb nagykövete” – méltatta Nadalt.

A dél-afrikai versenyző súlyos csípősérüléséből visszatérve ért fel pályafutása csúcsára, noha nem teljesen elégedett: „Nem ilyen eredményt akartam, de Nadal nagyszerű játékos, és legyőzött. Folytatni fogom a harcot és visszatérek. Köszönöm mindenkinek ezt a csodálatos két hetet.”