Fucsovics Márton: Az én szintemen egész évben jól kell teljesíteni

– Képzelje, a kávézó bejáratánál azzal fogadott a pincérnő, hogy ő ugyan szabadnapos, de amikor meghallotta, hogy Fucsovics Márton reggelizik itt, inkább bejött dolgozni, hogy kérhessen egy közös képet.
– Tényleg? Hú, ez nagyon jó érzés – felelte kissé zavarban az Australian Openen a legjobb 16 közé jutó Fucsovics Márton, aki lapunk meghívására a Nemzeti Sport újságírójával és fotósával reggelizett, néhány órával a csütörtöki sajtótájékoztatója előtt. A beszélgetéshez később csatlakozott Richter Attila, a Magyar Teniszszövetség főtitkára. – Egyébként én is a szabadnapomon jöttem, van belőle most három.

– Elég nagy utat járt be. Szupertehetség, a magyar tenisz megmentője, aztán örök ígéret, akinek a bulizás fontosabb a sportnál, a melbourne-i szereplése után meg ismét kedvenc lett.
– Nagyon örülök a mostaninak, hiszen ez volt mindig is az álmom, hogy stabil top százas legyek, meg hogy Magyarországon kedveljenek az emberek, elismerjék a teljesítményemet. Tényleg fantasztikus élmény, amikor gratulálnak, közös képeket, aláírásokat kérnek.

– Hitt benne, hogy eljut idáig?
– Ha nem hittem volna, biztosan nem sikerül. Voltak nehéz időszakok, de a hitemmel nem volt probléma. Inkább azt mondanám, hogy még tavaly, az év közepén is olyan távolinak tűnt az egész, hogy a top százba jussak, Grand Slamen nyerjek három mérkőzést, a Davis-kupában a világcsoportra készülhessünk…

– Tehát bő fél évről beszélünk. Olyan gyorsnak tűnik a fejlődés. Ön is így érezte, vagy azért a mindennapi edzés mellett nem egészen?
– A kemény tréningek mellett lassabbnak. Ráadásul vannak kudarcélmények, mindig is lesznek, ezeket nehezebben élem meg. De tény, most néhány jó eredmény felgyorsította az eseményeket.

– Felkészült erre a rivaldafényre? Nyilván innentől nagyobb lesz a nyomás, nem „bújhat el” közepes challengertornákon.
– A meccsektől nem félek. Ott tudom, hogy mindent megteszek a pályán, aztán ha nyerek, jó, ha meg nem, csinálom tovább a dolgom, készülök a következő feladatra. A magánéletem miatt kicsit jobban izgulok, hogyan kezelem majd a helyzetet. Amikor 2010-ben nyertem a juniorok között Wimbledonban, nem sikerült túl jól… De most már más Fucsovics Marci vagyok, felnőttem, bízom benne, hogy nem lesz gond, hiszen megfelelő emberek vannak körülöttem.

– Taróczy Balázs lapunknak adott interjújában pont erről beszélt, hogy ilyenkor megjelennek a sikeres sportoló körül új arcok, marha jó tanácsokkal.
– Valóban rengetegen jelentkeztek az elmúlt napokban, megköszönöm a gratulációkat, de nem tulajdonítok nagy jelentőséget a tanácsoknak. A saját csapatommal dolgozom tovább, ahogy eddig tettem. Bízom a végig mellettem állókban, egyelőre nem is tervezek új embereket a stábba, legfeljebb lesznek olyan versenyek, amelyekre a fizioterapeuta és a kondiedző is elkísér.

– És attól sem kell tartani, hogy fejébe száll a siker?
– Á, ezen a szinten már nincs erre idő. Egymás után jönnek a versenyek, folyamatosan észnél kell lenni.

– Tehát könnyebb a mostani Fucsovics Mártonnal együtt dolgozni, mint a wimbledoni siker után?
– Könnyebb?
Richter Attila: Úgy is mondhatjuk…
Fucsovics Márton: Akkor például nem lehetett elérni telefonon.
R. A.: Dehogynem. Hajnali kettő és négy között… De az egy teljesen más szituáció volt. Képzelje magát a játékos helyébe. Tizennyolc évesen fantasztikus győzelmet aratott, háromezer ember előtt lépett pályára Wimbledonban, itthon rajongtak érte, aztán két hét múlva már egy albán tízezer dolláros versenyt kellett volna megnyernie, ahol sokszor meleg víz sem volt. Nem könnyű ezt feldolgozni ilyen fiatalon, pláne, hogy nem akadt előtte követendő példa. Ki a legutóbbi népszerű férfijátékosunk? Sávolt Attila, de a közösségi média nélkül bő tíz évvel ezelőtt még elég volt, ha egy ilyen asztalnál szépen mosolygott és jól viselkedett az ember reggeli közben. Most már egy ismert sportolónak minden lépését figyelik. Nem mentem fel Marcit az akkori viselkedésével kapcsolatban, de nem szabad élete végéig ezért hibáztatni.

Látom, avokádós kenyeret kért. Figyel a táplálkozására?
F. M.: Nem igazán.
R. A.: Legalább őszinte…
F. M.: Nincs benne tudatosság, elismerem. Illetve olyan szinten van, hogy meccs előtt nem eszem meg egy fél disznót, a versenyek alatt meg igyekszem könnyű ételeket fogyasztani. De Ausztráliában például minden találkozó előtt avokádós kenyeret ettem, ez már korábban is bevált. Ha jól tudom, LeBron James is azt eszi.
R. A.: De ez azért alkat kérdése is. Ha úgy nő fel az ember, hogy alapvetően jól étkezik, akkor nem kell annyira koncentrálnia, mintha pálinkán és szalonnán élne. Inkább az étrend-kiegészítőkre kell figyelni, mikor és mit szed az ember.
F. M.: Most is volt doppingellenőrzés. Hamar végeztem, rutinból csináltam!

Ha már visszatértünk Ausztráliába: a hőség ellenére láthatóan jól bírta fizikailag. Ennyit jelent Sávolt Attila munkája?
F. M.: Igen, sokkal erősebb vagyok, mint mondjuk két évvel ezelőtt.
R. A.: Meséld el, hogy nézett ki a kezed, amikor elkezdtetek edzeni.
F. M.: Tiszta vérhólyag volt.

Akkor ebből eredt a konfliktus a munka elején, amiről már mindketten beszéltek? Nem akart sokat edzeni, vagy inkább csak nem hitt benne, hogy van értelme a szenvedésnek?
F. M.: Nem is voltam hozzászokva, és feleslegesnek is éreztem. Amikor az első edzésről beszéltünk, azt mondta, oké, akkor holnap nyolctól délig. Visszanéztem rá, hogy micsoda? Gondoltam, biztos van közte szünet, vagy rosszul mondta és tíztől délig. De nem. Négy óra tenisz, aztán délután kondi. Eleinte nem tetszett nekem, mert nem bírtam fizikailag, kedvem sem volt hozzá, az eredményét sem láttam, kétszázon kívül voltam a világranglistán. Aztán kezdtem rájönni, hogy egyre jobban bírom a meccseket, jobban érzem magam a pályán.

Lehet, hogy Sávolt munkája visszaadja a magyar teniszedzők hitelét? Hiszen eddig Babos Tímea volt kiemelkedően a legjobb játékosunk, ő meg a monacói Thomas Drouet-val készül.
R. A.: Szerintem Marci ausztráliai sikere reményt jelent. Hogy lehet Magyarországról, lehet magyar edzővel. Marci Nizzától kezdve mindenféle szuperakadémián megfordult, de nem volt meg az áttörés. A siker kulcsa, hogy Marci és Attila megtalálta az összhangot. Ezt persze elősegíti, hogy azonos a nemzetiség és a nyelv, könnyebb megérteni a másikat. Roger Federer is dolgozik külföldi edzőkkel, de mégis ott van juniorkora óta Severin Lüthi.

Az önök esetében szorosabb az együttműködés, mint egy átlagos játékos-szövetség kapcsolat. Sávolt szerződtetése is a közös munka eredménye, ugye?
F. M.: Igen, szerintem több mint tíz éve tart az együttműködés. Talán akkor segített a legtöbbet, amikor kétszázon kívül voltam a világranglistán, gödörben éreztem a karrierem és hazajöttem, a szövetség pedig hitt bennem.
R. A.: Ehhez hozzátartozik, hogy először, amikor százhetven körül volt a ranglistán, már megpróbált hazajönni. A környezete győzködte, hogy ne tegye, mert itthon beszippantja a bulizás, a haverok. Elérték a céljukat. Ugyan megbeszéltük, hogy jövő héttől itthon edz, két nappal később mégis kaptam egy SMS-t Marcitól, hogy Nizzába ment. Emiatt sokan megharagudtak rá házon belül is. Aztán amikor másodszor is haza akart jönni, menedzserével, Joó Györggyel leültünk kávézni. Javasolta edzőnek Sávolt Attilát. Mondtam neki, szerintem kizárt, hogy elvállalja, de ha meggyőzi, mi kifizetjük. Tudtam, hogy Attila kocka és munkamániás, Marci pedig nem kocka és nem munkamániás. De végül mégis leültünk hárman, és rögtön éreztem, ha Attila azt kéri Marcitól, lépjen a kukába és álljon ott fél órát, megteszi. Tudtam, hogy most Marci megcsinálja, ha törik, ha szakad. Abban biztos voltam, hogy Attila tud neki segíteni, hiszen Marci előző edzői nem ismerték, milyen top százasként odaállni adogatni a döntő szettben, ő viszont igen, ráadásul nem is olyan régen. Mennyi kedved volt a Federer elleni vereség után a kamera előtt beszélni?
F. M.: Semmi.
R. A.: Na, írtam Marcinak, hogy kellene egy rövid bejelentkezés. Nem válaszolt, gondolta, akkor megúszhatja. Írtam Attilának, öt perccel később megkaptam a videót. Ekkora hitele és szava van Attilának.

Mindenki a Federer elleni mérkőzésről beszél, pedig az előző három talán fontosabb volt. Az első siker GS-főtáblán, bravúr Sam Querrey ellen, aztán hozni a már-már kötelezőt… Mit gondol?
F. M.: A legfontosabb az Albot elleni siker volt. Épphogy nyerni tudtam. Rendkívül kemény meccs volt, ha ott ötödik szett van a harminchat fokban… Fizikailag sem voltam jól, mentálisan meg pláne, hiszen át kellett törnöm egy gátat, első főtáblás siker, karnyújtásnyira voltam a továbbjutástól, de visszajött a meccsbe… Arra vagyok a legbüszkébb.

Visszatérve Federerre, mit mondott a svájci az öltözőben?
F. M.: Odajött hozzám, és azt kérdezte, hol játszom legközelebb. Soroltam neki, hogy Davis-kupa, aztán budapesti challengertorna, Marseille, Dubai. Kikerekedett a szeme. Visszakérdeztem: és te? Azt felelte, hogy Dubai, de még az sem biztos, aztán Indian Wells… Szerintem van, hogy megnyer egy tornát, aztán két hétig ütőt sem vesz a kezébe.
R. A.: Ezt mondjuk Federer megteheti, de ha Marci azt mondja, pihen egy hónapot, visszaesik a világranglistán, és kezdheti az egészet szinte a nulláról.
F. M.: Igen, a teniszben az én szintemen egész évben jól kell teljesíteni, hogy számításba vegyenek, hogy a legjobb százba kerüljek. Rengeteg jó játékosnak nem sikerül.

Nehezebb lesz Belgiumba, a jövő heti Davis-kupa-találkozóra utazni a hosszabb Australian Open-szereplés után, vagy épphogy könnyebb?
F. M.: Nem tudom, még nem voltam ilyen helyzetben. Egy biztos, játékban vagyok, az önbizalmammal sincs gond, szóval az a legfontosabb, hogy kipihent legyek, ezért szombaton vagy vasárnap kezdek csak edzeni. Mindig úgy lépünk pályára, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, most is így lesz, de szerintem képesek lehetünk a bravúrra, a továbbjutásra. Nekem mindig jót tesz, ha jó hangulatban, csapatban, a hazámért játszhatok, és egy kis frissítést jelenthet, hogy Köves Gábor is ott lesz a padon, akivel nagyon jó együtt dolgozni és kiváló a taktikai érzéke.

Ha már a hangulatot említi: milyen volt magyar drukkerek előtt játszani Melbourne-ben?
F. M.: Fantasztikus! Nem számítottam rá, hogy ilyen sokan lesznek. Albot ellen az első meccsemet kisebb pályán rendezték meg, alig volt néhány ülőhely, álltak a korlátoknál, szinte csak magyarok. Mintha hazai pályán játszanék. Aztán ennek a másik vége, amikor a tizenötezres Rod Laver Arenában is azt hallottam, hogy hajrá, Marci! Még most is kiráz a hideg…

Még néhány aláírás és közös kép a személyzettel, átveszi a kávézó ajándékát, majd a nemrég kapott szponzori autóba ül és elhajt – az interjú véget ért, de hamarosan következik a sajtótájékoztató. Ilyen a szabadnaposok élete…

A Davis-kupa Twitter-csatornáján: „Nagy siker ez nekem és a hazámnak, huszonkét év után vagyunk ismét a világcsoportban. Én hét-nyolc éve játszom a Davis-kupában, de ilyen magas szintem most lesz az első meccsem. Alig bírom kivárni, hogy játsszunk Belgiummal. Boldogan játszom a hazámért, mindig a Davis-kupában nyújtottam a legjobbamat.”

Hungary is set for a first appearance in the World Group since 1996.

Star man Marton Fucsovics on his nation's landmark #DavisCup tie against Belgium. pic.twitter.com/iB0ygr07HO

— Davis Cup (@DavisCup) January 25, 2018