Összjáték: Taróczy szerint nem voltak gyengébbek a maiaknál

Az elmúlt hetekben a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origo olyan klasszis labdarúgók életét mutatta be, akik nyomorogtak, nyomorognak, mert a hazai közeg hagyta őket észrevétlenül létezni.

Összeállításunkban leszögeztük, nem egyszeri segélyre, alamizsnára van szükség, hanem olyan sportági szabályozásra, amely bizonyos kritériumokhoz köti, kinek jár érdemei elismeréséül élethosszig tartó anyagi juttatás.

Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, nincs ebben elérhetetlen cél vagy irreális igény: a teniszben évtizedek óta működik egyfajta nyugdíjrendszer, ami a jelenlegi játékosok pénzdíjából lecsippentett összegből, valamint a versenyek, illetve a férfi- és női tornákért felelő szervezet, az ATP és a WTA hozzájárulásából tevődik össze.

ÖSSZE SEM LEHET HASONLÍTANI A PÉNZDÍJAKAT

A labdarúgáshoz hasonlóan a teniszben is sokkal jobb anyagi lehetőségek között élnek a mai klasszisok, mint a 20-30-40 évvel ezelőttiek, ezért is támogatja mindenki a nyugdíjrendszert – a régi idők legendáinak többsége ugyan nem nyomorog, ám össze sem lehet vetni az életüket Roger Federer vagy Serena Williams luxuskörülményeivel.

„A korábbi éljátékosok nem voltak gyengébbek a maiaknál, így helyes, hogy a szolidaritás benne van a teniszezők fejében, szívében – jelentette ki a barcelonai főkonzul, a párosban kétszeres Grand Slam-bajnok Taróczy Balázs. – Barcelonában az én időmben százhetvenötezer dollár volt az összdíjazás, most kétmillió euró, pedig a mezőny akkor is erős volt.”

A 66 éves egykori klasszis hozzátette, ő is kedvezményezettje a régi teniszezők megbecsülésének, amivel elismerik, sokat tettek a sportágért.

Elárulta, alapvetően jelképes összeget kapnak nyugdíjként, hiszen a versenyek pénzdíjainak nagyságától függ, hogy a tornák rendezői mennyit adnak a közösbe, az összdíjazás pedig csak az elmúlt években nőtt meg jelentősen.

MINDEN HARMADIK DOLLÁR A RÉGI KLASSZISOKÉ

Az ATP megkeresésünkre nem írta le, ki mekkora nyugdíjat kap az elért eredmények után, milyen sávokat határoztak meg, ám azt igen, hogy 2019-ben 2.5 millió dollárt osztottak szét 273 teniszező között, ami forintra átszámítva nagyjából 3 milliót jelent fejenként.

Miután az emelkedő pénzdíjak mellett a sportolóktól is egyre többet különítenek el az 1983 óta létező nyugdíjalapba, Federer valószínűleg ennél sokkal többet kaphat, ha egyáltalán igényt tart majd rá dollármilliárdos vagyona mellett.

A svájci egyébként a régi játékosok érdekében évek óta lobbizik azért, hogy a négy legnagyobb verseny, az Australian Open, a Roland Garros, Wimbledon és a US Open szervezői is jelentősebb összeggel szálljanak be az alapba, amely bevételei egyharmadát juttatja a korábbi klasszisokhoz, kétharmada a maiakat „várja” majd a bankszámlán.

A kritériumok szigorúak: csak az kaphat nyugdíjat 50 éves korától 20 esztendőn keresztül, aki legalább öt év végén szerepelt egyesben a legjobb 150-ben, vagy párosban a top 50-ben a világranglistán, valamint idényenként minimum 12 ATP-tornán elindult. A régiek esetében egyesben az 50. helyezés, párosban a 20. a határvonal.

„Ha a labdarúgást és az önök kezdeményezését nézzük, szerintem nem önkéntes alapon kellene megszervezni egy ilyet: ha a sportág irányítói úgy gondolják, a régi játékosok megérdemlik a támogatást, akkor csak az a csapat nevezhessen az NB I-be, amely valamekkora összeget befizet a nyugdíjalapba – mondja példaként Taróczy. – Aztán az már az együtteseken múlik, hogy emiatt valamennyivel kevesebb fizetést adnak a focistáknak – akik amúgy boldogok lehetnek, amiért ilyen jól keresnek –, vagy növelik a költségvetésüket. Ki lehetne találni egy rendszert, hogy milyen eredmények, mennyi első osztályú vagy válogatott mérkőzés szükséges a támogatáshoz. Biztos anyagilag is rengeteget jelentene ez sokaknak, de már az elv is boldogságot hozhatna, hogy azt érezhetik, megbecsülik és nem elfelejtik őket.”

ELISMERIK A LEGJOBBAK KÖZÉ TARTOZÓKAT

A WTA-nál némileg különböznek a szabályok, de a rendszer alapvetően ugyanaz. A teljes jogú WTA-tagok közé kell tartozni – ez 1500 dollárba kerül évente –, majd legalább 12 egyéni vagy 10 páros WTA-versenyen szükséges részt venni az első szinthez.

Ezt követően idényenként minimum hat egyéni vagy öt párostornán kötelező az indulás, a nyugdíj összege pedig azon múlik, hogy a játékos mennyi pontot gyűjt: ezeket a Grand Slam- és WTA-viadalokon szerezheti meg, egy év alatt 18 egyéni és 15 párosesemény a maximum, ami beleszámít.

A támogatáshoz legalább öt érvényes idény kell, tehát az említett minimum versenyszám, valamint egyesben a top 100 vagy párosban a legjobb 50 közötti helyezés az év végi világranglistán.

A WTA-nál is versenyenként levonnak egy keveset a teniszezők pénzdíjából, majd a WTA és a torna rendezője hozzáteszi a maga részét az alapba. A nyugdíj 50 éves kortól jár, és választható, hogy a pontok alapján összegyűjtött pénzt egy összegben vagy részletekben, 20 éven keresztül, havi rendszerességgel utalják.

„Szigorúak a kritériumok, de nagyon pozitív, hogy díjazzák és elismerik azokat, akik évekig a legjobbak közé tartoztak. Ez remek példa lehet minden sportágnak” – mondta a párosban négyszeres Grand Slam-bajnok Babos Tímea, aki ugyan csak 27 esztendős, de az eddigi eredményeinek hála már most biztos lehet abban, hogy 50 éves korától jár neki a nyugdíj.