Hogy mi nem lett Asbóth Józsefből, a férfitenisz első kelet-európai Grand Slam-győzteséből, azt ma csak megtippelni lehet. Tény, hogy az 1917. szeptember 18-án Szombathelyen született sportoló karrierjét fűrészként hasította ketté a történelem – a II. világháború, majd a Magyarországon 1948-ban hatalomra kerülő kommunista rezsim a legjobb éveitől és a legsikeresebb versenyszerepléseitől fosztotta meg a korszak kiemelkedő tehetségű játékosát. Jellemző, hogy amíg 1938 júliusában a 20 éves Asbóth Budapesten legyőzte az abban az esztendőben a naptári Grand Slamet a világon elsőként teljesítő amerikai Don Budge-ot, 1941 júliusa és 1947 februárja között – három kisebb versenyt leszámítva – nem vehetett részt nemzetközi tornán.
És mégis, Asbóth nem adta meg magát a kornak, nem törődött bele a sors fura játékába. 1947-ben, csaknem 30 esztendősen, a verseny 5. kiemeltjeként megnyerte a francia nyílt teniszbajnokságot, a Roland Garrost, mindössze egy szettet veszítve. A július 26-i döntőben ráadásul a dél-afrikai Eric Sturgess mellett a 42 fokos hőséget is legyőzte, s lett a magyar tenisztörténelem máig egyetlen egyéni Grand Slam-győztes férfi teniszezője.
1948-ban a torna második kiemeltjeként védhetett volna címet Párizsban, csakhogy az első mérkőzése előtt szerzett tudomást édesanyja haláláról, ezért rögvest hazautazott. Néhány héttel később, Wimbledonban viszont újra kiemelkedően teljesített, egészen az elődöntőig menetelt, s ki tudja, ha a legjobb nyolc között nem szenved bokasérülést, talán az ausztrál John Bromwich sem tudja megállítani a kivételes lábmunkájú magyart. Aki egyébként ebben az esztendőben V. Gusztáv svéd király közbenjárásának köszönhette, hogy egyáltalán részt vehetett a füves pályás Grand Slam-viadalon, lévén a hazai politikai elit nem nézte jó szemmel az efféle polgári sportokat űzők nyugati utazgatásait. (A királyt még a stockholmi Kungliga Tennishallen avatóünnepségén ismerte meg, ahol párost játszott ellene).
A levegő aztán csak tovább fogyott körülötte: Asbóth az ausztrál vagy az amerikai GS-részvételről nem is ábrándozhatott, de a Roland Garroson sem indulhatott el 1954-ig. 1958-ban külföldre ment, Belgiumban dolgozott, majd Münchenben telepedett le, itt élt 1986. szeptember 22-én bekövetkezett haláláig.
Amikor Asbóth József 76 évvel ezelőtt Párizs bajnoka lett férfi egyesben, semmiféle tárgyi díjat nem kapott győzelméért, a ma is használt serleget 1981 óta emelhetik fel a bajnokok. Idén azonban a torna szervezői pótolták a mulasztást: június 1-jén Gilles Moretton, a Francia Teniszszövetség elnöke és Amélie Mauresmo versenyigazgató, korábbi kétszeres Grand Slam-győztes az 1947-ben Magyarországot a teniszvilág térképére felhelyező Asbóth József tiszteletére ezüst emlékplakettet adott át az Asbóth-örökséget ápoló, s a Párizsban a családot is képviselő Ruszanov András újságírónak az ünnepségen részt vevő magyar küldöttség tagjai előtt.
(Köszönjük Ruszanov Andrásnak az összeállítás elkészítéséhez nyújtott segítségét.)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 10-i lapszámában jelent meg.)