Tenisz: Maradok a teniszpályán, de már más célokkal – Balázs Attila

– Tizennyolc éven át tartó profi karriert zárt le Tatabányán, a németek elleni Davis-kupa-selejtező párosmérkőzését követően február harmadikán. Mikor fordult meg a fejében először, hogy pontot szeretne tenni pályafutására?
– Körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt – fedte fel lapunknak Balázs Attila, aki összesen harminckét egyes- és párosmeccsen képviselte a Davis-kupában Magyarországot, és tizenkilencet nyert meg közülük. – Ekkor kezdett kilátástalanná válni a helyzetem a sérülésem miatt, innentől kezdtem azt érezni, hogy sajnos nem oldódik meg a probléma.

– Mi ez a sérülés pontosan?
– A talpammal adódtak gondok, az úgynevezett plantáris fascia gyulladásával küzdöttem (a plantáris fascia a lábujjaktól a sarokcsontig húzódó ínszalag – a szerk.). Ezt sajnos félrekezelték szteroidinjekciókkal, ennek jelentős következménye lett, nagyon erős fájdalmakkal járt, végül meg is műtötték. De elindult egy lavina, amely sajnos nem állt meg, már nem lett tökéletes a lábam, a profi teniszben pedig természetesen százszázalékos egészségi állapotra van szükség, hiszen hétről hétre kell a különböző tornákra menni, és szinte napról napra játszani a világ legjobbjai ellen.

– Emlékszik arra, mikor jelentkezett ez a probléma először, és mikor zavart bele először a pályafutásába?
– 2019 nyarán, amikor rengeteg versenyt játszottam salakon, és jól is ment a játék, akkor éreztem először fájdalmat, ám eleinte nem foglalkoztam vele, mert nem volt erős. Aztán viszont egyre inkább fájt – és elkövettem azt a hibát, hogy hagytam magam rábeszélni az injekciós kezelésekre, mely végül nemhogy segített, még rontott is a lábam állapotán. 2020 márciusában a belgákat selejtezőn legyőzve a világdöntő csoportkörébe jutottunk a Davis-kupában, előtte is jól játszottam, bejutottam a top százba a világranglistán (karriercsúcsát 2020. március 2-án érte el a hetvenhatodik helyezéssel – a szerk.) – akkor épp nem fájt a lábam, csak utána jött a Covid-járvány, és fél évig nem volt semmilyen verseny. Ez idő alatt elég sokat fociztam kiegészítő sportként, de felelőtlenül csináltam, rosszat tett a lábamnak.

– 2014-ben egyszer már rövid időre abbahagyta a teniszt, majd két év múlva visszatért. Ezek szerint akkor még nem játszott közre sérülés.
– Nem. Akkor, még fiatalabb koromban alábbhagyott a motivációm, az utazásokat sem szerettem, ezek miatt hagytam abba a teniszt – bár voltak fájdalmaim, de teljesen más jellegűek. Aztán a visszatérés mellett döntöttem, igen sok Future-versenyt rendeztek itthon abban az időben, ezeken elindultam, és jobban játszottam, mint valaha. Így adta magát, hogy ismét nagyobb figyelmet fordítsak a teniszre, nagyobbat, mint előtte, és meg is lett az eredménye.

– Mivel véglegesebb a mostani döntése, mint a korábbi? Nem elfelejtve a nyilvánvaló tényt, hogy az idő telik.
– Biztos, hogy véglegesebb – igen, tíz év a különbség, huszonhét évesen vissza lehet térni, bár teljesen újrakezdeni akkor sem egyszerű. Most viszont harmincöt vagyok, ha tegyük fel, két év elteltével újból meggondolnám magam, akkor harminchét évesen kellene ismét a nulláról felépíteni magam. Az, mondhatni, lehetetlen küldetés lenne.

– Ahogy nézte a helyszínen a németek elleni selejtezőnket, gondolt arra menet közben, hogy ha lehetne, legszívesebben beállna?
– Persze! Egy játékos örökre megmarad játékosnak, és amikor elkezdjük a pályafutásunkat, valószínűleg mindannyian arról álmodunk, hogy milyen nagyszerű lenne telt ház előtt játszani a Davis-kupán, Magyarországot képviselve. Az a legjobb érzés, amikor ilyen körülmények között léphetsz pályára, és te vagy a főszereplő. De mivel számos alkalommal átélhettem ilyet, így nem maradt bennem hiányérzet.

– Mely győzelmeit tudná kiemelni hosszú karrierjéből? A tatabányai búcsúbeszédében említette a belgák elleni továbbjutást, melyhez az ön Kimmer Coppejans elleni egyes meccsén aratott sikere sokat hozzátett, de nem csak a Davis-kupára gondolok. Megverte például Andrej Rubljovot 2017-ben Umagban, Hubert Hurkaczot pedig 2019-ben Budapesten.
– Kiemelném, hogy amikor újrakezdtem a versenyzést, a Future-versenyeken az első harminckét mérkőzésemből huszonkilencen győztem, az szép sorozat volt. Büszkévé tett, hogy egymás után hatszor nyertem meg a magyar bajnokságot egyéniben és párosban is (összesen pedig hétszer mindkét formában – a szerk.). Az umagi menetelésem 2019-ből örök emlék marad, nagyon kemény meccseken nyertem a döntőig, ahogy arra is szívesen emlékszem, hogy 2020-ban, Rióban elődöntőbe jutottam. Bár igaz, a Gianluca Mager elleni párharcom fájdalmasan, hét hatra végződő döntő szettel zárult. Egyszer legyőztem Viktor Troickit hat egy, öt egy, negyven tizenötös állásról, vagyis két meccslabdáról fordítottam. A legnagyobb neveket pedig már említette.

– 2022 augusztusában arról írt közösségi oldalán, hogy orvosi papírokkal sikerrel kérvényezte az ATP-nél ranglistahelyezése befagyasztását, és tíz versenyre használhatta fel az akkori 101. helyet 2024. február 5-ig. Visszavonulásának napja 2024. február 3. lett. Van bármilyen összefüggés a kettő között? A tornákon, melyeken védett ranglistával lépett pályára, úgy érezte, már nem kerek minden?
– Igen, ezt éreztem. Nem tudtam már úgy teljesíteni, ahogy szerettem volna, de így, hogy a védett ranglista rendelkezésemre állt, természetesen pályára léptem ezeken a versenyeken. De már nem voltam olyan állapotban és formában, mint korábban. Az idei Australian Open még a levegőben lógott, terveztem, hogy elinduljak rajta, de végül nem fértem fel a főtáblára, és a védett ranglista is lejárt. Úgyhogy igen, minden szempontból úgy gondoltam, eljött az ideje a bejelentésnek.

– Mostantól minden erejével a Budapest Tenisz Centrumra koncentrál?
– Nagyon jól érzem magam a BTC-nél, ez a második otthonom, tavaly óta szakmai igazgató vagyok, és tanítványom is van itt, akiből igyekszem minél jobb teniszezőt faragni. Maradok a teniszpályán, nyilván már más célokkal.