Marozsán Fábián: Amit Djokovicsék csinálnak, annak én nagyjából a negyven-ötven százalékánál tartok

– Valóban olyan különleges a Sunshine Double, amilyennek mondják?
– Nagyon jó élmény volt, de hasra nem kell esni tőle – mondta Marozsán Fábián a Nemzeti Sportnak a kemény pályás szezont lezáró budai sajtótájékoztatóján. – Európából, a hidegből és szürkeségből a szikrázó napsütésbe megyünk, pálmafák közé, szóval jó dolgunk van, de Sanghajban például jobbak voltak a körülmények és a szervezés. Amerikában óriási területen helyezkednek el a teniszcentrumok, sok az edzőpálya, rengeteg ember előtt teniszezhettem, de játszottam már hangulatosabb versenyen. A nagyszerű eredmények viszont egyértelműen feldobták a túrát.

– Hogy az áprilist már a világranglista harmincnyolcadik helyén kezdte, átírja valamennyire a terveket és a célokat?
– Talán nem, mert hosszú még az év, sok pontot kell megvédenem – volt tornagyőzelmem is challengeren és egyéb sikereim. Az alapcél továbbra is az, hogy a top ötvenen belül legyek a ranglistán az év végén, lehetőleg közelebb a harminchoz – ha sikerül, remek esztendőt zárnék.

– Kis túlzással folyamatosan múlja felül a top tízes versenyzőket, de azért Miami is azt mutatja, köztük is nagy különbségek lehetnek, illetve bizonyos játékosoknál óriási a formaingadozás. Egyetért?
– Igen, mindenkinek változik a formája, számít, kinek milyen napja van, mennyire fekszik neki a kemény borítás, a napsütés, ha csúszik a pálya, vagy milyen állapotban vannak a lábai. Lehetett volna rosszabb a sorsolásom, kihasználtam a kedvező lehetőségeket, ezért tudtam sikereket elérni a tengerentúlon.

– Karrierje legnehezebb mérkőzései közé sorolja az Alexander Zverev elleni miami negyeddöntőt?
– Nem sorolom oda, voltak ennél nehezebbek, nemcsak olyanok, amelyeken kikaptam, hanem amikor nyertem is. Abból a szempontból, hogy mi történt a meccsen, milyen szituációkat kellett megoldani, nagyon nehéz volt a De Minaur elleni találkozó, újra felépítenem magam a nulla-hatos második szett után. Popyrin ellen állandóan gödörbe kerültem, mentem az eredmény után, alkalmazkodnom kellett a nehézségekhez, míg Indian Wellsben Jarry ellen vert helyzetből fordítva nyertem nagyon fontos mérkőzést. És akkor ott van még az első főtáblás meccsem az Australian Openen, amelyen korábbi Grand Slam-bajnokot, Marin Cilicet győztem le.

– És amikor felülmúlta a világranglistán hetedik Holger Runét? Mintha a dán nem készült volna fel eléggé arra a meccsre…
– Azt nem tudtam, hogy beteg volt, de ha tudom, akkor sem foglalkozom vele. Nem volt jó napja, és nem is igazán készült fel. Úgy volt vele, úgyis lehozza valahogyan a meccset, de én nagyszerű napot fogtam ki, sikerültek a dolgaim, feküdt nekem a játéka. Megleptem, már az elején elvettem az adogatását mindkét szettben, így nem tudott kibontakozni.

– Zverev biztató szavaira reagálva ön nem mondott neki valami olyasmit, hogy jól játszol, egyszer biztosan Grand Slam-győztes leszel?
– Annyira meglepődtem, amikor a hálónál megveregette a vállamat és megdicsért, két milyen jó versenyt zártam, hogy nem is tudtam mit reagálni azon kívül, hogy gratuláltam neki, és sok sikert kívántam a folytatáshoz. Azt, hogy top tízes is lehetek, ha keményen dolgozom, már a mérkőzés után mondta, azóta nem találkoztam vele, de nagyon jólesett.

– Napokon keresztül egy lapon emlegették a ragyogó ezres statisztikája miatt Novak Djokoviccsal és Rafael Nadallal. Hogy hétről hétre rangos tornákon kell helytállnia, segít abban, hogy átérezze, mekkora munkát fektet be másfél-két évtizede ez a két legenda?
– Amit ők csinálnak, annak én nagyjából a negyven-ötven százalékánál tartok. Vicces ez a statisztika, mert ugye azok között rangsorolnak, akik legalább tíz meccset játszottak mestertornán – nekem van tizenöt mérkőzésem, nekik nagyjából ötszáz, szóval az én mutatóm nevetséges az övékéhez képest. Ettől függetlenül jópofa az adatsor, mégiscsak jó közöttük lenni, remélem, nagyjából megmarad a győzelmi arányom, nem rontok rajta sokat.

– A kemény pályás szezon sikerei hasonlóan szép salakos időszakkal kecsegtetnek?
– Nehéz következtetéseket levonni, teljesen más a játék, a mozgás, a taktika. Lehet, tudat alatt kicsit megkönnyebbülök, hogy nem kell hajszolnom az eredményeket, közbejön egy-két rosszabb sorsolás; de az is benne van a pakliban, hogy még motiváltabb leszek, jön egy nagyon jó verseny, miközben a többi, mondjuk, nem sikerül annyira. Több forgatókönyv létezik, nem indulhatok ki abból, hogy ha március rendben volt, akkor április és május is szuper lesz. Odaállok, a maximumot adom, és remélhetőleg szép időszak vár rám.

– Kőkemény menet ilyen magasra jutni a ranglistán – de vajon állandósítani ezt a pozíciót még nehezebb lesz?
– Mindenképpen nehezebb megtartani. Az előrejutáshoz elegendő egy-két kiugró eredmény, de a megőrzéséhez folyamatosan stabil teljesítményre van szükség, ami sokkal keményebb dió ezen a szinten.