Kim Clijsters: Ha visszamehetnék az időben, mindent ugyanúgy tennék

– Ha jól tudom, korábban nem járt Magyarországon. Hogy érzi magát nálunk?  
– Valóban ez az első alkalom, és örülök, hogy itt lehetek – felelte lapunk kérdésére a négyszeres Grand Slam-győztes, háromszoros WTA-világbajnok Kim Clijsters. A korábbi belga világelső teniszező lányát, Jada Lynchet kísérte el hazánkba, a miskolci DVTK Arénában zajló U16-os leány kosárlabda Európa-bajnokságra. Lynch a korosztályos belga válogatott irányítója. – Mindenki nagyon barátságos, a táj csodálatos, szép környezetben fekszik a város, és a létesítmény is lenyűgöző. Nagyszerű élmény, hogy láthatom a lányomat itt játszani.

– Nemrég még önt is a teniszpályákon láthattuk. Több mint húsz évig játszott, kétszer vonult vissza, kétszer kezdte újra, egyszer nyolc év kihagyás után. Végérvényesen kicsit több mint két éve zárta le a karrierjét. Nem hiányzik a versenyzés?  
– Már nem. Egyébként a mai napig játszom bemutató mérkőzéseken, a jövő heti US Openre is elutazom, a „legendák tornáján” veszek részt, emellett szakkommentátorként is dolgozok New Yorkban. Szeretem a teniszt, továbbra is benne vagyok a sportágban, de a versenyzés már a múlté. Akár online is figyelem a mérkőzéseket, összefoglalókat, eredményeket – amennyire a lehetőségeim engedik, igyekszem naprakész maradni

– Milyen gyakran hívják meg bemutató meccsekre?  
– Wimbledonba és a Roland Garrosra is hívtak, néhány napot Párizsban is eltöltöttem az olimpia alatt. Ez az én döntésem: ha keresnek és össze tudom egyeztetni a magánéletemmel, szívesen mondok igent, ám életem során annyit utaztam már, hogy néha szeretek egyszerűen csak otthon maradni, anyaként, feleségként „létezni”, és nem a sok utazással foglalkozni.

– Van kedvence a jelenlegi mezőnyből?  
– Igencsak kedvelem Coco Gauff és Carlos Alcaraz játékát, illetve van egy fiatal játékosunk, a tizenhat éves Jeline Vandromme. Nagyszerű látni a fejlődését, az idén először szerepelt junior Grand Slam-tornákon – örülök, hogy segíthetem őt és az ifjabb generációt.

– Évekig versenyzett már családos emberként, négy GS-címéből hármat édesanyaként nyert meg. Mivel biztatná azokat a sportolókat, akik szintén szeretnének családot alapítani, de közben folytatnák pályafutásukat, és esetleg emiatt hezitálnak?  
– Ami engem illet: ha hezitáltam volna, nem tudtam volna a legjobbamat nyújtani a pályán. Mindig is akartam családot, szerettem volna gyereket, és csak követtem az érzéseimet, miközben továbbra is imádtam a teniszt. Sikerült a kettőt összehangolni, ám ebből sosem csináltam nagy ügyet, ez mindenkinél másképp működik. Viszont ha visszatekerhetném az idő kerekét, akkor is mindent ugyanúgy tennék, gondolkodás nélkül.

– De hogyan alakította ki ilyen jól az életét?  
– Az eredményeim miatt tűnhet úgy, hogy sikeresen alakítottam az életemet, ám természetesen ez olykor nehézségekkel járt. Nemegyszer éreztem bűntudatot, hogy a családomat magára hagyva tornákra utaztam. Fontos megtalálni az egyensúlyt, de ez gyakran nem egyszerű, és néha azzal jár, hogy egyszer az élet egyik területe kap nagyobb hangsúlyt, máskor a másik. Bizonyos szempontból viszont elégedettebb voltam a karrieremmel, amikor már családos voltam – idősebb és érettebb lettem.

– És ne felejtsük el a férjét, a korábbi kosárlabdázó, jelenleg edzősködő Brian Lynchet, akivel boldog házasságban él tizenhét éve.  
– Mindketten élvezzük a szülői létet, neki is megvannak a céljai trénerként, nekem is a fiatal teniszezők támogatásában – gyakran vagyunk elfoglaltak, de kihozzuk ebből a legjobbat. Például a férjem jelenleg egy kosárlabdatábort vezet az Egyesült Államokban százötven gyereknek, ám amint ideje engedi, nézi a lányunk meccseit. Távol vagyunk egymástól, de így is van, ami összeköt minket.

– A visszavonulása óta mire jut több ideje, amire korábban nem?  
– Főzni a családnak, vakációzni, kosárlabdameccseket nézni – amíg játszottam, mindezek alig fértek bele. A szabadidőmet pihenéssel, regenerációval töltöttem. A legnagyobb változás, hogy manapság én osztom be az időmet, régebben pedig adva volt a napirend, aszerint tettem a dolgom.

– Hogyan látja a belga tenisz helyzetét napjainkban? David Goffin vagy Elise Mertens nagyszerű játékosok, ám az is tény, a 2011-es Australian Open-győzelme óta nem nyert belga teniszező GS-tornát egyesben.  
– Igen, csak én és Justine Henin nyertünk Grand Slamet, mindketten voltunk világelsők. Elise párosban nyert három majortornát, vezette a világranglistát, egyesben elődöntőzött Melbourne-ben, 2018-ban. A fiatalabbnak nehéz bejárni ugyanezt az utat, de számos tehetséges játékosunk van. Belgium kis országként adott megannyi tehetséges teniszezőt, a honi szövetség jó munkát végez, jó látni az ifjak fejlődését.

– Nem lett a kosárlabda szakértője a lánya mérkőzéseit követve?  
– Nem, erről szó sincs! Szívesen nézem a meccseit, ám őszintén szólva, olykor nem is értem, mi történik a pályán! Támogatom őt, biztatom, hogy keményen dolgozzon, de a férjem érti ezt a sportágat, úgyhogy a többit meghagyom neki.

– Hogyhogy nem a teniszt választotta?  
– Azt is kipróbálta, rövid ideig játszott egy klubnál, ám amint belecsöppent a kosárlabdába, sokkal jobban megtetszett neki. A tenisznél majdhogynem kicsit noszogatni kellett, a kosárnál egyáltalán nem – hamar kiderült, ez az ő útja, és szerintem az igazi, nagy álmok most alakulnak ki, nem a legelején. Tavaly a felnőttcsapatunk első Európa-bajnoki címét nyerte meg, ha pedig ezt a fiatalok látják, arra gondolhatnak, hogy egy nap talán ők is eljuthatnak idáig.

– A lánya előtt milyen út állhat, hogyan látja a fejlődését?  
– Nem szoktam jósolni sem a teniszben, sem a kosárlabdában. A sportban bármi megtörténhet, gyorsan változhatnak a dolgok. Jadának most az a legfontosabb, hogy tapasztaljon, miképp kezelje a különböző élményeket, sikereket, vereségeket, ez mind része a fejlődésének. Hosszú jövő áll előtte. A lényeg, hogy jól érezze magát, miközben utazik a csapattársaival, és más országok játékosaival méreti meg magát. Ez volt az egyik kedvencem a teniszben – tizenkét évesen körbeutaztam a világot, és megannyi gyerekkel találkoztam és játszottam.

– Tehát a lényeg, hogy élvezze, amit csinál.  
– Természetesen. Ez egy játék, és sokan ott esnek hibába, hogy munkaként tekintenek rá. Úgy fogják fel: meg kell felelni a szponzoroknak, hajtani a ranglistapontokat, a pénzdíjat. De ez nem csak erről szól. Például Novak Djokovics, Roger Federer és Serena Williams azért vált olyan naggyá, mert nem csak ezeket hajtotta, hanem mert igazán élvezte, amit csinált, és fejlődni akart benne. Egy karrier nem olyan hosszú, ki kell hozni belőle a legtöbbet, miközben örömünket leljük benne.