Jannik Sinner valamiben már megelőzte a nagy hármast

DOPPINGÜGYE SEM TÉRÍTETTE LE útjáról a világelsőt: Jannik Sinner sokkal nagyobb magabiztossággal nyerte meg élete második Grand Slam-trófeáját, mint az elsőt. Noha utóbbi is 2024-re datálható, ahogyan a vasárnap véget érő US Openen (Rafael Nadal 2017-es sikere óta először örülhetett a férfi világelső a New York-i viadalon), úgy a januári Australian Openen sem volt senki jobb az olasznál, aki ezzel valamiben már lekörözte a Novak Djokovics, Roger Federer, Rafael Nadal alkotta nagy hármast. Negyvenhét évvel ezelőtt fordult elő legutóbb, hogy valaki ugyanabban az esztendőben nyerje meg pályafutása első két majorversenyét: 1977-ben az argentin Guillermo Vilas a Roland Garroson és a US Openen diadalmaskodott, előtte 1974-ben az amerikai Jimmy Connors volt képes hasonlóra, ő viszont rögtön háromszor ünnepelhetett, csak a Garrost nem tudta megnyerni.

Sinner duplája mellett a már négyszeres GS-győztes spanyol Carlos Alcaraz is két nagy versenyt húzott be idén, az olimpia a szerb Novak Djokovicsé lett, míg az évzáró világbajnokság még előttünk van. Immár közismert a tény, hogy 2002 után 2024 lett az az év, amelyben sem Djokovics, sem Federer, sem Nadal nem nyert GS-t – a svájci már nem is fog, Nadalnak sincs szinte semmi esélye, Djokovicsnak ugyanakkor még lehet egy vagy két nagy dobása. Úgyhogy aki a generációváltást várta három-négy éve, most talán már okkal bizakodhat, az viszont aggasztó (persze nem nekik), hogy a két titán mögött igen mély űr tátong, ha leszámítjuk az egyébként nagyszerű orosz Danyiil Medvegyevet és a világ második legmagasabban jegyzett játékosát, a német Alexander Zverevet.

De kanyarodjunk még vissza New Yorkba: Sinner csak az első körben, az amerikai Mackenzie McDonald és a negyeddöntőben Medvegyev ellen veszített egy-egy játszmát, s miután Alcaraz és Djokovics hamar búcsúzott, az olasz a brit Jack Draperrel játszotta az elődöntőt, a hazaiak üdvöskéjével, a világranglistán a hetedik helyre feltörő Taylor Fritzcel a döntőt (6:3, 6:4, 7:5 lett a vége) – az utolsó két fellépésén mindössze tíz-húsz percig tudták őt megszorongatni riválisai. A 23 éves dél-tiroli két vereséget szenvedett el az idén eddig kemény pályán, Montrealban az orosz Andrej Rubljov, Indian Wellsben Alcaraz múlta felül. Sinner annyira jól muzsikál mostanság, hogy páholyában nemcsak szintén teniszező párja, az orosz Anna Kalinszkaja foglalt helyet, hanem a kiváló brit énekes, Seal is. A közönség a jelek szerint nem neheztelt a győztesre pozitív doppingmintái miatt, az emberek nagy része elfogadja a magyarázatot, miszerint véletlenül került a szervezetébe klosztebol.

„Ausztráliával kezdve sok nagy győzelmet arattam ebben a szezonban. Önbizalmat adott, hogy olyan jól játszottam ott. A munkával azonban sohasem szabad leállni! Tudom, hogy van még min javítanom, ahogyan a mostani döntőben is láthattuk. De büszkének kell lennem arra, amim van, a többiért pedig meg kell dolgoznom. Alig várom a folytatást!” – szögezte le Jannik Sinner, akinek minden esélye megvan rá, hogy világelsőként zárja a 2024-es esztendőt.

NS-SZAKÉRTŐ: MARKOVITS: László, a Magyar Teniszszövetség alelnöke

„Darren Cahill edző nyilatkozataiból érződött, nehéz időszakot hagytak maguk mögött Jannik Sinnerék – ám az is kiderült, nagyon összetartó csapatról van szó, amely hitelesen képviselte a sportoló ártatlanságát. Emellett pedig a lehető legprofibb módon jöttek ki mentálisan és szakmailag is a nehézségekből, Sinner teljesítménye ilyen szempontból önmagáért beszélt az egész tornán. Ezen a szinten már nagyon keveset hibáznak a játékosok, így elsősorban a lábmunka és az ütések ritmusa, gyorsasága a döntő, Sinner pedig ezen a téren mindenki fölé nőtt. Egyszerűnek tűnik a recept, de valójában óriási munka van mögötte, és az sem véletlen, hogy csaknem háromezer pont előnnyel vezeti a világranglistát. Arina Szabalenkára szintén igaz, hogy a gyors tenisz a fő fegyvere, és ez kemény pályán még jobban kijön. Szintén jó egységet alkot a csapatával, rendeződött a magánélete, és a korábbi kudarcokat is feldolgozta, sőt, előnyére fordította. De még így is apróságokon múlik a siker, érdekes volt hallgatni a döntő utáni nyilatkozatokat, amikor Jessica Pegula azt mondta, legalább egy játszmát nyerhetett volna, Szabalenka pedig erre úgy reagált, hogy egy ponton nagyon elbizonytalanodott, nemcsak a szettet, hanem az egész meccset illetően is. Ám végül az említett gyors tenisszel nem hagyta, hogy tartósan kizökkentsék az erőjátékából, amelyben a leghatékonyabb.”

Taylor FRITZ, a US Open döntőjének vesztese: – Nagyszerű érzés idáig jutni, tudván, hogy jól játszom, de a saját tudásom keretei között teniszeztem, ezért úgy érzem, ez megismételhető. A legnagyobb fegyvertény, hogy stabil voltam egész héten, ám ehhez nem kellett átlépnem a korlátaimat, nem hiszem, hogy lett volna olyan pillanat, amikor hihetetlenül jól ment volna a játék, vagy önkívületi állapotban teniszeztem volna. Nyilván van még hová fejlődnöm, és amit elmondtam a karrierem során végig, az első ATP-pont megszerzésénél, az első challengergyőzelemnél, amikor először a 16 közé jutottam valahol, vagy bármikor máskor, hogy ha valamit egyszer elérek, sokkal biztosabb vagyok abban, hogy meg tudom ismételni.