A „Márton-puccs” betetőzése – hangulatjelentés a genfi ATP-döntőről

Svájcról és Genfről ugyebár a béke, nyugalom, elegancia és a irigylésre méltó jólét jut az átlagember eszébe. És a valóság? Na, az pontosan ilyen. Genfi-tó, mellette az Eaux-Vives Park, harmincméteres fenyőfák, virágzó bokrok, tökéletesre nyírt gyep, madárcsicsergés, tisztaság, némi séta után egy pazar villa, amely a város egyik legjobb étterme, egy olyan séf irányításával, aki korábbi állomáshelyein szakmányban nyerte a Michelin-csillagokat (ez most a VIP), mögötte a Genfi Teniszklub domboldalba simuló diszkrét komplexuma.

Helvét precizitással és takarékossággal átalakított versenyhelyszín, a centerpálya amúgy egy a sok közül, most körberakva négy, összesen körülbelül 1200 fős ideiglenes tribünnel. Itt zajlik a mi történelmi teniszversenyünk. Pardon, az Eric Sturdza Bank Geneva Open, ez a hivatalos neve. Eric Sturdzának bejött az élet: egykoron top 10-es teniszező volt Svájcban, ami nem egy nagy szó, viszont momentán a saját magáról elnevezett bankban 8 milliárd franknyi vagyont kezel privát ügyfeleknek. Az ő neve üvölt minden felületen, más szponzor nem is nagyon kell, Sturdza úr fizet mindent, cserébe megengedheti, hogy ferdén tegye le zavarba ejtően lapos fekete McLarenjét az egyes számú parkolóhelyre.

Nohát ebben a miliőben kellene behúznia az utolsó meccset Fucsovics Mártonnak. Gyönge félház van, ami érthető: átlag svájcinak még teniszszurkolóként sem emelkedik meg a pulzusa egy Fucsovics–Gojowczyk leosztás láttán; itt, a hétfőn kezdődő Roland Garros árnyékában minden a közelben egy cseppet sem szerény villában éldegélő Stan Wawrinkára lett volna belőve, aki az elmúlt két szezonban végig is ment a mezőnyön. Hanem most végzett vele a „Coup de Marton”, azaz a Márton-puccs, ahogy a verseny honlapja aposztrofálta Marci detronizáló erődemonstrációját a negyeddöntőben.

És a hatalomátvétel alig egy óra alatt teljessé válik. Amint az egész héten, Marci ezúttal is rendíthetetlen. Gojowczyk képtelen fogást találni rajta, hiába szedett le ő is egy rakat nagy nevet, most sehogy sem találja a ritmust – leginkább azért, mert az ellenfél nemigen akar hibázni. Bedob mindent, első szett után toalettre megy, de ott sem tudja magát összerakni. Bár 36 évnyi szünet után az ember nem nagyon meri elhinni, hogy ennyire közel vagyunk, megnyugtató látni, hogy a szervezők már akkor kezdik a háttérben előpakolni az eredményhirdetés kellékeit, amikor Marci még az első adogatáshoz készül 6:2, 5:2-nél. Rutinosak a helyiek, nagyjából tényleg egyértelmű, hogy ennek itt most vége lesz. S lőn.

Marci nem viszi túlzásba az ünneplést, szinte szerénynek tűnik az elért sikerhez képest, első útja Sávolt Attilához és édesapjához vezet – a vonalbíró székére állva rebeg nekik köszönetet, hogy aztán következzék a profiviadalok szokásos végtelennek tetsző lezárása, az eredményhirdetés a főnökök beszédözönével…

Hanem Sturdza úr a tiszteletkörök helyett egyszer csak közli, hogy ugyanitt, még 1980-ban egy bizonyos Taróczy Balázs győzött, akivel történetesen hétfőn váltott néhány szót, és Balázs közölte vele: „Eric, figyeld meg, harmincnyolc év után megint egy magyar fogja megnyerni ezt a tornát. És ezt ő hétfőn mondta!” – hangsúlyozza az agg milliárdos, amitől rögtön szimpatikusabb öt klasszissal.

Fucsovics tőle veheti át a trófeát, majd profin megköszöni mindenkinek az itt eltöltött hetet, „Svájc számomra szerencsés hely, tavaly Bázelben negyeddöntőztem, most meg itt nyertem, és ez csodálatos”, mondja, aztán a mikrofonok pont akkor döglenek be, amikor a csapatát méltatná, de végül megoldódik ez is.

Eztán körbeturnézza a pályát, külön fotó Gojowczykkal, szponzorokkal, szponzorok nélkül, majd az összes reklámtábla előtt, aztán a labdaszedőkkel, a vonalbírókkal, a pályamunkásokkal, a Genéve felirathoz guggolva… Később a takaros klubház mellett találka a szurkolókkal, selfie-özön, autogram-tenger, közös fürdőzés a boldogságban a rózsabokrok mellett…

Igen, ez Svájc, ahol tényleg minden tökéletes. Ennél jobb helyet elképzelni sem lehet ahhoz, amikor egy amúgy is felfelé ívelő karrier új dimenzióba lép.