Átlagember Supermanjelmezben – Rafael Nadal izgalmas személyisége 240 oldalon

 

 

Nem kell ahhoz megveszekedett Rafael Nadal-, sem elkötelezett teniszrajongónak lennünk, hogy a Dominic Bliss brit újságíró tollából tavaly megjelent Rafa Nadal – A tenisz királya című könyv úgy szippantson be minket, mint éhes kárókatona a partra vetett halakat. A Scolar Kiadó gondozásában még azon melegében, 2022-ben magyarul is kiadott kötet (Benedek Albert fordítása remek, egyedül csak azt sajnáljuk, hogy Novak Djokovics nevének végéről konzekvensen lemaradt az s) műfaját tekintve nem klasszikus életrajz, de ez nem is baj, hiszen a 2011-ben publikált Rafa: Az én történetem (Rafael Nadal és John Carlin közös munkája, magyarul 2013 óta elérhető) már amúgy is kitöltött egy „autobiográfiányi” űrt a könyvpiacon.

Hogy akkor A tenisz királya mégis micsoda? Érdekes kísérlet: egy bookazine, egy enciklopédia és egy fotóalbum különös és különleges házassága, amelyben az információ, az adat és a tény legalább olyan fontos szerepet kap, mint a vizualitás és az esztétika. Egy olyan könyv, amely olykor kétoldalas magazinfotókkal és fejezetenként legalább egy látványos infografikával „operálva” ülteti közel, a kanapénk szélére a világ egyik legsikeresebb sportolóját, ugyanakkor a fekete öves Nadal-fanoknak is tud újat mondani – a gyermekkorától kezdve a „sérüléstérképén” át az egyes játékelemek alapos szakmai elemzéséig.

Az ügynökségi kínálatot megszégyenítő képmennyiség vagy a statisztikákat gusztusosan tálaló információhalmaz (talán csak a 10+1 emlékezetes meccs lett „túlírva”) persze „zengő érc vagy pengő cimbalom” lenne a végig feszes és élvezetes szöveges tartalom nélkül, ám Dominic Bliss könyve szerencsére nemcsak külcsínben, hanem belbecsben is megugrotta az elvárt magasságot. Elsősorban azzal, hogy nem öncélúan töltötte meg a könyv 240 oldalát érdekességekkel, hanem – végig egy irányba húzva – Rafael Nadal izgalmas személyiségének bemutatása volt a legfőbb célja. Sőt, a kötet igazi tétje, hogy minél több aspektusból bontsa ki és tárja elénk a spanyol teniszezőben megbúvó különleges kettősséget, amely nélkül aligha jutott volna el sportága csúcsára.

Mi is ez a kettősség?

Mintha az egyszerű halandót összegyúrnánk egy Herkules-szerű félistennel. Vagy – ahogy egy ízben önmagát jellemezte igen találóan – mint Superman és Clark Kent egyszerre, egy személyben. Ahogy született mallorcaiként (máig a szigeten van otthon, ide siet haza a versenyek után, itt fizeti a magas adót és beszéli az „otthoni” dialaktust, a mallorquít) egyensúlyoz a lokálpatrióta büszkeség és a spanyol hazafiság között. Ahogy „egyedül a tenisz az, amit Rafa bal kézzel csinál”. Hogy az egyik legjobban kereső teniszezőként nem érdekli a pénz, a vagyon, a csillogás, viszont mindennél többre tartja összetartó családját („a Nadalok olyanok, mint egy maffiaklán, leszámítva a »gonoszságot« és a »fegyvereket«” ), gyermekkori barátait, a futballt vagy a golfozást. Hogy a Roland Garros 14-szeres bajnoka a rituálék megszállottja (elég, ha csak az adogatások előtti „kényszeres” alsónadrág-igazgatást említjük), de nem azért, mert ezektől reméli a sikert, hanem mert a berögzült, sokszor nem is tudatos mozdulatok állandósága segíti át a nehéz pillanatokon. Vagy ahogy ő maga fogalmaz: „Nem vagyok babonás. Még csak rabszolgája sem vagyok a rutinjaimnak. Amit az emberek tikkelésnek és rituálénak hívnak, azok azt szolgálják, hogy rendbe tegyem a fejem, mert általában elég nagy rendetlenség van benne.”  Hogy a nagy csaták bátor hőse, a 22-szeres Grand Slam-győztes hérosz kifejezetten fél a sötétben, tart a villámlástól, nem kedveli a gyors autókat és hozza igen nehéz helyzetbe egy pókkal vagy kutyával találkozás... „Az életben nem vagyok valami bátor. A teniszben igen, de az élet többi részében nem igazán.”

Ezek az egyszerre elérhetetlenül különleges magaslatok és zavarba ejtően hétköznapi „laposságok” teszik Rafael Nadalt – s ennek „felismertetése” a könyv talán legnagyobb erénye – elképesztően szerethető figurává: teniszpályán innen és túl.

(Dominic Bliss: Rafa Nadal – A tenisz királya, Scolar Kiadó, 2022)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. július 29-i lapszámában jelent meg.)