Az új Rafael Nadal? Dehogy! – Carlos Alcaraz 18 évesen berobbant a legjobbak közé

Sokszor feltettük már a kérdést az elmúlt években: a Rafael Nadal, Novak Djokovics, Roger Federer alkotta nagy hármas utáni érában ki vagy kik uralhatják a teniszvilágot. Eddig a legtöbben a két orosz, Danyiil Medvegyev (26 éves) és Andrej Rubljov (24), a német Alexander Zverev (25), a görög Sztefanosz Cicipasz (23), valamint az olasz Jannik Sinner (20) nevét említették. Tavaly azonban felbukkant a színen egy spanyol fiú, Carlos Alcaraz, akiről a szakemberek nem elsősorban úgy beszélnek, mint egy tehetséges fiatalról, akiben megvan a potenciál, hogy idővel az egyik legjobb váljon belőle, hanem mint éljátékosról, aki már most, 18 évesen rendkívül magas szinten teniszezik – és erre meg is van minden okuk.

Carlos Alcaraz 2003. május 5-én született Murciában, és négyévesen a Spanyolországban egykor a legjobb 40 játékos között számon tartott édesapja hatására kezdett el teniszezni. Tizenöt esztendősen, 2018-ban állt profinak, s egy évvel később már ITF-tornát nyert. 2020 januárjában egymást követő két héten két spanyolországi versenyen diadalmaskodott, aztán kikapott Piros Zsombortól az antalyai 15 ezer dollár összdíjazású ITF-torna döntőjében, majd februárban, még mindig csak 16 évesen bemutatkozott az ATP-touron, szabadkártyásként indulhatott a Rio de Janeiró-i viadalon, amelynek első fordulójában nagy meglepetésre legyőzte honfitársát, Albert Ramost. A szezon második felében, a koronavírus-járvány miatti több hónapos kényszerszünetet követően challengertornákon versenyzett, amelyek közül hármat meg is nyert, így egy év alatt a 490. helyről a 141.-re jött fel a világranglistán, s megválasztották az esztendő újoncának. Edzője, a vele négy éve foglalkozó Roland Garros-győztes és korábbi világelső Juan Carlos Ferrero 2020 decemberében úgy nyilatkozott, ha az előttük álló szezont Alcaraz végig tudja versenyezni, 2021 végére bekerülhet a top 50-be az ATP rangsorában.

ÍGY NYERTE MEG A DÖNTŐT BARCELONÁBAN!

A spanyol trénernek igaza lett, a múlt év meghozta az áttörést Alcaraznak, aki a selejtezőből indulva feljutott az Australian Open főtáblájára, majd ott az első fordulóban felülmúlta a holland Botic van de Zandschulpot (a második körben a svéd Mikael Ymer még túl nagy falatnak bizonyult neki). Néhány hónappal később Madridban a francia Adrian Mannarino legyőzésével elkönyvelte az első sikerét Masters-tornán is, így a verseny második fordulójában, éppen a 18. születésnapján megmérkőzhetett gyerekkori bálványával, Rafael Nadallal. Mint akkor fogalmazott, ennél szebb ajándékot el sem tudott volna képzelni, de Nadalt nem lepte meg, példaképe simán legyőzte őt, csak három játékot engedett neki. A Roland Garroson a harmadik, Wimbledonban a második körig jutott, majd július végén Horvátországban, az umagi salakon megszerezte első ATP-tornagyőzelmét (a döntőben a francia Richard Gasquet-t verte meg). Akkor már az 55. helyen állt a világranglistán.

Leghangosabb sikerét a 2021-es US Openen érte el, amelyen a legjobb 32 között ötszettes és több mint négyórás küzdelemben legyűrte a harmadik kiemelt Cicipaszt. Utána a német Peter Gojowczykon is felülkerekedett öt szettben, de a két döntő játszmás csata nem múlt el rajta nyomtalanul, s a negyeddöntőben másfél szett után feladta a kanadai Félix Auger-Aliassime elleni mérkőzését. Miután kipihente magát, a novemberi korosztályos világbajnokságot (Next Gen ATP Finals) a nyolctagú mezőny legfiatalabb tagjaként tükörsimán megnyerte, így az évet a világranglista 32. helyén fejezte be. Valóra vált tehát Ferrero jóslata, sőt Alcaraz jócskán túl is szárnyalta az elvárást, amely a 2022-es évad eddigi teljesítménye után egyre nagyobb vele szemben.

A spanyol fiú az idei Australian Openen már kiemeltként szerepelt, az első két fordulón túl is jutott, de a harmadik körben az olasz Matteo Berrettini megállította. Ezt követően megnyerte a riói 500-ast – két évvel korábban itt mutatkozott be az ATP-touron –, majd következtek az egyesült államokbeli kemény pályás Masters-tornák, amelyeken újabb szinte(ke)t lépett: az Indian Wells-i 1000-esen az elődöntőig menetelt (ott Nadaltól kapott ki döntő szettben, több mint háromórás csatában, így példaképe ellen eddig 0–2 a mérlege), Miamiban azonban meg sem állt a végső győzelemig, Fucsovics Mártont, a horvát Marin Cilicet, Cicipaszt, a negyeddöntőben a szerb Miomir Kecmanovicsot, az elődöntőben a lengyel Hubert Hurkaczot, majd a döntőben a norvég Casper Ruudot is megverte, ezzel 2005 óta a legfiatalabb Masters-bajnokká avanzsált. A következő 1000-es versenyen Monte-Carlóban már az első meccsén kikapott az amerikai Sebastian Kordától, ami egyáltalán nem biztos, hogy hátrányos volt a pályafutását tekintve – sőt, ő maga nyilatkozta a meccs után, hogy az ilyen vereségek néha még jól is jönnek –, de a rá következő héten visszatalált a győzelem útjára, és megnyerte a barcelonai 500-as tornát.

Így jutottunk el oda, hogy Carlos Alcaraz ma már négyszeres ATP-tornagyőztesnek vallhatja magát, és április 25-én, minden idők kilencedik legfiatalabb játékosaként, napra pontosan 17 évvel Rafael Nadal után bekerült a legjobb 10 közé a világranglistán, és sokan már a kevesebb mint egy hónap múlva kezdődő Roland Garros egyik titkos favoritjaként emlegetik.

„Tudom, hogy nagyszerű játékosok lesznek a riválisaim, de úgy gondolom, hogy a fizikai és a mentális szempontokat, valamint a játéktudásomat és az önbizalmamat tekintve is készen állok arra, hogy Grand Slam-tornát nyerjek. Lehet, hogy a Roland Garrost nem fogom még megnyerni, de felkészültnek érzem rá magam, és ezt nem félek kimondani – nyilatkozta Alcaraz, aki nem szereti, ha Nadallal hasonlítják össze. – Ha vele állítanak párhuzamba, az azt jelenti, hogy valamit jól csinálok, de nem szeretem, amikor összehasonlítanak bennünket, mert Rafából csak egy van. Én Carlos Alcaraz szeretnék lenni.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. április 30-i lapszámában jelent meg.)