Dzsudzsák igazsága

Elég furcsán érzem magam, ha a Dzsudzsák Balázzsal készült interjút olvasom (Nemzeti Sport 2012. január 13., 2–3. oldal: „Focizhatok, boldog vagyok").

A játékos a cikkben vissza-visszatér az Anzsihoz igazolásakor őt ért kritikákra, nem tagadja: „Elismerem, a nyáron történtek után elégtételt jelent számomra a moszkvai szerződés, úgy fest, a Jóisten is mellém állt." Ez a válasz a „károgóknak", ahogyan Dzsudzsi a korábbi lépését kritizálókat nevezi.

Akinek nem inge, ne vegye magára, tartja a mondás, nem is venném, csak éppen nem derül ki, kik a károgók? Azok, akik féltették a bizonytalan orosz kalandtól a legjobb magyar futballistát vagy azok a kommentelők, akik nem éppen irodalmi stílusban szóltak a történtekhez. Vagy netán azok, akik a magánéletében vájkáltak? Bár a társasági életben gyakran megforduló sportolónak időnként el kell viselnie azt a kényelmetlenséget, hogy néha az alsógatyájába néznek vagy barátnője bugyijába. Ha az ezzel a témával foglalkozókat érti károgókon, akkor pedig ne a sportnapilapon keresztül üzenjen nekik, hanem az arra nyitott hírportálo(ko)n.

A Nemzeti Sport 2011. június 10-i jegyzetében (2. oldal: Gyűlölet, szeretet) ezt írtam:

„Túlzás nélkül állítható, szinte az egész ország Dzsudzsák Balázs mahacskalai szerződésével foglalkozik, a véleményezők nem kímélik a játékost, akinek menedzsere, Vörösbaranyi József meg is jegyezte az nso.hu-n: Dzsudzsák Balázs nem érti, mi az oka a felé áradó gyűlöletnek. Ha hiszik, ha nem, ez – amit az érintett gyűlöletnek nevez – nem más, mint a szeretet, a féltés kifejezése, vegyítve némi dühvel, hogy nem az történik az ő Dzsudzsijukkal, amit elképzeltek, nevezetesen nem a Juventusban vagy a Real Madridban rúgja a labdát, hanem Dagesztánban. S hiába mondják a szakértők, Mahacskala gazdaságilag és szakmailag is maga a Kánaán, a szurkolók másként látják. De nem azért, mert gyűlölik Dzsudzsit vagy netán irigyek rá. Ellenkezőleg: ez a „gyűlölködés" a szeretetről szól. A szurkolók féltik a legjobb magyar játékost, ne tűnjön el az orosz tajgában, mert ezzel a magyar válogatott is rosszul járna. Sokan azzal vádolják a támadót, hogy döntését elsősorban a pénz befolyásolja. A hírek évi egymilliárd forint zsebpénzről szólnak, ez az összeg a hétköznapi szurkoló számára értelmezhetetlen – különben ennek a PSV-nél keresett cirka egynegyede is az volt, mert nem a kevéske pénzből lesz sok, hanem a sokból még több. Valahol a szurkoló nemzeti öntudatát is piszkálja a döntés, az nem lehet, hogy Dzsudzsi nem üti meg a sztárcsapatok szintjét. Egyetlen magyar sem kerülhet a legszűkebb elitbe? Pedig ez áll a legközelebb a valósághoz, csak ezzel éppenséggel nehéz szembenézni. A jelenlegi állás szerint az orosz klub fizeti a legtöbbet a magyar futballistáért, egészen pontosan ez azt jelenti, ennyi pénzért Dzsudzsák a Mahacskalának kellett. A szurkolók értelmezésében úgy pontosabb, „csak" a Mahacskalának. Azért a gyűlölettől ez messze áll, még ha a véleményalkotás stílusa meglehetősen érdes is. Ez inkább féltés.

S különben is: csak azt féltjük, akit szeretünk."

Eddig az írás, amellyel talán magam tisztáztam is a „károgás" vádja alól.

Ugyanakkor az orosz futball állapotát speciálisnak tartom, s Dzsudzsi maga sem tudja, milyen pontosan fogalmazott, amikor a vele készült interjúban a Jóistent is belevette mondandójába...

Ha valaki elolvassa Mitrovits Miklós „Az orosz foci múltja és jelene″ című tanulmányát, tulajdonképpen semmin sem lepődik meg. „A Putyin vezette új rendszerben, egy sajátos alku keretében, nem nyomoznak a gyanús körülmények között szerzett privatizációs dollármilliók eredete után, ha az illető nem vágyik politikai szerepre. Másfelől a kapcsolati tőkét és magas társadalmi státust jelent egy-egy klub vezetése Oroszországban is.″

Mindez már köztudott, azonban az is, hogy az anyagi jólét nem mindenütt párosul szakértelemmel. Ezért fordulhat az elő, hogy az Anzsinál hirtelen a homlokukra csaptak, mennyi ballábas játékosuk van, ezzel szinte egy időben a Dinamónál meg leesett a tantusz, hogy nekik meg épkézláb tulajdonképpen egy sincs, úgyhogy a pénz nem számított, Dzsudzsi, meg mehetett. Ha a Mitrovits-tanulmányból kiemelt mondatokat továbbgördítem, az sem zárható ki, hogy az alku része, a futball a pénzmosás fedőtevékenysége, amiből az is következhet, hogy két klubtulajdonos elszámolása játékosokban is történhet – már hogy neve legyen a gyereknek. (Hogy minden mennyire ment magától, azt jól példázza, hogy Balázs menedzsere, Vörösbaranyi József orosz vízum nélkül, itthonról vezényelte az ügyletet – bár az események kronológiájából kiderült, ment ez magától is.)

Dzsudzsák jobb csapathoz került, s hogy azért Balázs nem buta gyerek, azt jól bizonyítja az interjúban elpöttyentett mondat: „a budapesti tárgyalás végén azt kérték, hogy másnap adjak választ, de hogy őszinte legyek, az éjszaka nem forgolódtam az ágyamban, ugyanis hamar meghoztam a döntést.″ Az Anzsi elnevezésű, moszkvai székhelyű vándorcirkusz meg majdcsak ellesz valahogy Dzsudzsi nélkül, ha pedig a mahacskalai utca emberének érdekét nézzük, azon sem esik csorba, a magyar helyett kapnak valaki mást, ha az egyébként általam egyik legjobb orosz futballistának tartott Jurij Zsirkov nem jó nekik. Az átigazolásnak az érintett mellett Egervári Sándor örülhet a legjobban, mert a válogatott szövetségi kapitánya már pedzegette (Nemzeti Sport 2012. január 7., 3. oldal), minden szempontból mennyire szűk a mozgástere a válogatott légiósait illetően.

Mi várható most?

Egyelőre gyökeret kellene verni a Dinamóban. Még úgy is, hogy Bognár György, a Nemzeti Sport szakértője szerint az orosz bajnokság nem a magyar futballisták terepe. Bárcsak legyen Dzsudzsi a kivétel, de azokon a mondatokon lépjünk túl, hogy a Dinamo edzője, Szergej Szilkin nagy örömmel fogadta az érkezőt. Elvégre Gadzsi Gadzsijev (az Anzsi volt trénere) esetében is így volt, mi több, Huszti Szabolcs igazolására nem kisebb szakember bólintott, mint Dick Advocaat, de a holland sincs már a Zenit kispadján, ami viszont egyre jobban töri Huszti fenekét. Mert pénze ugyan van, de egy futballista mégiscsak a pályán érzi a legjobban magát.

Úgyhogy én igazán akkor leszek boldog, ha Dzsudzsák a Dinamo alapemberévé válik. Neki akkor lesz igaza.