Keresd a nőt! – tartja a közismert mondás, nos Janics Natasa országváltása mögött nem elsősorban őt, hanem férjét, Andrian Douchevet kell keresnünk. Egy másik népi bölcsességet idézve, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Ez Janicsék esetére úgy alakítható át, hogy egy a szakmában eddig nem különösebben sikeres edző (a férj) mögött egy sikeres hölgy áll… Hogy aztán Janics ügye miért nem vált ki olyan szélsőséges érzelmeket, mint Nagy László esetében, arról ki-ki vonja le a saját következtetését. Meglehet azért, mert Natasa helyzete minden fondorlat ellenére életszerűbb, még ha a háttérben valamilyen formában a pénz – itt is – erős mozgatórugó.Keresd a nőt! – tartja a közismert mondás, nos Janics Natasa országváltása mögött nem elsősorban őt, hanem férjét, Andrian Douchevet kell keresnünk. Egy másik népi bölcsességet idézve, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Ez Janicsék esetére úgy alakítható át, hogy egy a szakmában eddig nem különösebben sikeres edző (a férj) mögött egy sikeres hölgy áll… Hogy aztán Janics ügye miért nem vált ki olyan szélsőséges érzelmeket, mint Nagy László esetében, arról ki-ki vonja le a saját következtetését. Meglehet azért, mert Natasa helyzete minden fondorlat ellenére életszerűbb, még ha a háttérben valamilyen formában a pénz – itt is – erős mozgatórugó.
Milan Janic horvát kajakos lánya mindent megtett a magyar színekért. A papa döntése volt, hogy Natasa Fábiánné Rozsnyói Katalin irányításával folytassa a munkát. A Janics lány Sydneyben még jugoszláv színekben volt negyedik egyesben, a többit tudjuk, a hallatlanul tehetséges, a kajakozást, plusz a szerb mentalitást a génjeiben hordozó Natasa megcselekedte, amit megkövetelt a (magyar) haza.
Mindeközben hajlamosak voltunk elfeledkezni arról, hogy nyilván mint a nőknek általában, más feladata is van az életben. Ha úgy jobban tetszik, a fajfenntartás még a kajakozásnál is ősibb ösztön. Igen ám, de első házassága nem sikerült, ezek után mindenkit váratlanul ért a hír, hogy Natasa férjhez megy a bolgár Andrian Douchevhez. Szerelmi házasság, mondják, jött is a gyerek. Hogy Janics nem nyert Londonban aranyérmet sokan annak tulajdonítják, hogy Milana „rosszkor” érkezett, de valljuk be, egy hölgynél végül is nincs olyan, hogy rosszkor jön a baba. Az olimpiai felkészülést gyakorlatilag Andrian irányította, pikírten azt írhatnám, ő a felelős, hogy Natasa nem nyert aranyat. Van szakember, aki egyenesen azt nyilatkozta, hogy túledzette Janicsot. Andrian mindeközben első házasságából született fiát Krisztiant is trenírozta, a fiú nem tehetségtelen, mindamellett éppen érdekei szerint változtatja állampolgárságát – nyilván apja sugallatára.
S most ebbe a körbe tartozik Natasa is. A szerbek amolyan trójai falóként állást ajánlottak Douchevnek, választás elé állítva a családfőt. Hangsúlyozom, a családfőt, mert Janics hezitálásában érezhető, kettőjük otthonról hozott házassági hagyományaiban a patriarchális elv az uralkodó. Andrian úgy látja, Szerbiában megvalósíthatja edzői álmait, a magyarul egyébként sem beszélő bolgárnak ebből a szempontból kapóra jött az ajánlat. Utólag úgy tűnik, mintha mindvégig átutazóban lett volna Magyarországon, most olimpiai bajnok neje szoknyája alól kireppenve, nem eltartottként, hanem kvázi eltartóként viselkedhet, ebből a szempontból pedig egyáltalán nem érdekli, hogy Natasa melyik ország színeiben kajakozik. Nagyon leegyszerűsítve: egy rafinált árukapcsolással az asszony és Krisztian fia is Szerbiába került. A szomszédra ne szóljunk egy rossz szót se, manapság a nagyvilágban általánosan megszokott módszerrel jutott olimpiai bajnok sportolóhoz.
Elvben nyilván megoldható lenne, hogy Andrian a szerbeknek dolgozik, Natasa magyar színekben versenyez, de nyilvánvaló, hogy a kenyéradó szerbeknek ez a felállás nem tetszett. Nekik tulajdonképpen a háromszoros olimpiai bajnok kellett, nem Douchev. A szomszéd szinte biztosra megy: a távozását már korábban bejelentő Benedek Dalma és Janics Rióban nagy ellenfele lehet a magyaroknak, sőt a vajdasági magyar versenyzőkkel kiegészülő négyesük is veszélyes lehet a mieinkre. Ez még talán nem is tudatosult bennünk.
Talán azért nem, mert a sportágban nagyhatalom vagyunk, futballhasonlattal élve, ahogyan egykoron az ötvenes-hatvanas években szinte két azonos erősségű válogatottat ki tudtunk állítani, addig kajak-kenuban akár egy világverseny döntőjében olyanok állhatnak rajthoz, akik mind magyar állampolgárok voltak. Csupán azért, mert nálunk túlkínálat van. Keresztesi Alexandra, Hegyi Zomilla, Faldum Bereniké, Fazekas-Zur Krisztina korábban távozott (aztán utóbbi visszajött és olimpiai bajnok lett), Benedek mellett Paksy Tímea sem itthon folytatja, ahogyan Sarudi Aliz sem. Zárójelben megjegyzem, ezeket a sportolókat ki kellett nevelni, márpedig itthon – a szintén tapasztalható elvándorlás ellenére – jó a szakember gárda. Szerbiában korántsem ilyen minőségi a felhozatal, erre példa, hogy Szilárdi Katalinhoz, az olimpiai bajnok Dombi Rudolf és Kökény Roland mesteréhez szerb férfi kajakosok érkeznek a jövőben. Ők megválaszthatják, ki legyen az edzőjük. Nekik nem kell Andrian Douchev edzéseire járniuk…