Nyammognak néhányan ilyen-olyan fórumokon, hogy Risztov Éva tavalyi olimpiai aranya után csak kilencedik lett 10 kilométeren a barcelonai világbajnokságon. Maga Évi is kicsit nyűgösen nyilatkozott honlapunkon, neki mondjuk lehet, mert már olimpiai bajnok.
Nyammognak néhányan ilyen-olyan fórumokon, hogy Risztov Éva tavalyi olimpiai aranya után csak kilencedik lett 10 kilométeren a barcelonai világbajnokságon. Maga Évi is kicsit nyűgösen nyilatkozott honlapunkon, neki mondjuk lehet, mert már olimpiai bajnok.
Nyert volna idén és lett volna kilencedik az olimpián? Ebben az esetben most mondhatnánk, szépen fejlődik ez a lány, akár az ötkarikás aranyra is lehet esélye Rióban. Ehelyett Risztov már olimpiai bajnoknak mondhatja magát. És nem leégett Barcelonában, hanem olyan mezőnyben lett kilencedik, amelyben az első húsz úgy tiporta egymást a célban – maradjunk a víznél –, mint a heringek a ragadozó elől menekülve.
Csupán zárójelben jegyzem meg: maguk az úszók a verseny folyamán egyébként a ragadozókat idéző kegyetlenséggel verik egymást a fordulókban, mintha kötelező lenne. Illetve, kötelező is, mert aki kimarad, az lemarad. Amúgy Risztovnál maradva, nyilatkozatában nem kevés görcsöt érzek, mintha védekezne, pedig egyáltalán nem kellene. Nyilván ebben az egészben benne van, hogy egy olimpiai bajnokkal szemben nagyobbak az elvárások, de egyik oldalról se kellene ezt túllihegni.
Elvégre egy olimpiát követő évben rendezett vb a mostani, a Barcelonában elért eredményeket ne tekintsük etalonnak a riói olimpiára. Még akkor is, ha Risztovban tudat alatt mocoroghatott valami, nevezetesen, hogy aranyat nyerjen Barcelonában, tíz évvel azok után, hogy szintén a katalán fővárosban, szintén világbajnokságon három számban is (400 gyors, 400 vegyes, 200 pillangó) „csak” az ezüstig jutott. S akkor érezhette is, hogy „csak”, mert egyik számban igazán kijöhetett volna a lépés, bár emlékezzünk, legyőzői, Jana Klocskova és Otylia Jedzrejczak klasszisok voltak