Besicnek szurkoltam

Amikor alig több mint egy hónappal ezelőtt bizonyossá vált, hogy Muhamed Besic ott lesz a brazíliai vb-n, egy bosnyák kolléga azt nyilatkozta a Nemzeti Sportban, figyeljük meg, az elkövetkező évtized meghatározó játékosa lehet a bosnyák válogatottban.
A magyar válogatott nincs ott a világbajnokságon, így mi, magyar szurkolók – vagy inkább futballt szeretők – próbálunk arra fókuszálni, ami kicsit a miénk ezen a vb-n. Besic ebbe a kategóriába sorolható, aki látta játszani a Fradiban, az tudja, miről beszélek. Az argentin–bosnyák meccsel kapcsolatos cikkekhez hozzászólva jó néhányan foglalkoznak a védekező középpályással, aki valóban csapata egyik legjobbja volt Messiék ellen.
A magyar válogatott nincs ott a világbajnokságon, így mi, magyar szurkolók – vagy inkább futballt szeretők – próbálunk arra fókuszálni, ami kicsit a miénk ezen a vb-n. Besic ebbe a kategóriába sorolható, aki látta játszani a Fradiban, az tudja, miről beszélek. Az argentin–bosnyák meccsel kapcsolatos cikkekhez hozzászólva jó néhányan foglalkoznak a védekező középpályással, aki valóban csapata egyik legjobbja volt Messiék ellen.

Besic Magyarországon azzal tűnt ki, hogy jó barátságban van a labdával, több poszton is átlagon felüli teljesítményre képes, s mint ilyen, gyakran játszik olyan szerepkörben, ami nem is áll hozzá a legközelebb. Nyilván a Ferencvárosban azért játszott jobbhátvédet is, mert úgy ítélték meg, ott van rá a legnagyobb szükség és ott szintén képes jó teljesítményt nyújtani – bár mint kiderült, azon a poszton nem igazán mozgott otthonosan. A magyar csapatoknál gyakran látni hasonlót, a jó játékos all round szerepet kap, aztán gyakran elsikkad, hol és miben a legjobb.

Thomas Dollnál gyakran belső védő volt, ám látható, mindenki akkor jár a legjobban, ha Besic védekező középpályást játszik. (Emlékszem, Doll érkezése után nem sokkal a Fradi edzőmeccset játszott a Dunaszerdahellyel, s Besic szinte mindent játszott, éppen csak csatárt nem. Doll kis híján lefordult a kispadról, mert láthatta, a bosnyák igazi spíler, de teljesen szétforgácsolta az erejét. Emellett rátekeredett a labdára, lassította az akciókat, szóval minden volt, csak hasznos nem.)

Az argentinok ellen csapata egyik legjobbja volt – most persze meg lehet kérdezni, valaki hogyan tud a magyar bajnokságból érkezve ennyit futni. Nyilván úgy, hogy az alapokat nem Magyarországon kapta, és azért Doll keze alatt lehetett futni eleget. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a Fradiból akárki más nem lógott volna ki a bosnyák válogatottból… Mert azért Besic játékát az is feldobta, hogy játékkapcsolatait nem klubbeli társaival kellett kialakítania, hanem mondjuk Dzekóval vagy Pjaniccsal.

El lehet azon gondolkodni, annak ellenére, hogy Besic átlagon felüli képességekkel bíró futballista, miért nem játszott többször kiemelkedően az FTC-ben. Ennek nyilván több oka lehet, elsősorban az, hogy időnként azért ő is hozzászürkült az NB I-hez. De Besic válogatottbeli jó játékának nem csak az lehet az oka, hogy „ott” megfelelő társai vannak, míg „itt” kevésbé. A bosnyákok első vb-jükön szerepelnek, az összetartás és a közösségi szellem szempontjából ez rendkívül fontos, nem beszélve a nemzeti identitásról, továbbá a délszláv génekről.

A magas szintű futballhoz ennek elvileg nincsen sok köze, de a szövetségi kapitány Safet Susic tudta, Besic képes lefogni Messit, a többiek pedig a védekező középpályáshoz hasonlóan teszik a dolgukat. A másik oldalról nézve, Besic pedig nem teheti meg, hogy taktikailag fegyelmezetlen legyen. Mert nem engedheti meg magának. S különben is: a bosnyák válogatottban nincsen bérelt helye, mint az FTC-ben volt. És ha így játszik a vb-n, lehet, hogy örülnünk kell, ha Fradi-mezben láthatjuk…