Tokió 2020: Halász Bence próbál 24 órába negyvenet préselni

– Január negyedikén műtötték a térdét. Hogy van most?
– Sokkal jobban, mint a műtét előtt. Ugyan néha érzékeny még, de a fájdalom alapvetően megszűnt – felelte Halász Bence. – Azért még nem mondanám százszázalékosnak a térdem, ám kilencvenkilencnek igen. Dobásnál csak egy-két alkalommal éreztem, de ez szinte már a múlté, inkább a felkészülésben zavar jobban, mert több olyan gyakorlat is akad, amelynél érzem, például bizonyos szökdeléseknél. Ám nem akarok panaszkodni, lekopogom, szerencsére egyre ritkábban.

– Milyen nagy a lemaradása?
– Igyekeztem mindennap annyit bepótolni, amennyit csak tudtam, de nem lehet huszonnégy órába negyvenet belepréselni, bármennyire is szükség lenne rá. Nehéz az előttem álló feladat, de most éppen úgy érzem, hogy minden sínen van. Korábban két hétig volt egy nehéz időszakom, amikor nem ment annyira. Úgy éreztem, összejött minden, nehéz volt elviselni, hogy nem ott tartok, ahol szeretnék, s közben az idő telik, egyre közelebb az olimpia, és ezzel együtt a nyomás is egyre nagyobb lett. Ráadásul kicsit elkapott a hév, sokat akartam behozni, és egyszer csak jelzett a testem, hogy állj. Fájt a hátam, de szerencsére nem volt súlyos, csak az izmok voltak bekötve a sok edzéstől. Ezt kellett kilazítanom. Használok mágneságyat, szögecses matracot, és persze nem hanyagolom el a masszázst és a gyógytornát sem.

– Kisebbeket dob, mint az előző években ilyenkor szokott. Nem aggódik emiatt?
– Valójában ez volt az egyik oka az előbb említett elkeseredésemnek, hogy nem tartottam ott, ahol akartam. Május közepén, az első szabadtéri versenyemen, Győrben, a csapatbajnoki elődöntőben 76.42-vel nyertem, így mondhatjuk, hogy a visszatérés jól sikerült, és bár azt hittem, a teljesítményem javul, valójában stagnált az elkövetkezendő hónapban. Viszont mivel nincs sok idő az olimpiáig, fel is gyorsultak az események, az előző héten megint ráéreztem valamire, és azóta kifejezetten jól mennek az edzések Szombathelyen. A tréningeken hetvennyolc méter körül dobok, s noha ez nem jött ki tökéletesen az országos bajnokságon, itt tartok most.

– Az olimpiáig mivel telik az ideje?
– Versenyen már csak a Gyulai Memoria­lon indulok július hatodikán, éppen most mondtam le egy viadalt a lengyelországi Bydgoszczban, hogy versenyzés helyett tudjak egy teljes hetet edzeni. Utána tervezünk még egy egyhetest edzőtábort Tatán, ha lesz rá lehetőségünk, július huszadikán pedig indulunk Japánba, ahol a cél az akklimatizáció az olimpiáig. Lassan majd következik a formaélesítés, ami eddig elmaradt az idő rövidsége miatt, ez is meglátszott az eredményeken.

– Mekkora nyomással jár, hogy pontszerző helyet, sőt, érmet várnak öntől Tokióban?
– Az érzés kettős, mert bizonyos szinten valóban teher, de egyben fel is dob, mert szeretem az ilyen helyzeteket. A elvárás helyett inkább azt érzem, hogy bíznak bennem az emberek, és abban, amit csinálok. Ez a nyomás így inkább pozitív energiával tölt fel.

– Csalódott lenne, ha nem éremmel térne haza Tokióból?
– Nyilván igen, de ne feledjük, ez az első olimpiám, és nem az utolsó. A műtétem után az volt a célunk, hogy teljesen egészségesen tudjak készülni, ami sikerül is, jó úton haladunk. A sérülésem egyébként már a 2018-as berlini Európa-bajnokságon is hátráltatott, mégis bronzérmet tudtam szerezni, pedig sokszor félbe kellett hagynom az edzést miatta. De ha csak centiket jelent, hogy immár egészségesen tudok dolgozni és versenyezni, már az is rengeteget számít, Dohá­ban például éppen egy centivel maradtam le az ezüstéremről a francia Quentin Bigot mögött.

– Mennyit segít, hogy az elmúlt években bronzérmet szerzett a berlini Európa-bajnokságon, majd a dohai világbajnokságon?
– Egy bizonyos szinten önbizalmat ad, hogy tudom, már máskor is megoldottam a feladatomat hasonló téthelyzetben. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy az olimpia más verseny, és nem feltétlenül számít, ki mit csinált korábban.

– Mi kell ahhoz, hogy jól szerepeljen Tokióban?
– A technika nagyrészt összeállt, edzéseken remekül megy, szerintem még egy kis erő hiányzik, és egy kissé talán fel kellene gyorsítani a lábaimat is. Ha ezeket hozzá tudom rakni a dobásaimhoz, akkor még jobb eredményeket fogok elérni.