– Jó újra itt látni, nálunk!
– Hát még én milyen boldog vagyok, hogy itt lehetek! – válaszolta a dél-afrikaiak olimpiai és világbajnok úszója, Chad le Clos, aki a Budapest Open záró napján lépett rajtkőre a Tüske uszodában. – Tényleg az utolsó pillanatban döntöttük el, hogy utazunk Magyarországra, és én valóban boldogan jöttem, mert ez az ország nagyon különleges helyet foglal el a szívemben. Nemcsak a 2017-es vizes világbajnokság miatt, hanem azért is, mert Cseh László és Hosszú Katinka nagyon jó barátom, de van még egy oka: a magyar emberek ismerik és elismerik az úszókat, itt nagyon szeretnek minket.
– Netán a magyar labdarúgó-válogatottnak is szurkolt, amikor kint volt a Puskás Arénában a portugálok elleni Európa-bajnoki mérkőzésen?
– Leginkább próbáltam átélni a pillanatot. Az a stadion gyönyörű! A koronavírus-járvány miatt jó régen adatott meg, hogy stadionban szurkolhassak, hatalmas élmény volt. Nagyon-nagyon jól éreztem magam.
– A Budapest Openen szombat délelőtt ugyanezt nem mondhatta el.
– Tokióban ennél minden bizonnyal többre lesz szüksége.
– Borzasztó nehéz év van mögöttünk – persze mindenkinek nehezek voltak ezek a hónapok, úgyhogy én már pusztán azért is boldog vagyok, mert lesz olimpia. Hogy ott mi történik, megjósolhatatlan. Kemény ellenfeleim lesznek, de én nagyon szeretem a kihívásokat – feltöltenek, motiválnak, rengeteg erőt adnak. Teljes erőbedobással dolgozom még a következő hetekben, bízom benne, hogy jó formában állhatok fel a rajtkőre Tokióban.
– Ki nyeri meg a kétszáz pillangót?
– Azon leszek, hogy én legyek a győztes.
– Nem biztos, hogy mi örülni fogunk neki, bármennyire is kedveljük önt…
– Természetesen én is tisztában vagyok vele, hogy Milák Kristóf a szám toronymagas esélyese. Kilencvenkilenc százalék, hogy ő nyeri meg a kétszáz pillangót az olimpián. De ott van az az egy százalék, az hadd legyen az enyém! Kristóf is tudja, hogy kemény ellenfél leszek, ő is, a többiek is ismernek: egy őrült, mindenre képes ember vagyok, aki sohasem alkuszik meg. Mindenki tudja, Chad le Clos győzni megy minden versenyre, és nem adja könnyen a bőrét. Az ezüst- és bronzérem is szépen csillog persze, de csak akkor, ha kiadtam magamból mindent, és volt nálam jobb.
– Ez a szemlélet vitte előre az évek során?
– Azt hiszem, igen. Mert most, amikor azt mondom, hogy akár én is nyerhetek kétszáz pillangón, valójában olyan, mintha azt mondanám, hogy megyek, és megmászom a Mount Everestet. Milák Kristóf győzelme papírforma, ez tényleg eléggé egyértelmű, de tudja…
– Igen, az az egy százalék.
– Az az enyém, az az én esélyem.
– És mi a helyzet száz pillangón?
– Ugyanez. Csak ott Caeleb Dressel a nagy esélyes, és persze Milák Kristóf sem esélytelen. Ha van valaki, aki nyerhet százon kettejükön kívül, az én vagyok.
– Szombaton nyert száz pillangón Budapesten, de nem a győzelme volt igazán érdekes, még inkább megható, hanem az, hogy minden bizonnyal ez volt az utolsó alkalom, hogy együtt versenyzett Cseh Lászlóval.
– Ne is mondja… László nem szólt előre, ha tudtam volna, másként készülök. Szomorú vagyok, hogy búcsúzik a sportág ikonja. Mert ő tényleg igazi legenda. Nekem elsősorban nagyon jó barát, fantasztikus ember, és persze ott áll az is, amit elért ebben a sportágban. Sokkal-sokkal magasabban van, mint én – és minden tekintetben. A legjobbakat kívánom neki, szeretném, ha barátok maradnánk. Az biztos, bármerre is vezet az útja, én mellette leszek. De előtte még nekimegyünk együtt az utolsó közös olimpiánknak, remélem, jól sikerül – mindkettőnknek.
CHAD LE CLOS – NÉVJEGY