Tokió 2020: Nekem mindenképp be kellett érnem – Pupp Réka

– Idén volt már harmadik Grand Slamen, Európa-bajnokságon, most majdnem meglett az olimpia is…
– Igen, ez pozitív év – ellentétben a tavalyival, amikor mélyen voltam…

– Pedig a sorsolás aztán nem kedvezett!
– Igyekeztem pozitívan felfogni, hogy mekkora lehetőség a címvédővel küzdeni, és megszerezni a skalpját. Inkább arra koncentráltam, hogy nyerni akarok, és hiába ő a favorit, le fogom győzni. Sikerült.

– Az utolsó mérkőzés előtt ott tartottunk, hogy az előző olimpia aranyérmesen és ezüstérmesén át vezetne az útja a saját bronzáig…
– Ez lett volna a szép! Amit tudtam, beletettem ebbe a meccsbe, sajnos a végén az indításból nem tudtam kiforogni, és nagyon ráhúzott… Most van bennem csalódottság, ám ez a következő napokban el fog múlni, az eredmény pedig felértékelődik.

– Visszaigazolja, hogy jó úton járnak az edzőjével, Braun Ákossal?
– Mindenképpen! Én mindig bíztam az edzőmben, ám egy olimpiai pontszerzés nyilván erőteljesebb visszajelzés. Nemcsak az edzéseken, a mentális felkészülésben is sikerült hatalmasat előrelépnem, a mostani első mérkőzésem sikere ennek is betudható: például nem zúztam szét magam a verseny előtt, hogy az olimpiai címvédővel kezdek…

– Ez a mentális felkészülés mit takar pontosan?
– Elkezdtünk szakemberrel dolgozni, aki nem olyan beszélgetős, hogy megvitatnánk, engem mi bánt, hanem feladatokat végzünk, hogy a felszínre jöjjenek a gondok, illetve eltereljem a gondolataimat a versenyről. Inkább azzal foglalkozzak, hogy minél magasabb szintre emeljem magam, ne az legyen, hogy elindul az agyam és kattogok, hogy ki jön, ki nem jön, ki van itt és ki nincs itt, meg hova várnak… Immár le tudom foglalni magam, s nincsenek össze-vissza tekergő gondolataim.

– A tiszteletlenség leghalványabb jele nélkül kérdezzük, hogy ez korkérdés is, másképpen felnőtt lett?
– Talán igen. Biztosan kellett érni is ehhez… igen, kell. Nagyon ritka ugyanis, hogy egy dzsúdós feljöjjön a juniormezőnyből és rögtön taroljon a felnőttek között is. Nekem mindenképp be kellett érnem.

– Változott a technikája is?
– Nem, semennyire. Viszont azzal, hogy mentálisan helyretettem magam, „kinyílt” a dzsúdóm, és immár versenyen is tudom produkálni, amit előtte edzésen. Már nem szűkülök be annyira, mint tavaly vagy tavalyelőtt…

– Ez az olimpiai pontszerzés emel a lécen a jövőre nézvést?
– Ezen még nem gondolkodtam, de biztosan fog. Mondjuk, a következő olimpia még három év, addig bármi történhet, ez az eredmény mégis jó kezdet: újoncként az ötödik hely nem olyan rossz… Ha Párizsban is ott leszek, tényleg nagyobb célokat is kitűzhetek.

– Mi a közeljövő témája, a pihenés?
– Egyértelműen! Hogy őszinte legyek, igencsak előre terveztem, mert amint hazaérek, két napon belül már el is utazom nyaralni. A rutinosabb olimpikonok közül többen, például Karakas Hédi mondta, hogy igenis tervezzek, mert ha hazamegyek és leülök, abból nyaralás már nem lesz…

– Klubja, az Atomerőmű SE mivel indította útnak Tokióba?
– Otthon jól tudják, hogy milyen vagyok, ezért csak annyit mondtak, hogy bármi lesz, ugyanúgy fognak szeretni – és várnak haza.

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Kovács Erika, Mirkó István, Nedelykov Tamás, Szűcs András, Tumbász Hédi