Úszás: Mányoki csúcsközelben járt, aztán életveszélybe került

Az átúszás több mint 80 éves története alatt is csak 23 sikeres kísérlet történt. Az úszók jelentős részének a hipotermia (a szervezet fokozott mértékű kihűlése) miatt kellett feladniuk az úszást. Sajnos, Mányoki is erre a sorsra jutott. Észak-Írországban Donaghadee partjainál indult a zalaegerszegi úszó, de nem jutott el a célig, a skóciai Portpatrickig.

„Fizikailag és mentálisan száz százalékig felkészültnek éreztem magam, de az egyéb tényezőkre nem volt rálátásom. Ennyire brutális környezetben még sohasem úsztam, bár előre tudtam milyen veszélyekkel találkozhatom – idézte fel a történteket Mányoki Attila. – Az indulás után azonnal magasabb sebességen kezdtem el úszni, amit kb. hat órán át sikerült tartanom. Már az elején találkoztam egy oroszlánmedúzával. Fájt-égetett, de hozzászoktam. Az úszás alatt rengeteg medúza volt a vízben, mert a sötét, felhős időben feljöttek közel a felszínhez. Ennek ellenére az egész út alatt csak négy-öt csípést szedtem össze, mely valóban kevésnek számít ezen a helyen. A hideg viszont már az első órától állandó társam volt, 13 fokos volt a víz. Fáztam, de igyekeztem nem gondolni rá, csak mentem előre. Sikerült az agyamból kikapcsolni ezt a faktort."

Mányoki a negyedik órában elhagyta az előtte tíz perccel indult indiai úszót. Hat óra után viszont szembeáramlat lassította az úszást. A végig szűnni nem akaró hullámok tovább erősödtek és a hideg szél is erősödött.

„A hatodik óra után a kísérőhajón tartózkodó kapitánysegéd jelezte, hogy jelentkeztek nálam a hipotermia jelei. Érthetetlenül kezdtem beszélni, de még egy órán keresztül úsztam tovább. Addigra már lényegesen lelassultam. Mikor látták, hogy baj van, a hajó oldalához rendeltek, mert a legénység jelezte, hogy nincs mentés, senki sem ugrik bele a jéghideg vízbe, de még a kísérőimnek sem engedélyezik! Nem sokkal később elvesztettem az eszméletem. Hárman sikerrel behúztak a hajóba, de már nem emlékszem semmire. Negyvenöt perc kiesett az életemből. Percekre voltam attól, hogy a hajótól távolabb, úszás közben omlik össze a szervezetem, és elmerülök."

Ekkor már csak hat mérföld volt a célig s Mányoki végig az jelenleg érvényes rekord idő alatt volt. A skót partról egy mentőhajó, illetve a parti őrség helikoptere érkezett segítségül. Leeresztettek egy orvost a hordággyal együtt.

„Csak arra emlékszem, hogy valaki a nevemet kérdezte. Hőmérőt dugott a fülembe, de olyan értéket látott, amitől azt gondolta, hogy rossz a készülék, mert ahogy akkor mondta, már nem is lenne szabad élnem! Mérőcsere után is 27.2 volt a hőmérsékletem. Intenzív melegítőket pakoltak a hónom alá, vesémre, mellkasomra. Beszállítottak a kórházba és megkezdték a szervezetem felmelegítését. Sok mindent toltak belém és lassan elkezdtem jobban érezni magam, de rettenetesen fáztam. Egy dolog miatt viszont picit boldog voltam. Megismertem a határaimat. Nem én adtam fel önszántamból, hanem a szervezetem jutott el a falig. Ott volt vége. Az orvos nagyon aggódott az állapotom miatt, de végül saját felelősségre kijöttem a kórházból és visszahajóztunk a kikötőbe. Tanulságos volt ez az úszás. Jövő augusztusban újra úszom, de már tudom, hogy min kell változtatni, hogy a testem kitartson Skóciáig."