Merülés Búvár Kunddal – Ballai Attila jegyzete

Első, nemzetközi szinten jegyzett úszónk, Búvár Kund idején még általános gyakorlat volt, hogy a vezért közfelkiáltással választják meg vagy éppen csapják el. Ennek azonban közel ezer esztendeje. Nálunk sokáig tartotta magát e hagyomány, a huszadik század elején Európában szinte már csak itt élt a nyílt szavazás intézménye, és hogy miért, arra egészen különleges ideológiát sikerült gyártani: mert a magyar ember egyenes jellemétől idegen mindenféle titkolózás.

Ha ez igaz, akkor a hazai úszótársadalomban találni a legegyenesebb jellemeket. Bár a látszat ennek némileg ellentmond. A szövetség mai rendkívüli közgyűlése viszont ezer, legalábbis száz évvel ezelőtti módi szerint zajlik majd. Nyíltan voksolnak ugyanis arról, hogy a jelöltek közül ki kerülhet fel egyáltalán a jelölőlistára – ez is sajátos, de hogy a megméretés puszta lehetőségéhez a jelenlévők 50 százalékának támogatása plusz egy szavazat szükséges, az azt mutatja: egyesek célja az, hogy már a rajtot töröljék. Ha nem sikerül elnököt választani – illetve sikerül az elnökválasztást elodázni –, február 8-ig következhet a második nekifutás, az újabb közgyűlés. Aztán akár a harmadik, a negyedik, a huszonharmadik. Az alapszabálynak megfelelően rendre nyílt szavazásokkal – mindenkiről minden tudható, mindenki kontroll alatt áll –, hacsak a tagok több mint fele nem dönt a titkos szavazás mellett. Persze nyíltan, hogyan máshogy?

Szépen el lehetne itt konspirálgatni, helyezkedni, bohóckodni, ha július közepén, fél év múlva nem kezdődne meg a budapesti vizes világbajnokság, minden idők legjelentősebb magyarországi sporteseménye. Így viszont sürgősen ki kellene lépni e patthelyzetből, mert különben matt lesz belőle.

Gyárfás Tamás lemondásával a múlt egy szakasza lezárult – attól, hogy nem mindenki akarja ezt rögzíteni, elfogadni, még így van –, a jövő azonban még nem kezdődött el. Hogy mikor, kivel és hogyan fog, az már nem Gyárfás kompetenciája és felelőssége; történjék bármi is ma a küldöttgyűlésen, az a sportág egészét minősíti.

Gyárfás nem jelölhető elnöknek, és életszerű, ha úgy érzi, ha nem találják meg az utódját, azzal is nyer. Időt, elégtételt, látszatot, esetleg illúziót. Hosszú távon ellenben semmit. Miközben ünnepelt sikersportágunk közege napról napra egyre gyomorforgatóbbá válik. Úgyhogy abból kellene kiindulni, hogy aki eddig nem lobbizott, akit eddig nem jelöltek, az biztosan nem a Megváltó, így a jelenlegi, kétségtelenül nem túl sokrétű kínálatból a legnagyobb bizalmat élvező jelöltet elnökké kellene választani.

Mert létezik jó és rossz döntés, de krízisben a legsúlyosabb vétek a döntés halogatása.