Merre tart a magyar úszósport? – tehetjük fel a kérdést a MÚSZ vasárnapi közgyűlése kapcsán, de mielőtt máris a magvas feleletet fontolgatnánk, jóval egyszerűbb, mondhatni bárgyúbb felvetéssel kell kezdenünk: mit tekintsünk egyáltalán magyar úszósportnak?
Számos válaszlehetőség adódik. Először: azt az elképesztő eredménysort, amelyet versenyzőink évek, évtizedek óta produkálnak, illetve a klasszis sportemberek gyülekezetét. Másodszor: azt a folyamatos hatalmi játszmát, amely a szárazföldön több fronton, szinten és tétért zajlik, az elnöki pozíciótól le a „kivételezett” helyzetét riadtan őrző segédkabinosig. Harmadszor: azt a világhálón üzekedő, naiv és butácska áldozatokból, valamint gátlástalan exhibicionistákból álló bagázst, amely már nem is heti, hanem napi övön aluli munícióval látja el a bulvármédiát és a köznép nyálát szívesen csorgató rétegeit.
E három szegmens látszatra csupa egymástól független létező. Az első kaszt a magyar sport egyik legfényesebb fejezete; aki ennek alapján ítél, úszónak álmodja a gyermekét. A harmadik megbotránkoztató, de nem úgy, mint mondjuk Boccaccio Dekameronja, hanem a lehető legalpáribb módon; aki innen indul, már egy közös zuhanyzóba sem engedi be a lányát. A sportági vezérkar és segédhad felelőssége, hogy az elsőt erősítse, azzal azonosságot vállaljon, és úgy szolgálja, hogy elvtelen kiszolgálójává mégse váljon, miközben a harmadikat gyengítse, tőle ne csupán magát, de az úszást is elhatárolja, ám – nem lévén nyomozó hatóság – túl nagy lendülettel mégse gázoljon bele, mert attól amúgy is csak szétfröccsen a szenny.
Roppant kényes és képlékeny, kettős feladat. A jelen helyzetet emellett tovább terheli, hogy a döntéshozók jelentős részét nem a közös gond és felelősség, hanem saját pozíciója, vélt vagy valós részérdeke, nyűge foglalkoztatja, mozgatja.
Az új elnök valószínűleg maga sem hitte volna, hogy ilyen mély ez a víz, és ennyire iszapos az alja. Különleges lábtempó szükségeltetik a felszínen maradáshoz, olykor egyenesen taposni kellene. Ráadásul nem egészen két hónap múlva ránk köszönt minden idők legrangosabb magyarországi sporteseménye, a vizes világbajnokság.
Ha valamikor, most aztán tilos elsüllyedni.