A Magyar Úszószövetség vasárnapi évi rendes közgyűlésén a pulpituson ott ült Bienerth Gusztáv elnök mellett a szakmai alelnök, Sós Csaba is, aki jelenleg talán az egyetlen, de biztosan az egyik olyan személye a magyar úszósportnak, akit mindenki elfogad.
Viszont azok, akik támadnak, akik mindig és mindent kifogásolnak, még őt sem kímélik. Vasárnap sem kímélték, és amikor nekiestek – korábban levelekben és a Facebookon írt posztokban, újságokban megjelentetett cikkekben, vasárnap pedig élőben –, ő hallgatott.
Aztán szót kért, és beszélt.
Szakmáról, az elmúlt hónapokban hozott döntésekről, önmagáról, a múltjáról.
Megszólalását taps követte. Vastaps.
Talán nem véletlenül: hiteles volt, és van mögötte megannyi, a szakmában eltöltött esztendő, na és tudás.
Sós Csaba kicsivel (órákkal…) később ismét szót kért. És megint szakmailag érvelt, bár beszédében már volt némi él – a támadókkal szemben.
Újfent hatalmas tapsot kapott.
Aki kicsit is ért a szakmához (már az úszáshoz), aki kicsit is látja, mikor, mi és miért történik, pontosan tudja, a sok, egymástól gyakran – persze eltérő – érdek halmazának van közös metszete: „Hagyjuk már Sóst, ne támadjuk őt, nem találunk másik olyan embert, aki annyira vágja a szakmát!”
Igen, abban a közös halmazban Sós Csaba áll: a szakmai vezér.
Fontos, hogy miként vezeti az elnök és apparátusa a Magyar Úszószövetséget, ám legalább ennyire számít – pláne hogy már két hónap sincs a vizes világbajnokság rajtjáig –, hogy a szakmai munka rendben legyen, hogy a felkészülés körül ne legyen kifogásolnivaló, ne legyen hiba, ne legyen botrány.
Aki valóban a munkára koncentrál, akinek valóban a magyar úszósport a fontos, tisztában van vele, hogy jó kezekben van a kormánykerék.
Ha az ember elmegy az uszodákba, beszél a sportolókkal, összegezheti, hogy a versenyzők ezt érzékelik, tudják.
A vasárnapi közgyűlésen történtek komikus és tragikomikus jelenetek, akadtak támadó jellegűek is, amelyekben viszont többségében voltak a „kössünk már bele mindenbe, semmi sem jó” típusú felszólalások…
A vastaps ellenben azt mutatta, hogy a lényeget – egy-két kivételtől eltekintve – mindenki jól látja.
És ez is (vas)tapsot ér.