– Jaj, de álmosnak tűnik…
– Nem véletlenül: vasárnap este érkeztünk haza Floridából, ahol három hétig edzőtáboroztunk – válaszolta Cseh László a Nemzeti Sportnak.
„Decemberben elcsúsztam, megműtötték a térdemet, s az orvosok nem engedélyezték a repülést, ezért volt Laci nélkülem Floridában – mondta Plagányi Zsolt, Cseh László edzője. – De elvégeztek mindent, amit kértem, hétfőtől pedig immár itthon folytatjuk a munkát. Nem baj, hogy idén csak Európa-bajnokság lesz, hiszen a korábbi évek munkáját valamikor ki is kell pihennie Lacinak. Ugyanakkor nem is veheti félvállról a felkészülését, hiszen már itthon is erős ellenfelekkel kell megküzdenie. De van benne elég motiváció – szoktam mondani, és nem túlzok: Laci igazi ikon, tudja, hogyan kell hozzáállnia az ilyen jellegű feladatokhoz.” |
– Hogy sikerült a meleg övi edzőtábor?
– Sajnos az edzőm, Plagányi Zsolt nem tudott velünk tartani egy műtét miatt, így végig volt bennem hiányérzet, mégiscsak ő a főnök. De megcsináltuk, amit kért, a munkát elvégeztük – hogy hogyan, azt a következő időszak fogja megmutatni.
– Éveken keresztül nem ment edzőtáborba, mindig azt mondta, jobban szereti a megszokott környezetet, az otthon melegét, ráadásul még az edzője is kidőlt a sorból. Miért döntött mégis az utazás mellett ezúttal?
– Úgy gondoltam, újra ki kell próbálnom, mit adhat egy meleg égövi edzőtábor, és azért az sem volt mellékes szempont, hogy az itthoni rossz időjárást, a hideget, a betegségeket hozó időszakot „kikerüljem”, illetve megússzam. A cél Floridában az volt, hogy minél jobban és többet dolgozzunk, hogy aztán itthon már magasabb szintről folytathassuk a munkát.
– Sokan mondják, ez viszonylag könnyebb év lesz, hiszen „csak” egy nagymedencés Európa-bajnokság lesz augusztusban Glasgow-ban, majd az év végén rövid pályás világbajnokság Kínában.
– Ez egyfelől igaz állítás is lehet, de az én szemszögemből éppen nem így van, hiszen hatalmas itthon is a konkurencia, ráadásul az Eb-n minden számban országonként négy úszó nevezhető, ám az előfutamokból már csak kettő juthat tovább – vagyis nehéz feladat vár rám. De állok elébe.
– Az év végén hangot adott annak a véleményének, amely szerint nem tartja feltétlenül szerencsésnek, hogy a délelőtti előfutamokban egymásnak esik a négy magyar, míg a vetélytársak tulajdonképpen „befürdik” magukat a középdöntőbe, vagy bizonyos távokon a fináléba; és azt sem, hogy ez a nagy magyar vetélkedés akár már délelőtt olyan időt eredményezhet, amellyel nyerni lehetne – ha nem venne ki sok erőt önökből a reggeli csata.
– Ezt a véleményemet továbbra is fenntartom, hiszen mindenki tudja, és egyet is ért azzal, miért nem jó ez nekünk, úszóknak, de azt is tudomásul kell venni, hogy egy kapitány nem hozhat olyan döntést, hogy csak két embernek ad lehetőséget, ezt másoknak is meg kell adnia.
– Ezt meg is beszélte Sós Csaba szövetségi kapitánnyal?
– Persze, leültünk és átbeszéltünk mindent. Fontos, hogy így történt, és fontosnak tartom, hogy kapitány figyel ránk. Nekem is elmondta, hogy támogat mindenben, segít, amiben csak tud, ám az egész lényege az, hogy semmi sincs ingyen.
Floridából az időeltolódás és az edzések miatt nehezen követte Cseh László, mi is történik a sport világában, de nem maradt le az elmúlt hetek két sporttörténelmi magyar sikeréről. „A téli olimpiát próbáltam figyelemmel követni, de volt, hogy nem sikerült élőben. Annál nagyobb öröm volt az egyik napon arra ébredni, hogy a rövid pályás gyorskorcsolyázók megszerezték első téli olimpiai aranyérmünket. Évekkel ezelőtt ezt nemigen gondoltuk volna. Gratulálok, a fiúknak! – mondta Cseh Lászó. – Ugyanígy örültem Márton Anita világbajnoki címének is, ráadásul a súlylökésre kicsit másként figyelek, hiszen a sógorom is ezt űzi. Még fiatal, tizenöt éves, ki tudja, meddig jut el…” |
– Még Cseh Lászlónak sem.
– Nekem sem jár alanyi jogon semmi. A múltbeli eredmények és sikerek ebből a szempontból nem számítanak.
– Csakhogy már évekkel ezelőtt is volt, hogy megjegyezte, öregszik. Mondja, cseppnyi félsz sincs önben a fiatalok miatt?
– Miért lenne? Ha jobbak lesznek, legyőznek, ez ilyen egyszerű.
– Vagyis nem foglalkozik azzal sem, hogy sokan felteszik a kérdést, mi tartja még a sportágban, miért indítja el újra és újra az évet, amikor a biológia törvényei szerint már egyre nehezebb felvenni a harcot a fiatalokkal?
– Akik így nyilvánulnak meg, azoknak csak annyit mondanék, hogy amikor elindulok egy versenyen, azért még mindig ott vagyok a legjobbak között, vagy akár az élen… Szerintem sokan szeretnének még így úszni ennyi idősen. Nem tartozom a futottak még kategóriába, és amit még fontosnak tartok leszögezni az az, hogy sohasem másoktól veszem el a helyet – ahogy az előbb is mondtam, attól, mert én vagyok Cseh Laci, még nem jár nekem automatikusan minden.
– Akkor árulja el: mi tartja még az úszásban? Miért vállalja továbbra is az öldöklő küzdelmet, a kemény munkát?
– Szeretek úszni. Élvezem továbbra is, és amíg így van, nem kérdés, hogy folytatom.
– Erre az évre milyen célt tűzött ki?
– Szeretnék olyan jól úszni, mint tavaly. Illetve nem: jobban akarok úszni, mert a tavalyi úszásom azért messze nem volt tökéletes…
– Az örök elégedetlen.
– De tavaly tényleg voltak gubancok, nem mindig úgy és akkor jött össze, ahogyan azt szerettem volna
Péntektől vasárnapig Sarcelles-ben tartják meg az úszók Golden Tour-sorozatának második állomását, és immár az is végleges, hogy a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka (28) nem indul a viadalon. |
– Azért a „nagy öregek” még tavaly is megmutatták, mire képesek!
– Szerintem ez idén sem változik. Persze, jöjjenek a fiatalok, nincs ezzel baj, ez az élet rendje, de nem hiszem, hogy minket, idősebbeket már le kellene írni…
– Egy majdnem kortársa kapcsán az elmúlt hetekben sokan már a vészharangokat kongatták. Félti Hosszú Katinkát?
– Semmiféle rossz érzés nincs bennem Katka kapcsán. Nem gondolom úgy, hogy neki most nem jó, ahogyan azt sem, hogy nem találja a helyét. Katinka profi versenyző, a mostani helyzetet is így kezeli, és készül – amikor pedig eljön az idő, a versenyeken is újra meg fogja mutatni a profizmusát.
– Mit gondol, végre nyugalom költözik a magyar úszósportba?
– Nagyon remélem. Zajban és botrányok közepette sosem könnyű létezni, ránk férne már egy kis nyugalom.