A júliusi kvangdzsui világbajnokságig Kapás Boglárka két versenyen indul: június közepén Barcelonában, egy héttel később Rómában lép rajtkőre Virth Balázs tanítványa – utóbbi viadal és helyszín különösen kedves a szívének… „A római Hét Domb verseny mindig is a kedvencem volt, ám ezt tetézi, hogy kedvesemmel, Telegdy Ádámmal a három évvel ezelőtti római viadaltól számítjuk kapcsolatunk kezdetét” – árulta el Kapás Boglárka. |
– Az országos bajnokságon kétszáz pillangón aratott győzelme után végérvényesen eldőlt, hogy a szám a repertoárján marad?
– Igen, mindenképpen maradunk ezen a vonalon, de készülünk a gyorsra is. Az Európa-bajnoki arany után sem lehetett kérdés, hogy marad a kétszáz pillangó, nagyon feldobott az a győzelem, onnantól még inkább láttunk lehetőséget ezen a távon. És az országos bajnokságon is kaptam e tekintetben egy jó visszajelzést, pedig túl sok idő nem volt a felkészülésre – biztató, hogy három hónap munka után is képes voltam ilyen erős futamot megnyerni.
– Pedig ez az év sem kezdődött betegség nélkül.
– Már nem is lepett meg… Rögtön betegséggel indítottam az évet, gyorsan le is kopogom, hogy az ob után nem történt meg ugyanez – mert meg szokott. A felkészülés során végig azt éreztem, hogy egy lépéssel hátrébb vagyok, mint kellene, szerencsére valahogy mégiscsak összeállt minden.
– Tényleg nagyon izgult az ob-n a kétszáz pillangó előtt?
– Rám nem jellemző, hogy izgulok egy versenyszám előtt, még a riói olimpián sem volt bennem ekkora izgalom, pedig ott tudtam, itt az esély érmet szerezni. Nem is értem, miért történt így, jobban szeretek nem izgulni. Az persze végig ott motoszkált bennem, hogy az ob-döntő majdhogynem olimpiai kvalifikációval ér fel, mert az rendben van, hogy most még csak a világbajnoki indulás jogáról döntött, de az is egyértelmű, hogy egy vb-n sokkal nagyobb az esély jó időt úszni. Szóval, ennek a finálénak azért nagy tétje volt.
– És megnyerte. Egy Hosszú Katinkát, Szilágyi Liliánát, Jakabos Zsuzsannát is felvonultató döntőt.
– Amikor közeledtem a falhoz, nemigen láttam, hányadik vagyok. Én pillangón balra veszem a levegőt, Katinka és Lilu meg jobbra volt. Azt láttam, hogy Zsu lemaradt, de a többiekből semmit. Azért a hajrámban nagyon bíztam.
– De az „gyorsos” hajrá! Vagy mindegy az úszásnem, aki tud hajrázni, az mindig tud?
– Már kisgyerekként is mindig azt mondta az edzőm, ha a hajrán múlik a futam, én nyerek. Szerintem nem úszásnemtől függ – ha valaki tud hajrázni, mindenkor tud.
– És a finálé előtt hogyan gondolkodott az esélyekről?
– Azon, hogy ki lehet az a két úszó, aki megszerzi a világbajnoki indulás jogát, nem gondolkodtam, én csak szerettem volna az egyik lenni – azt tudtam, hogy mind a négyen esélyesek vagyunk. Próbáltam felállítani sorrendet is, de volt, amelyikben negyedik voltam, és volt, amelyikben az első kettőben.
Virth Balázs, Kapás Boglárka edzője: |
– Jó az, hogy egy-egy számban ennyire erősek vagyunk?
– A nézőknek, a szakmának biztosan, nekünk nem annyira, hiszen ketten elvéreztek, ráadásul olyanok, akik esélyesek lettek volna a vébédöntőre. Kicsi a különbség köztünk, ám valahogy és valamikor el kellett döntenünk, ki indulhat kétszáz pillangón Kvangdzsuban. Ez sokkal több volt egy ob-döntőnél, szerintem Európa-bajnoki finálénak is beillett volna. Ilyen nevekkel versenyezni! Bár lassan-lassan a fő számommá lép elő a kétszáz pillangó, mégsem mondhatom magam pillangóúszónak, olyannak, mint Lilu, Katka vagy éppen Zsu, semmiképpen sem.
– A hazai pálya ön mellett szólt.
– Debrecent imádom, ott születtem, bár túl sokat nem éltem a városban, mégis úgy érzem, hazajárok. Nyertem már ott Európa-bajnoki aranyat is.
– A kétszáz pillangó aranya mellé viszont nem jött gyorsúszógyőzelem a cívisvárosban. Feladta, hogy megverje Késely Ajnát?
– Én nem Ajnát akarom megverni, én mindenkit meg akarok verni – jól akarok úszni gyorson is. Ám négyszáz, nyolcszáz és ezerötszáz gyorson teljesen más volt a helyzet: Ajnával valójában hátradőlhettünk, mögöttünk ugyanis nem volt senki, már az ob előtt is biztosnak tűnt, hogy ezeken a távokon mi indulhatunk a vébén.
– Szereti még a gyorsot?
– Egyre jobban megszeretem ismét. Az ob-n is úgy álltam oda a rajthoz, élvezni akarok minden pillanatot.
– Képzelem, mennyire élvezte az ezerötszáz gyorsot…
– Képzelje el, hogy tényleg élveztem! Csak az utolsó ötven méter fájt.
– Vagyis akkor marad a pillangó-gyors páros – az edzései mennyire alakultak át emiatt?
– Még mindig a tanulási fázisban vagyunk, próbálgatjuk, hogyan is kell jól felkészülni mindkét úszásnemben. Merthogy egyiket sem engedném el szívesen. Ugyanúgy folytatjuk, mint eddig, talán, de tényleg csak talán kicsivel több hangsúly kerül majd a következő hetekben a gyorsúszásra.