Szabó Szebasztián: Nem volt kérdés, hogy magyar színekben úszom

Vágólapra másolva!

2019.07.02. 11:09

Címkék

Immár a magyar színeket képviseli Szabó Szebasztián, a zentai fiú, aki Győrben otthonra talált, és Petrov Iván irányításával egyre jobb és jobb időket úszik.

– Tehetségesnek kiáltották ki – vízilabdában. Miért az úszás mellett döntött?
– Nagyon élveztem a vízilabdát, de szerintem csak azért, mert jó volt a társaság. Érdekes kirándulás volt az életemben, csakhogy hiányzott az úszás és az az érzés, amikor egyedül állok a rajtkövön.

– Egyáltalán, hogyan került az uszodába?
– Hétéves koromban édesanyám kézen fogott és elvitt egy edzésre, amelyen először csak néztem a többieket. Kicsit fürödtem már akkor is, ám csak jó néhány hónappal később kezdtem el rendszeresen az uszodába járni.

PRAGMATIKUS FIÚ
„Pragmatikus fiú. Olyan ember, aki nem bonyolítja túl a dolgokat, nem gondolkozik sokat a lényegtelen apróságokon. Határozott. Amit pedig a vízben mutat, varázslatos. A teszteken mindig jobbat és jobbat produkál. Hihetetlenül jó fizikai paraméterei vannak, s bár az edzéseken minden úszásnemben úszik, adottságai alapján egyértelmű, hogy az ötvenes és százas számokban lehet igazán jó, és nemcsak pillangón – a gyors mellett például ötven háton is remekül teljesít” – mondta Petrov Iván, Szabó Szebasztián edzője.

– Pusztán a sport szeretete tartotta a medencében, vagy már akkor is nagy céljai voltak? Volt példaképe, akire felnézett?
– Gyönyörű gyerekkorom volt, élveztem minden percét, és ezért a szüleimnek tartozom köszönettel. Példaképem sohasem volt a saját sportágamból, ám olyan több is, akinek az úszását nagyon szerettem nézni. Ha csak tehettem, figyeltem, hogyan versenyeznek. És akadt, pontosabban akad olyan úszó, akit nagyon tisztelek, őt Cseh Lászlónak hívják. De nem hozzá akartam hasonlítani – szerintem kevés olyan hétéves gyerek van, aki tudja, mit akar. Akkor még nem, most már vannak céljaim. A legfontosabb, hogy kihozzam magamból a maximumot. Tudni akarom, meg kell tapasztalnom, hol vannak a határaim.

– Miért éppen Győrbe jött Zentáról?
– Azt hallottam, ott nagyon jók a körülmények, jó edzők dolgoznak jó úszókkal. Ezek az úszók mostanra jó barátok is. Több mint egy éve érkeztem Győrbe, és az első naptól jól érzem itt magam. A jövőmet a városban képzelem el.

– És ugye magyar színekben.
– Egy ilyen év után egyértelművé vált, hogy érdemes úsznom. Az, hogy magyar színekben, nem volt kérdés. A családom támogatta az elhatározásomat, ahogy korábban is mindig és mindenben mellettem állt.

Együtt – itt is, ott is
Szabó Szebasztián nemcsak a győri uszodában van sokat együtt mesterével, az edzéseken kívül is gyakorta találkoznak, merthogy a 23 éves fiú Petrov Ivánnál lakik – mindenkinek külön lakrésze van.
„Szebasztiánon kívül van másik tanítványom is a házban, és vannak, akik ideiglenesen költöznek hozzám, például azért, mert a kollégiumuk bezár – árulta el Petrov Iván. – Mindenki saját magáról gondoskodik, Szebasztián is főz magának, és a szemetet is mindenki maga viszi le. Nem ellenőrzök senkit, nem vagyok házi néni, akitől félni kellene. Különben is, semmi értelme nem lenne az edzéseknek, a közös munkának, ha a srácok maguktól nem tudnák, mit szabad és mit nem, hogyan kell egy élsportolónak élnie.”

– Kifejezetten Petrov Ivánt kereste meg?
– Miután csak jókat hallottam a győri klubról, megszereztem a számát, és kértem tőle egy találkozót.

– Mi hangzott el a beszélgetésen?
– Először csak arról beszéltünk, hogyan állnak össze a heti edzések és hogyan az éves terv. De azt hiszem, azt egyikünk sem várta, hogy ilyen gyorsan ekkorát ugrunk… Az első teszten 56.9-et úsztam száz pillangón. Most is sokat beszélgetünk, de arról már nem kell külön szót ejtenünk, hogy képes vagyok-e ott lenni a legjobbak között. Már tudjuk, hogy jó úton járunk és azon kell továbbmennünk.

– Az egy pillanatig sem riasztotta meg, hogy Magyarországon kiváló pillangóúszók vannak?
– Nem. Szerintem nem rossz, hogy velem még többen lettünk, fejlődni csak így tudunk.

– Országváltása kapcsán nem tartott attól, hogy lemarad a versenyekről? A kvangdzsui világbajnokságra utazhat, de Tokió még egyáltalán nem biztos, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntésére van szükség.
– Én ezt sohasem problémaként fogtam fel. Ha nem lehetek ott Tokióban, nem fogok kétségbeesni – lesz négy év múlva is olimpia. Azzal is tisztában vagyok, hogy nehéz lesz a magyar csapatba bekerülni, pláne ebben az úszásnemben. Éppen ezért szép a sport, és én így szeretem. A kihívásaival, a nehézségeivel együtt is szép. Egyébként ha könnyű lenne, nekem nem is lenne érdekes… Határtalanul boldog vagyok, hogy ilyen gyorsan megkaptam a sportállampolgárságot, nem is számítottam rá, úgy kalkuláltam, hogy leghamarabb májusban, a budapesti Európa-bajnokságon indulhatok magyarként. De már ott lehetek Kvangdzsuban is: ötven pillangón nagyon szeretném megmutatni, mire vagyok képes.

– Árulja el, kinek akar bizonyítani?
– Nem akarok senkinek sem bizonyítani, és nem is kell. Azért úszom, mert szeretem ezt csinálni.

– Mi fér bele az életébe az úszás mellett?
– A tanulás egyelőre nem, bár Iván hetente megjegyzi, hogy jelentkeznem kellene egy egyetemre. Ki tudja, még az is lehet, hogy később engedek a nyomásnak.

– Az érmeit tartalmazó vitrinben lesznek magyar színekben szerzett medáliák is? Hol látja magát, mondjuk, öt év múlva?
– Szerintem lesz néhány új érem abban a vitrinben. Arra magam is kíváncsi vagyok, hol leszek, hová jutok el öt év alatt. Majd kiderül. De ahogy mondtam, tetszik az út, amelyiken járunk, és egyelőre úgy néz ki, sikeres is.