Ne csodálkozzunk azon, hogy korábbi és jelenlegi úszók alkotják ezt a közösséget, hiszen a vízimentők világversenyein (bizony, ilyen is van!) olyan medencés és nyílt vízi versenyszámok vannak, amelyek jóval többet jelentenek a hobbisportnál, a külföldi válogatottak is tele vannak olimpikonokkal.
És bár az elmúlt két évben a mieink már bizonyították tudásukat (decemberben a világbajnokságon két ezüstöt is szereztek), a riccionei kontinensviadalon megszületett az első magyar aranyérem is: a Takács, Balog, Keresztes, Gyárfás összetételű kvartett 4x50 méteres akadályváltóban nyert.
„Ahhoz, hogy indulhasson valaki egy ilyen versenyen, meg kell szereznie az életmentő vizsgát, ez mindannyiunknak megvan már. Az akadályváltó során tizenkét és fél méternél van egy hatvancentis akadály, a víz alatt át kell úszni alatta, vagyis megtöri a mozgást – mondta Takács Krisztián, világbajnoki hatodik helyezett sprinter. – Verrasztó Dávid kétszáz méter akadályúszásban lett bronzérmes, és végre mi is célba értünk a hevederes 4x50-as váltóban, sőt, harmadikok lettünk. Eddig mindig kizártak minket, szigorúak a szabályok, az sem mindegy például, hogy a hevedert melyik kezeddel adod át a társadnak.”
Az úszók egyébként azért is szeretik a vízimentős viadalokat, mert a felkészülésükbe illeszkedik, no meg azért is, mert világszerte hatalmas népszerűségnek örvend a „sportág”. A világversenyek a kiélezett csaták mellett egyúttal hatalmas fiesztát is jelentenek.