Lemezlovas (vagy dj) a medencetérben, fénycsóvák az uszodában – ez is az ISL-sorozat.
És az is, hogy a csapatok külön-külön bevonulnak. Ugyanolyan szkafanderben mindenki, ám az, hogy mi a csatakiáltás, hogyan üdvözlik a nézőket, és persze hogyan hergelik magukat és társaikat, már különböző.
Külön kis bokszok várják a medence egyik oldalán a csapatokat a Duna Arénában – az edzők onnan biztatják az úszókat, és az épp „ráérő” versenyzők is ott foglalnak helyet. Illetve mégsem, merthogy leginkább állva, és többnyire üvöltve biztatják az épp medencében lévőket.
Ott, mármint a medencében igazi csata zajlik, még ha a körítés kicsit (nagyon) más is, mint ahogy azt egy úszóversenyen megszoktuk. De ez is az ISL-sorozat.
Meg az is, hogy bár „csak” második helyen ér célba Milák Kristóf (Iron) 100 pillangón, ám hogy mennyire komolyan veszik a viadalt az úszók, azt világ- és Európa-bajnokunk szombati teljesítménye is mutatja: az az 50.28 bizony egy egyéni csúcsot jelent Milák számára a 25-ös medencében.
Hogy női 400 vegyesen ki a legjobb, már évek óta tudjuk, erre ezúttal sem cáfol rá Hosszú Katinka – meggyőző fölénnyel nyeri a számot. Aztán meg még ott, a medencében kap a szája elé egy mikrofont, és úgy nyilatkozik. Mert ez is az ISL-sorozat.
Itt minden, majdnem minden a show-ról, a (tévé)nézők kiszolgálásáról szól.
Így fordul elő az is, hogy az első hét szám után beiktatott rövidke, tényleg az, hiszen mindössze tíz percről beszélünk, szünetben Petrov Árpád, a Team Iron Budapest egyik edzője a Duna Aréna közönségét is beavatja a kulisszatitkokba: „A pillanatnyi formát vesszük figyelembe, amikor összeállítjuk a csapatot, azt, hogy ki, melyik számban induljon. Persze, figyeljük az ellenfeleket is, azt is, ki, hogyan képes regenerálódni. Orosz rulett az egész! Vannak, akik abban hisznek, hogy sok gyorsúszót igazolnak, mi abban, hogy legyen sok gyors úszónk. Nagy európai vetélytársunk a London Roar, hogy ki lesz a jobb, a Duna Aréna közönségén is múlik.”
Hosszú Katinka, az Iron Team vezetője: – Jó helyen vagyunk most, látszik, hogy hazai pályán versenyzünk, hiszen az első nap után húsz ponttal többet szereztünk, mint egy hete, Dallasban. Nem arra figyelek, hogy enyém legyen az MVP-cím, mert ez tényleg a csapatról szól. Vasárnap még jön több olyan szám, amelyben jók vagyunk, plusz előttünk van még a csillagszórós futam is, amelyért tripla pontok járnak, és amelyet egy hete Dallasban megnyertük a férfiak és a nők között is. |
Milák Kristóf, az Iron Team tagja: – Mindannyian szeretjük ezt az új sorozatot, úgy vélem, hatalmas előrelépés ez a másfajta verseny ebben a sportágban, örülök, hogy mindennek részese lehetek. Egyelőre elhúzott a London Roar, ám nekünk sokat segít a hazai közönség támogatása – ígérem, vasárnap még jobbak leszünk! |
Amely ezeket a szavakat hallva majdhogynem felrobban. Nyilván nem véletlenül „hívja táncba” a nézőket Petrov Árpád...
Kell is a biztatás, hiszen a női 4x100-as gyorsváltóban a londoniak elviszik az első két helyet, s mivel a váltóért dupla pontokat osztanak, kezd elhúzni a nagy rivális.
Bár női 200 háton a szurkolók mindent megtesznek azért, hogy az Iron úszói csökkentsék a hátrányt, az ausztrál Minna Atherton minden idők harmadik legjobb idejét (1:59.48) ússza – és persze, hogy a londoniakat segíti ezzel a győztesnek járó kilenc ponttal.
De hogy vannak az Iron-ban egészen kiváló gyorsúszók is, azt a két ötven gyors is bizonyítja: előbb az orosz Vlagyimir Morozov, majd a holland Ranomi Kromowidjojo hozza a győzelmet, kár, hogy megint jön egy váltó, mégpedig a férfi 4x100-as vegyes, és megint elviszik a győzelmet a londoniak – mert mégiscsak igaznak tűnik, hogy az ISL-sorozatban az a csapat tündököl igazán, aki a legtöbb spintert tudja a soraiban. És ez jelenleg a London Roar.
Ha már a londoniak: a csapatot erősítő Kapás Boglárka, mert ez is az ISL, vagyis, hogy itt nemzetközi együttesek vetélkednek egymással, miután „letette a lantot”, fülig érő szájjal nyilatkozik a medence partján: „Ebben az uszodában készülök minden nap, ez a második otthonom, itt mindig jó versenyezni, a közönség ezúttal is szenzációs!”
És ez igaz is, ám a londoni csapásokkal szemben ők is tehetetlenek: az Adam Peaty vezette együttes előnye számról számra növekszik, pedig küzd becsülettel a másik három csapat.
A New York Breakers kibéreli magának a negyedik helyet, az Iron és a Los Angeles Current meg vetélkedik a második és harmadik helyért – az utolsó néhány szám előtt már csak az a kérdés, mekkora előnyt szerez az első nap után a London Roar.
S bár a nap végén csak behúzza az egyik váltót (férfi 4x100-as gyors) az Iron, a London Roar 251.5 ponttal nyeri az első napot, az Iron egyelőre a harmadik (203.5).
De vasárnap új nap virrad, jön például 50 gyorson a csillagszórófutam tripla pontokért, amely akár a szombati sorrendet is boríthatja – mert ez is az ISL-sorozat.