Megingathatatlan – Kovács Erika jegyzete

Minden idők legeredményesebb úszója a rövid pályás Európa-bajnokságokon.

Sorozatban a 66. aranyérmét szerezte 200 vegyesen szombaton Glasgow-ban, vagyis 2013 szeptembere óta soha senki sem tudta őt legyőzni ezen a távon nagy nemzetközi versenyen, és még sorolhatnánk a hasonló „leg“-eket Hosszú Katinka pályafutásából – van belőlük bőséggel.

Mondjuk, ez a hatvanhatos széria eléggé elgondolkodtató: egyfelől azért, mert ebben a bő hat esztendőben volt egy olimpia, három nagymedencés és három rövid pályás világbajnokság, valamint három ötvenes kontinensviadal és négy huszonötös Eb, hogy csak a nagyobb versenyeket említsük, másfelől azért, mert ez hatvanhat olyan alkalmat jelent, amikor egyetlen pillanatra sem csökkenhetett a koncentráció, hagyhatott alább a figyelem, fáradhatott a kelleténél jobban a láb és a kéz.

Itt, ebben a sorozatban nemcsak az ellenfelek számítottak és számítanak (persze ők is), de ehhez a hatalmas szériához valami egészen különleges tudásra és képességre is szükség volt. Valami olyasfélére, amely keveseknek van meg.

„Azért készülök olyan keményen és versenyzek olyan sokat, hogy akkor is elérjem a kívánt helyezést, amikor nem jön ki annyira a lépés. De pontosan tudom, ilyenkor semmi sem számít, egy ilyen versenyre kőkeményen oda kell állni – és én odaállok.”

És nyer.

Glasgow-ban négy számban (200 pillangó, 100, 200 és 400 vegyes) indult, négyszer nyert.

És ez a négy rövid pályás Eb-arany leginkább Tokió tükrében rendkívül megnyugtató – ne legyenek kétségeink, Hosszú Katinka mindig és mindent az olimpia kapcsán figyel már jó ideje.

Tegyük a szívünkre a kezünket: mi is.

És ez az elképesztő sorozat, vagy például az, amit Katinka pénteken „bemutatott”, vagyis hogy a 200 pillangó eredményhirdetése után gyakorlatilag a dobogóról ugrott a medencébe és nyerte meg a száz vegyest, nagyon demoralizáló.

Már a vetélytársak számára.

Merthogy nincs semmi és senki, ami vagy aki kibillenti Katinkát. Átélheti élete egyik legnagyobb magánéleti válságát, szakíthat az őt a legmagasabb csúcsokra „felkísérő” edzővel, írhat elbocsátó, szép üzenetet a felkészülését az elmúlt tizenhat hónapban irányító (vagy abban közreműködő...) trénerének, és vághat neki úgy egy Eb-nek, hogy kijelenti, innentől minden egyes döntésért, az olimpiai felkészülésért egyedül vállalja a felelősséget – semmi sem számít.

Hosszú Katinka feláll a rajtkőre, és nyer. Ezt látjuk mi, ezt tapasztalják a riválisai.

Jó eséllyel ez lesz a forgatókönyv a tokiói olimpián is.