Egyelőre a budapesti vizes Európa-bajnokság kapcsán sem történt bejelentés – a kontinensviadalra május 11. és 24. között kerülne sor a Duna Arénában, illetve a Lupa-tavon. „Jó lenne, ha ennek kapcsán is megszületne a döntés – vélekedett a kétszeres világbajnok. – Nem fog elmúlni addigra a járvány, hiába reménykedünk benne... Sokkal fontosabb, hogy tartsunk be minden rendelkezést, és maradjunk otthon. Az egészen biztos, hogy ha a veszélyhelyzet elmúlt, sok mindent át kell értékelnünk.” |
– Jelen helyzetben ez nem udvariassági kérdés: hogy van?
– Megvagyok... – válaszolta nem épp derűsen Cseh László (BVSC), aki két héten keresztül Erzurumban volt magaslati edzőtáborban, ám onnan hamarabb hazatért a koronavírus-járvány miatt. – Törökországban olvastuk az itthoni híreket, néztük a híradásokat, és ezzel párhuzamosan a feleségem, Dia is folyamatosan tájékoztatott, ezért is döntöttem úgy, hogy a társaimat megelőzve, már vasárnap hazautazom.
– Megijedt?
– Nem, egyáltalán nem, pusztán azért voltam nyugtalan, mert nem itthon voltam, hanem egy másik országban. És miután azzal szembesültem, hogy Magyarországon »helyzet« van, úgy éreztem, mindenképpen haza kell mennem – minél előbb.
– Milyen szabályokat kell betartania?
– Itthon kell maradnom, mint mindenkinek, aki külföldről érkezett haza, de én szeretném, ha áteshetnék egy teszten is. Az lenne a megnyugtató.
– Amiatt nem is aggódik, hogy nem edzhet? A szakemberek szerint egy hét kimaradás körülbelül egy hónap alatt pótolható.
– Hogy egy teljes leállás után mikor éri utol magát az ember, arról most nem beszélnék, mert jelenleg nem erről van szó. Már csak azért sem, mert itthon tudok edzeni, van szobakerékpárom, emellett törzsizomerősítő-gyakorlatokat is csinálhatok, ebben a szituációban szerintem ennyi elegendő is.
– Töretlen a motivációja?
– Nem a motiváció itt a lényeg, hanem az a helyzet, amely kialakult a világban. Emellett eltörpül, hogy tudok-e készülni, mehetünk-e az uszodába.
– Az sem foglalkoztatja, vajon lesz-e nyáron Tokióban olimpia?
– De, az foglalkoztat. Jó lenne tudni, mi vár ránk, jó lenne, ha tervezhetnénk – a bejelentés fontos szerepet játszhat sokunk életében.
– Ha Thomas Bach kikérné a véleményét ennek kapcsán, mit mondana a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének?
– Látva, érzékelve, tapasztalva mindazt, ami a világban történik, nem érzem helyénvalónak az olimpia megtartását. Azt mondanám neki, ha szeretné elkerülni, hogy még nagyobb baj legyen, tekintsünk el ettől az olimpiától.
– Már a nyári, kvangdzsui világbajnokság után arról beszélt, hogy nem kell önnek mindenáron az ötödik olimpia, hiába van meg az A-szintje, csak akkor utazik Tokióba, ha a március végi országos bajnokságon jó időket úszik, és ami még ennél is fontosabb, jó érzésekkel száll ki a medencéből. Az ob elmarad...
– Ez így alakult, nem tehetek ellene semmit. Pedig jól, sőt, egyre jobban és jobban mentek az edzések, az egész felkészülésem jónak tűnt, de hogy mi lett volna a versenyen, azt már sosem tudjuk meg. Élesítettük a formát az ob-ra, ehhez a versenyhez igazítottuk az edzőtáborokat, de a visszajelzés ezúttal elmarad.
– Vagyis verseny híján nem tud döntést hozni a pályafutását illetően.
– Kivárok. Aggódhatok, vajon mi lesz, gondolkodhatok azon, vajon menjek-e még tovább, ám még semmit sem tudunk az olimpiáról. Ha ez megváltozik, ha reálisan fel tudom mérni a helyzetet, majd meghozom a megfelelő döntést. Nem lehet a végtelenségig húzni és lebegtetni, vajon lesz-e olimpia vagy sem. Látni kell, hogy felborult a világ rendje, ha véget ér a járvány, újra kell indítani mindent, de tényleg mindent, pont arra nem lesz tartalék, hogy megrendezzenek egy olimpiát – a világgal kell foglalkozni!
– Ha mégis lesz olimpia, hogyan tud felkészülni így, ebben a megváltozott helyzetben?
– Amit tudok, megteszek. Azt semmiképpen sem tartom jó ötletnek, hogy az úszókat elzárják a külvilágtól, egyfajta karanténba kerüljünk a felkészülés során – emberek vagyunk mi is... De ebben a helyzetben lényegtelen is, hogy hogyan készülünk fel az olimpiára, ha lesz egyáltalán.
– Tartja a kapcsolatot az úszótársaival?
– Persze, és az edzőmmel, Plagányi Zsolttal is, nemrég küldött is nekem egy tervet annak kapcsán, hogyan is dolgozzak itthon. Vagyis teljesen nem állt le az élet az úszásban sem, de még egyszer hangsúlyozom, szerintem az élsport, a pályafutásom huszadrangú kérdés most.
– Akkor is, ha esetleg nem úgy ér véget a pályafutása, ahogyan szerette volna?
– De ez ellen mit tehetnék? Ha elmarad, amit elterveztem, rajtam kívülálló ok miatt történik.