Úszás: Pánikra semmi ok – Sós Csaba

– Hosszú hetek után végre medencében is készülhetnek a válogatott úszók. Ennyi kihagyás után nehéz a visszarázódás?
– A gond az, hogy ilyenkor az úszók nem érzik a vizet – válaszolta Sós Csaba szövetségi kapitány. – Nehéz ezt annak elmagyarázni, aki sohasem úszott versenyszerűen...

– Az érzés hamar visszajön?
– Az igen, nagyobb gond, hogy az úszáshoz speciális izomzat kell, ezek az izmok pedig öt-hat hétig egyáltalán nem dolgoztak.

– Vagyis sok munka vár a válogatottakra?
– Pánikra semmi ok, hiszen mindenki ilyen helyzetben van – a világ úszói sem készülhettek az elmúlt hetekben. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy ez a helyzet ismeretlen, szintén mindannyiunknak. A megoldáshoz, a kilábaláshoz tapasztalt edzőkre van szükség, nekünk meg ilyenekből elég sok van, vagyis e tekintetben cseppnyi kétség, bizonytalanság sincs bennem. Más kérdés, hogy egyelőre céltalanul dolgozhatnak az úszóink, hiszen az, hogy mire készülnek, bizonytalan.

– Hosszú Katinka úgy fogalmazott, hogy motiváció és cél nélkül a határok feszegetése is jóval nehezebb.
– Egyetértek vele. Nem vennék mérget arra, hogy augusztusban Európa-bajnokságot rendezünk Budapesten, túl korainak vélem ezt az időpontot, de egy október-novemberi kontinensviadalt már elképzelhetőnek tartok.

– Mindez azt is jelentheti, s bár már tartanánk ott, hogy onnantól egymást követik majd a versenyek?
– Igen, ehhez pedig alkalmazkodni kell, ugyanakkor mindenki számára a tokiói olimpia a cél, az a legfontosabb verseny.

– Ha már olimpia, ha már Hosszú Katinka: akadnak, akik úgy vélik, a halasztás egyáltalán nem kedvez a jövőre már harminckét éves háromszoros olimpiai bajnoknak. Egyetért ezzel?
– Egyáltalán nem, nem is az a típus Katinka, de a jelek sem arra utalnak, hogy a pályafutása végét tervezné. Ezzel együtt azt aláírom, hogy harminc felett már sokkal nehezebb, akadnak is a csapatban olyanok, akiknek nehézséget jelenthet a halasztás.

– Az úszókat egyelőre repíti az elmúlt hetekben keletkezett hiányérzet, de mi lesz később?
– Mire előtérbe kerülnének a motivációs gondok, addigra már megszületnek a megoldási javaslatok, minden abba az irányba mutat, hogy néhány hét múlva már jóval tisztábban látunk a versenyekkel kapcsolatban.

– A hazai vagy a nemzetközi viadalokra gondol?
– Abban nem vagyok teljességgel bizonyos, hogy az idén nemzetközi versenyeket is rendeznek, ennek ellentmond, hogy a budapesti Európa-bajnokságra határozottan számítok. De kétségtelen, hogy időre van szükség, szerintem a nemzetközi vérkeringés valamivel később indul csak újra.

– Optimista a jövőt illetően?
– Ezt a leállást mindenki megsínyli, kérdés, hogy maga a sportág hogyan jön ki ebből a helyzetből. Hiszen egyelőre csak a válogatott úszók dolgozhatnak a medencében, a többiek továbbra is csak szárazföldi edzéseket végezhetnek. Ki tudja, hány ilyen fiatalban fogalmazódik meg, van-e ennek így értelme.

– Na igen, az úszók nem testépítők.
– Víz nélkül ez a sportág nemigen űzhető...

– Mire számít az időeredményeket illetően? Visszaesés jön?
– Szerintem éppen olyan lesz ez, mint a világháborúk után a gazdasági felemelkedés, vagyis jöhet egy átmeneti visszaesés, de utána szépen visszaterelődik minden abba a mederbe, amelyben korábban volt, és a maga természetes módján folytatódik a fejlődés.

– A leállás során az úszók csak szárazföldi edzéseket végeztek, de mit csinált ezekben a hetekben a szövetségi kapitány?
– A kapitány egyben tanszékvezető is a Testnevelési Egyetemen, ilyenformán roppant erős belső kényszere van az alkotómunkára is. Már megjelent az úszósport fejlődéstörténetéről szóló monográfiám, az én gondozásomban megy hamarosan nyomdába „Az úszás anatómiája” című könyv, de aktualizáltuk kollégáimmal „Az úszástechnika” jegyzetet is. És persze folyamatosan tartottam és tartom a kapcsolatot az edzőkkel is – e tekintetben az élet egyáltalán nem állt le.