Rasovszky: Nem kattog az agyam azon, mi lett volna, ha

– Ha nincs a koronavírus, ez az interjú talán az újabb Európa-bajnoki címét ünnepelné, hiszen május huszadikán, szerdán került volna sor Budapesten a tíz kilométeres viadalra...
– Mi lenne, ha jövőre írná meg azt az interjút? – kérdezett vissza Rasovszky Kristóf, a Balaton ÚK Veszprém versenyzője. – Ha nem figyelmeztet a napra, eszembe sem jutott volna, rég elengedtem a történteket, nem kattog az agyam azon, mi lett volna, ha. Arra kell fókuszálni, amiről tudjuk, hogy lesz, ez pedig jövőre az olimpia, és előtte a budapesti Eb. Nézzük mindennek a jó oldalát: kaptunk plusz egy évet arra, hogy az a hajnali tokiói úszás tényleg úgy nézzen ki, ahogy ki kell néznie – ha így alakul, elégedett leszek, annak meg nincs jelentősége, hogy utána azt nyilatkozom majd: a négy helyett öt évet készültünk erre a versenyre.

– Egy-egy nagyobb megméretés előtt sem játszik el a gondolattal, hogy de jó lesz, ha...?
– Az sokkal jellemzőbb, hogy kijelentem: márpedig én ezt meg akarom csinálni! Egyébként legtöbbször edzésen merengek el ilyeneken. Mondjuk amikor már a nyolcadik kilométeremet úszom, gyakran eszembe jut, mi lenne, ha ez most versenyen lenne, rákapcsolnék és simán nyernék?

– Vajon azért jut ilyen az eszébe, mert túlságosan monoton az edzés, vagy ezzel csak motiválja magát?
– Ha jól megy az edzés, az ilyen gondolatokkal még inkább segítek magamon, egyszersmind magamnak is bizonyítom, hogy az adott helyzetből mindig lehet még többet, még jobbat kihozni. Amióta pedig itt van mellettem Ákos, még inkább összehasonlítom az edzéseket a versenyekkel.

– Kalmár Ákos, aki az év elején igazolt Bajáról Veszprémbe: a junior világ- és Európa-bajnok társaságában jobb készülni?
– Az, hogy mindig van az ember mellett egy rivális, akit meg akar verni, mindkettőnket motivál.

– De mindennap?!
– Bizony! Egyikünk sem akarja, hogy a másik győzzön.

– Van olyan, hogy Rasovszky Kristóf kikap?
– A helyzet az, hogy Kalmár Ákos többször nyer edzésen, mint én.

– Nem mondja!
– Pedig így van. Eddig az edzéseken mindig utánam úszott valaki, most én megyek Ákos után, nekem kell kapaszkodnom.

– És ez nem bosszantja?
– Már hozzászoktam. Először 2017-ben voltunk közös edzőtáborban, akkor bosszantott, hogy megvert. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, hiszen korábban úgy játszottam vele, ahogy akartam, de akkor már ő tette velem ugyanezt. Tényleg nem bosszant, és leginkább azért nem, mert tudom, mire képes – sokkal többre, mint amennyit eddig mutatott a versenyeken. Így könnyebb elfogadni, hogy megver, meg aztán talán segíthetek is neki, hogy kihozza magából, ami benne van.

– Azt hogy viseli, hogy edzője, Szokolai László január óta már nem csak önre figyel?
– Mindketten megkapjuk a kellő figyelmet, néha nem is baj, hogy nem csak rám figyel...

– Csak nem simliskedik?
– Elvétve ez is előfordul.

– Hat hét kihagyás után április végén ugorhatott újra medencébe – emlékszik az első pillanatokra, az érzésre?
– Kettős érzésem volt. Egyfelől abban a hat hétben beállt egy napirend az életemben, amelyben nem szerepelt vizes edzés, és kezdtem megszokni az életformát, másfelől nagyon-nagyon jó volt, hiszen az előzőek ellenére már alig vártam, hogy újra vízben legyek.

– Magunk részéről már azt várjuk nagyon, hogy Rasovszky Kristóf a tőle megszokott bolondos módon ugorjon vízbe egy-egy nyílt vízi versenyen – mit gondol, ezt mikor teheti meg ismét?
– Jó lenne azt mondani, hogy szeptemberben, de úgy érzem, nyílt vízi versenyt legközelebb csak jövőre rendeznek. A legtöbbet már törölték, mindössze két világkupa-viadal, a kínai és a hongkongi maradt még a versenynaptárban – nem tudom, mi lesz a sorsuk. Úgyhogy egyelőre maradnak a medencés versenyek, igaz, ott nem bolondozhatok a rajtnál úgy, mint a nyílt vízen szoktam.