Úszás, ISL: Verrasztó Dávid remek idővel nyert 400 vegyesen

Vágólapra másolva!

2020.10.27. 17:58

Címkék

A körítés hasonlít a tavalyihoz, ezt leszámítva viszont tényleg minden más, mint korábban, avagy: milyen is egy ISL-verseny a Duna Arénában így, a járvány idején?

Verrasztó Dávid egy másodpercet javult az egy héttel ezelőtti úszásához képest (Fotó: Tumbász Hédi)
A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK! — Verrasztó Dávid egy másodpercet javult az egy héttel ezelőtti úszásához képest (Fotó: Tumbász Hédi) A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK!

Szép, új világ…

Újra és újra ez a gondolat jut az ember eszébe a Duna Arénában, pedig végre ismét nemzetközi úszóverseny van Magyarországon, végre megint egymással küzdenek a legjobbak, s mégis: milyen viadal az, ahol nincsenek nézők, ahol nem lehet beszélgetni a sportolókkal egy-egy jó úszás után?

AHOGY SZOKTA
Ahogy az várható volt, az ISL-sorozat negyedik fordulóját a Cali Condors nyerte: a többek között Caeleb Dresselt és Lilly Kinget felvonultató csapat győzelméhez kétség sem férhetett. Például azért sem, mert a világbajnoki címek sokaságát gyorson és pillangón felmutatni tudó Dressel az ezúttal mellúszó csillagfutamban is a végéig állva maradt, s lett második – hogy ezt hogy csinálta...? Elsőségük persze egyértelműen mutatja, hogy az amerikaiak a nehézségek ellenére is kemény felkészülést tudhatnak maguk mögött – a másik oldal kapcsán meg azt írhatjuk le, hogy mindez egyben azt is magával hozta, hogy a keddi versenynapon medencébe ugró magyarok közül senki sem nagyon rúgott labdába… Egy kivétellel. Merthogy Verrasztó Dávid megint hozta, amit tud, s amit ő tud, az világszínvonalú: egy-két kivétel, egy-két rosszabbul sikerült verseny persze volt a pályafutásában, de általában lehet mellette bárki, gyengébb, vagy éppen erősebb úszó, Dávid stabilan teljesít. És jól! Kedden 4:03-as idővel nyert 400 vegyesen, ami egy másodperces javulás az egy héttel ezelőtti úszásához képest – dolgozott tehát ő is becsülettel az elmúlt hónapokban, s ez remélhetőleg kamatozni fog Tokióban is. Már ha lesz olimpia… A negyedik forduló második legjobb csapata az Iron lett (Hosszú Katinka, Lobanovszkij Maxim, Verrasztó Dávid), a harmadik a New York Breakers (Kapás Boglárka, Késely Ajna, Telegdy Ádám), míg a negyedik helyen a DC Trident végzett.

Olyan, mint a Nemzetközi Úszóliga (ISL) sorozata az idén, s persze olyan, mint a legtöbb verseny, amelyet megrendeznek bárhol is a világon, bár az ISL e tekintetben (is) kilóg a többi közül, mert itt aztán tényleg nincs kontakt – mármint a versenyzők és a kívülállók között egyáltalán nincs.

Merthogy a sportolók – természetesen a járványügyi szabályok betartásával – legalább beszélhetnek, viccelődhetnek egymással. Igaz, ez a megállapítás is úgy helyes, hogy a csapattagok egymással bármikor, bárhol, bármennyit, viszont már a rivális gárdák úszóival is jóval nehézkesebb a kapcsolattartás, mivel szigorú szabályok élnek a „buborékon” belül, így aztán például Hosszú Katinka (Iron) és az orosz sprinter Vlagyimir Morozov (Tokyo Frog Kings) hiába ápol jó viszonyt, beszélgetni nemigen van alkalmuk, annak ellenére, hogy mindketten a Margitszigeten laknak és a Duna Arénában versenyeznek.

Na, igen, telefonon és a legújabb kor adta technikai vívmányok segítségével annyit cseveg(hetné)nek egymással, amennyit csak akarnak, ám az azért nem ugyanaz.

Szép, új világ…

De legalább van verseny!

Kisebbfajta csoda az, hogy Magyarország és Budapest képes jelen helyzetben tető alá hozni egy ekkora viadalt, s ennek egyértelmű nyertesei maguk az úszók, akik próbálnak alkalmazkodni az új világhoz – kénytelenek is így tenni...

Csak hát a plexifal az úgynevezett last call roomban, ahol a rajtkőhöz szólításra várnak a versenyzők, a szinte centiméterre kimért útvonal, ahol közlekedhetnek, az úszósapka levétele után a maszk felvétele mégiscsak idegenek egy úszóversenytől.

A körítés egyébként nem változott: ugyanúgy van dj az Arénában, mint volt tavaly, ugyanúgy megvan minden csapat bevonulási rítusa, ugyanúgy állnak a csapatok bokszai a medence két oldalán, az edzők ugyanolyan lelkesen buzdítják (vagy éppen mérgesen szidják...) a versenyzőket, mint máskor, mint korábban, mint régen.

ELNÖKI LÁTOGATÁS
Megváltozott körülmények ide, a korábbiaktól eltérő feltételek oda, mégiscsak rangos nemzetközi viadal otthonául szolgál a Duna Aréna, s hogy ez mennyire így van, azt a keddi versenynap tökéletesen megmutatta – a lelátón is. Kilátogatott ugyanis a délutáni programra Áder János köztársasági elnök is, aki Wladár Sándorral, a Magyar Úszószövetség elnökével nézte végig a versenyt.

De mindez valahogy nagyon furcsa – például nézők nélkül. S óhatatlanul a múltba réved az ember: bezzeg a 2017-es vizes világbajnokság idején mekkora hangorkán volt a Duna Arénában!

Ilyen most nincs, persze egy-egy jobb eredmény kapcsán némi taps azért hallatszik, leginkább a remekül teljesítő úszó csapatának bokszából.

Meg akkor, amikor több magyar van a medencében: a kiszolgáló személyzet, no meg a VIP-páholyban helyet foglalók, a sportághoz nagyon is kötődők (kedden Sós Csaba szövetségi kapitány, Darnyi Tamás és Risztov Éva olimpiai bajnok úszók is a lelátóról figyelték a medencében zajló küzdelmeket) próbálnak azért „hazai” hangulatot teremteni, de persze mindez leginkább egy „Hajrá!”, vagy éppen egy „Szép volt!” felkiáltásban merül ki.

Az amúgy egyértelműnek tűnik, hogy minden nehézség ellenére az úszók élvezik a sorozatot, ez viszont nem csoda: az edzések adta monotonitást végre, sok-sok hónap után felváltotta az, ami a sport sava-borsa.

A versenyzés.

Még ha más is ez, mint amit megszoktak, amit megszoktunk.