A magyarok a Lupa-tavon megrendezett 5 kilométeres versengésben fokozatosan zárkóztak fel, a hajrában pedig az élen végző olaszok mögött Rasovszky a német és a francia záróemberrel küzdött az éremért: előbbitől öt tizeddel lemaradt, utóbbit pedig kettővel megelőzte.
Ez a magyarok harmadik érme a mostani Eb-n. Csütörtökön ugyancsak nyílt vízi úszásban Olasz Anna második lett 10 kilométeren, szombat délelőtt pedig harmadikként végzett a magyar válogatott a szinkronúszók highlight kűrjében, a Duna Arénában.
ROHÁCS Réka: – Az volt a feladatom, hogy maradjak a bolyban, ne szakadjak le, és valójában Olasz Annának és Betlehem Dávidnak is ez volt a feladata, hogy aztán a végén a csúcsrakétánk, Rasovszky Kristóf hajrázhasson egy nagyot. Én megtettem minden tőlem telhetőt, s miután leúsztam a saját etapomat, a partról küldtem az energiát a társaimnak. OLASZ Anna: – Végig nagyon együtt volt a mezőny, a célom az volt, hogy ott maradjak a francia és a német lány lábánál, mert ők azért mindketten kiemelkedően jók ezerötszáz gyorson. Ezt teljesítettem – nagyon kiúsztam magam... Hihetetlenül boldog vagyok ezzel a bronzéremmel. BETLEHEM Dávid: – Az volt a teendőm, hogy menjek a többiekkel. Tizennyolc évesen persze ez nem volt egyszerű, még csak azt sem mondom, hogy kicsit nem ijedtem meg tőlük, de már a stégnél ment egymás között a frocli. Gregorio Paltrinieri azzal cukkolt, hogy ötvennyolc kiló vagyok és százhetven centi magas – ez igaz, ettől viszont még tudok nagyon menni a vízben. RASOVSZKY Kristóf: – Az öt és a tíz kilométer vége nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, de nem akartam érem nélkül zárni ezt az Európa-bajnokságot. A társaim ott maradtak a bolyban, nekem „csak” hajráznom kellett: a célban nem láttam semmit, betettem a fejem a vízbe. Tudtam, hogy szoros lesz a vége, szerencsére ezúttal jól sikerült a benyúlásom is. Ez a váltó csak jobb lesz jövőre, mert a kisgyerek, vagyis Betlehem Dávid addig nő még tíz centit, és tíz másodperccel fog gyorsabban úszni, úgyhogy a világbajnokságon már az aranyért megyünk. |