Úszás: Hatalmas fejlődést hozhat a változás – Kós Hubert

– Amikor bejelentette, hogy Bob Bowman irányításával Arizonában folytatja a pályafutását januártól, azt is elárulta, hogy a világ egyik legjobb edzője már két-három évvel ezelőtt felfigyelt önre.
– Ez igaz, ám akkoriban még nem gondolkoztam a váltáson. A júniusi budapesti világbajnokságon ültem le Bob Bowmannel beszélgetni – néhány éve Bohus Richárd jelezte, hogy az edző felfigyelt rám, és én is Ricsit kértem meg arra, hogy hozza össze a találkozót, hiszen ő is készült Bobbal, és tartják a kapcsolatot azóta is.

– Hogy zajlott le ez a beszélgetés?
– Az első, amire Bob felkapta a fejét, az volt, hogy nagyon jól beszélek angolul. Elmondtam neki, hogy amerikai iskolába jártam, abba a kultúrában szocializálódtam, ennek pedig láthatóan örült. Aztán arról beszélgettünk, hogyan is úszom, mert az hamar kiderült, hogy már korábban felfigyelt rám. Én már régóta érzem, és ezt vele is megosztottam, hogy valami nagyon hiányzik az úszásomból, és ez a budapesti vébén is megmutatkozott, hiszen kétszáz vegyesen még ötvennel a vége, sőt, huszonöt méterrel a vége előtt is közel voltam az éremhez, és végül mégis hatodik lettem.

– Ötlete is volt az amerikai szakembernek arra vonatkozóan, miért is van, lehet ez így?
– Szerinte ez azért van így, mert itt, Magyarországon nem tudok annyit versenyezni, nem kerülök olyan élesebb helyzetekbe, ahol akár egy világbajnokságot is modellezni lehetne. Januártól lesz lehetőségem erre is, hiszen Bowman csapata tele van klasszisokkal, ott készül például a vegyes úszás jelenlegi legjobbja, a francia Léon Marchand is.

– És ott úszik például Chase Kalisz is. Az amerikai fiú olimpiai és világbajnok vegyesen, s még mellettük is sok más nagy név van az arizonai csapatban. Nem tart attól, hogy kevesebb figyelmet kap?
– Ettől nem félek, szerintem mindenki kellő figyelmet kap majd az edzőtől. Az pedig mindenkinek csak az előnyére válik, hogy egy-egy edzésen vegyesen a világbajnoki mezőny nagyobb része ott lesz a medencében.

– Egyébként Bob Bowman meddig ment el Kós Hubert dicséretében?
– Tehetséges úszónak tart, és külön kiemelte, hogy úgy látja, háton nagyon jó lehetek. Eddig a vegyes állt a felkészülésem középpontjában, vagyis szerinte még bőven van bennem háton, és persze pillangón is, utóbbiban Bowman irányítása alatt kész kis „pillangógyár” üzemel és üzemelt Amerikában. Azt persze ő is látja, hogy mellen vagyok a leggyengébb, de azt is elmondta, hogy gyorson is fejlődnöm kell még sokat.

– Mennyire volt nehéz érzelmileg meghoznia a döntés, mennyire volt nehéz elmondania ezt edzőjének, Magyarovits Zoltánnak?
– Kétségkívül az volt, de muszáj volt megtennem, és ő volt az első, akit beavattam – a beszélgetésünk során elárulta, hogy már ő is azon gondolkozott, hogyan fejlődhetnék tovább, és hogy nekem valahogy Marchand-nal kellene úsznom az edzéseken. Vagyis amellett, hogy elfogadta a döntésemet, megértőnek is bizonyult.

– Marchand neve minduntalan előkerül. Persze, nem véletlenül, hiszen a francia tényleg a jelenlegi legjobb vegyesen, ám ön nyilvánvalóan nem azért megy Amerikába, hogy az edzőpartnere legyen. Érez magában kellő erőt ahhoz, hogy Marchand mellé lépjen?
– Természetesen érzek. Ahhoz, hogy a versenyeken megverjem, edzéseken kell előbb megelőznöm – ahogyan mindenki mást is.

– Az köztudott, hogy a szülei mindig is ön mellett álltak, támogatták mindenben, januártól viszont kiszakad ebből a burokból.
– Ha körbeveszem magam olyan emberekkel, akikkel jól érzem magam, nem lesz gond. Könnyebbség lesz, hogy Sárkány Zalánnal utazom, ő lesz a szobatársam Arizonában, emellett Léon Marchand-nal is beszélgettem már többször is – ha meglesz az összhang a társaimmal, velem is rendben lesz minden.

– És akkor mostantól mer majd még merészebbeket álmodni?
– Másként nem lehet. Muszáj merészeket álmodni, különben elmarad a fejlődés. Mindig olyan, már-már lehetetlennek tűnő célokat kell magunk elé tűzni, amelyekről el kell hinnünk, hogy igenis képesek vagyunk elérni. Arizonában a legjobb edzővel, a legjobb helyen a legjobb versenyzőkkel készülhetek januártól – innentől rajtam múlik leginkább minden.

– Mindig elmondja, hogy Cseh László a példaképe. Nekirugaszkodik annak is, hogy őt túlszárnyalja?
– Azért az nagyon nehéz lesz...

– Az olimpiai aranyra gondoltam.
– Gyerekkorom óta az a célom, hogy olimpiai bajnok legyek. Nem tudom, mikor jön el a pillanat, de türelmes vagyok. A nyári világbajnokságon szerintem már látszik majd, mennyire működik esetemben az a fajta felkészülés, amely Bob Bowman nevéhez fűződik. Bizakodó vagyok: eddig leginkább az edzéseken való versenyzés hiányzott, erre viszont lehetőségem nyílik januártól, és úgy érzem, ez hatalmas fejlődést eredményezhet az úszásomban.