Úszás: A nevemet adtam, csinálom is! – Egerszegi Krisztina

– Bár ez a szerdai kaposvári találkozó kicsit más volt, mint a többi, hiszen a rövid pályás országos bajnokság miatt a figyelem középpontjába került a kaposvári Csik Ferenc uszoda, s így az Úszó Nemzet Program, és a nagykövete, Egerszegi Krisztina is, ám úgy tapasztalom, hogy ettől függetlenül is minden héten másik települést keres fel.     
– Ez valóban így van, és azért van így, mert nagyon érdekel a program, fontos, hogy hogyan valósul meg a gyakorlatban – válaszolta az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina. – Az, hogy én a nevemet adjam valamihez, utána pedig ne kövessem figyelemmel... Nos, ez nem én vagyok: amihez a nevemet adom, azt csinálom is. Amiért hosszasan vacilláltam a felkérés kapcsán, az éppen az volt, hogy a nagyköveti szerepkör mennyire jár együtt a nyilvánossággal. A program tetszett, szerepelni viszont továbbra sem akartam.

– Néha rákényszerül.     
– Egyszer-kétszer előfordul, azokra ráveszem magam, ám szerencsére a mindennapokban kizárólag a programra, annak megvalósulására figyelhetek.

– Ennek kapcsán hogyan összegezhet így, valamivel több, mint egy évvel a program elindulása után?     
– A tesztprogram tavaly szeptemberben négy helyszínen kezdődött meg, ehhez csatlakozott februárban további tizenhat. Az elején találkoztunk problémákkal, ám szerencsére ezek nem voltak eget verően nagyok, és sokkal több volt a pozitívum. Ugyanakkor ebbe a programba mindenkinek bele kell tanulnia – annak az oktatónak is, aki korábban már foglalkozott úszásoktatással, hiszen csak akkor lesz egységes a rendszer az egész országban, ha mindenki a program szerint oktat.

– Mindez azt jelenti, hogy ha menet közben előjönnek a problémák, akkor azt javítják, korrigálják is?     
– Igen, egyből.

– És hogyan zajlik egy oktatás, kiváltképp, ha Egerszegi Krisztina is ott van az uszodában?     
– Rendszerint ugyanúgy. Jobban szeretem, ha nem tudják, hogy jövök, mert amikor valakit várnak, arra készülnek. Én pedig úgy szeretek elmenni bárhová, ha nem tudnak az érkezésemről, hiszen akkor látom igazán, hogyan is zajlik az adott uszodában az oktatás, hogyan működik a program.

– Hogy látja, működik a program?     
– Először is mindenhol csillogó szemű kisgyerekeket látok. Persze elő-előfordul, hogy elpityeredik az egyik kicsi, ám olyan jó oktatók vannak a programban, hogy előbb-utóbb abbamarad a sírás is.

– Önnel sohasem fordult elő, hogy elsírta magát gyerekként az uszodában?     
– Ó, dehogynem! De a gyerekekhez is türelem kell, ráadásul minden kisgyerek más és más: van, aki gyorsabban halad, van, aki lassabban, s van, aki merészebb, míg a másik bátortalanabb. Ezt a programot nem azért találták ki, hogy élsportolókat, olimpiai bajnokokat neveljen ki, én legalábbis nem ezt látom benne: számomra sokkal fontosabb, hogy olyan gyerekek jutnak el az uszodába, barátkoznak meg a vízzel, tanulnak meg úszni, akik ezt amúgy nem tehetnék meg.

–  Egerszegi Krisztina nagykövet meglátásait, észrevételeit hogyan, milyen úton ültetik át a gyakorlatba a résztvevők?     
– Minden egyes látogatásom után megírom, mit gondolok, mit tapasztaltam az adott uszodában. És persze beszélgetek sokat az oktatókkal, szívesen veszem, ha elmondják ők is az észrevételeiket. Rajtuk nagyon sok múlik, hiszen általuk-mellettük kerülnek a gyerekek először kapcsolatba a vízzel.

–  Amikor versenyszerűen úszott, egyszerűen meg lehetett állapítani mindent: elsőként csapott a célba, és önnek szólt a Himnusz. Nagykövetként mikor mondja ki azt, hogy győztünk?     
– Bízom benne, hogy elérünk idáig is. Részsikereket már arattunk, hiszen egyre több gyerek ismerkedik meg az úszással és egyre több kiváló oktató dolgozik a program keretein belül.