Egerszegi Krisztina ötvenéves

KICSI LÁNYBÓL lett Krisztina királynő – a szemünk előtt. Már persze azok előtt, akik éltek már a nyolcvanas és kilencvenes években.

Akkor, amikor Egerszegi Krisztina uralkodott a medencében.

És kizárólag ott.

A parton mindig is az maradt, akinek nevelték: egy illem- és tisztelettudó, kedves, udvarias és barátságos lány, akinek a szemében minden visszafogottsága ellenére gyakorta bujkált valamiféle pajkos mosoly.

Különösen olyankor, amikor arról beszélt, hogyan tréfálta meg edzőjét egy-egy nehéz nap végén, vagy amikor arról mesélt, mennyire szereti a palacsintát.

Ugye ezekre mind emlékeznek önök is?

Egerszegi Krisztina üstökösként robbant be a köztudatba és az egyetemes sportéletbe, s bár már évtizedek óta visszavonult, és nem is igen lép elő a reflektorfénybe, azóta is itt ragyog körülöttünk – ötszörös olimpiai bajnok úszónk olyat alkotott a medencében, amire csak kevesen képesek.

Példát és utat mutatott.

Úszóknak, sportolóknak.

Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.

Három egymást követő olimpián tudott győzni: az elsőt, az 1988-as szöulit úgy nyerte meg, hogy a nála másfél fejjel magasabb keletnémet vetélytársakat iskolázta le kétszáz háton. Aztán négy évvel később Barcelonában a kétszáz mellett a száz hátat is megnyerte, s mellette 400 vegyesen is első lett.

Jöttek a világ- és Európa-bajnoki címek is, meg 1991-ben Athénban 200 háton egy világrekord (2:06.62), melyet csak 17 (!) évvel később döntött meg a zimbabwei ­Kirsty Coventry (2:06.39).

Amúgy cápadresszben…

Ma már könnyen mondjuk (akkor ő ebbe kicsit belehalt), hogy hála a kínai úszók feltűnésének, nem vonult vissza 1994-ben: kikapott abban az évben a világbajnokságon, így kaptunk még két évet – Egerszegi Krisztinával.

Atlantában jött az ötödik olimpiai arany (sorozatban a harmadik 200 háton), s mellette 400 vegyesen a bronz.

Ezek csak eredmények, és még nem is teljes részletességükben, de Egerszegi Krisztina esetében mindez valójában csak másodlagos.

Amikor egy hozzá közel állót megkérdeztem, milyen szavak jutnak eszébe Krisztináról, ezt mondta: tántoríthatatlanság, megingathatatlanság, tisztaság, pontosság, az ígéretek megtartása – és megosztott egy történetet is a közelmúltból.

Egy idősebb hölgy évtizedekkel korábbi magazinból kivágott képet juttatott el hozzá, s kérte, azt írassa alá Krisztinával, mert „ha ez megtörténik, már nem éltem hiába”.

Egerszegi Krisztina példakép.

Az volt már 14 évesen, és még inkább az 50 évesen – továbbra is érzelmeket vált ki belőlünk, továbbra is tanít, pedig például ezen a kerek évfordulón sem lép a nyilvánosság elé.

Mert fontosabbnak tartja, hogy a szeretteivel ünnepeljen, három gyermekével, férjével és a jeles napon egyébként éppen az 55. házassági évfordulójukhoz érkező szüleivel.

Meg egy hatalmas tortával az asztalon – talán nem „öl meg”, amiért ezt elárultam – és remélhetőleg az elmaradhatatlan mosollyal az arcán: ötven év ide, fél évszázad oda, Egerszegi Krisztina mit sem változott, legalábbis maradt benne abból a kicsi lányból, akiért annyira szorítottunk 1988-ban.

A torta és az ötven gyertya mellé pedig jöjjön a jókívánságunk is: Isten éltesse őt!